Napikép - anarchizmus

PPJ         2010.05.16.

Szállj szembe! És szállj magasabbra, a Te szintedre: éljen Jonathan Livingston, a sirály!

         2 hozzászólás

Címkék: kép napikép

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Amit a "csúcsforgalom" a mi szótárunk szerint jelent

PPJ         2010.05.15.

A hollandiai Utrecht város pompás biciklis közlekedése.

The following video, after the jump, offers a look into a beautiful fantasy land called Utrecht, Holland, where transit is clean, efficient, and safe. Translation: Everyone rides bikes and uses public transit. Now imagine that all those people on bikes were in cars. Ugh! And notice that there's no fat people - 2 problems solved in one!

         3 hozzászólás

Címkék: videó légszennyezettség fenntarthatóság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Könyvajánló: Gyilkos vagy humánus gazdaság?

PPJ         2010.05.15.

A Kairosz kiadó magyarul is kiadta David C. Korten egy új művét. A korábban megjelent Tőkés társaságok világuralma is gondolatébresztő mű volt, a mostani pedig még inkább aktuális.

David C. Korten (1937– ) szerint a jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági rendszerünk megöl bennünket. A pénzvilág bankjainak szerencsejátékosai fantomgazdagságot hoznak létre, amely mögött nincs valós munka, igazi teljesítmény. Ugyanakkor a pénzvilág által diktált állandó növekedési kényszer rombolja a környezetünket, tönkreteszi a természetet és gyorsuló mértékben zsigereli ki a természeti erőforrásokat. A szerző az elemzésen és a kritikán túl felvázolja a helyi, emberközpontú gazdaság felépítését, és 12 pontban foglalja össze a "nagy fordulat" programját. Végül történelmi példákkal mutatja be, hogy van remény: képesek vagyunk a jelenleginél lényegesen jobb gazdaság és társadalom megalkotására.

         szólj hozzá

Címkék: ajánló

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Napi Anyád rovat: A hitelügyintéző féle ember

PPJ         2010.05.14.

Dr. NOL shoppingol - A Konzumidióta Akció

Gyerekek! Csodás ez a videó! A beszélő gyermeki számológép frenetikus jelképe a fogyasztói tudatlanságnak, a riporter igazi álrákérdezős fószer és bejön neki. Az első és második segítő, útbaigazító hölgyemény valódi agymosott helytartója a kapitalizmus rendszerének, a hitelügyintézőre pedig egyenesen nem találok szavakat!!! Komolyan mondta! Ő TÉNYLEG így gondolkodik! Tényleg így ad tanácsot, tényleg nem őszinte, és tényleg bárkinek azt tanácsoná, hogy vegyen fel hitelt: nem baj ha beledöglik, akkor is!

Ügyintéző: - Természesetesen adunk pénzt orrszőrnyíróra, nem baj ha csak 150 forintja van, de 180.000 kellene.

"Tudatos" vásárló: - Nem fogok én erre ráfázni?

Ü: - Nem.

T: - Nincs büntetőkamat?

Ü: - Nincs, amennyiben rendesen fizet... Nagyon barátságos összeg jött ki: 6800 forint 60 hónapra....

T: - Kell nekem vásárolni egyáltalán?

Ü: - Kell. Miért ne kellene?

T: - Mert csupa olyan eszközt választottam, amire semmi szükségem nincs!

Ü: - Nincs szüksége rá? De ez pont ezért éri meg, mert nincs szüksége rá és havonta ezt a 6800 forintot nem is érzi meg....

T: - Akkor én ezt mind megveszem.

Ü: - Jól teszi.

         4 hozzászólás

Címkék: videó kapitalizmus nol bankrendszer hitelügyintézés konzumidióta napi anyád

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Kortárs fotósok II. - Margherita Spiluttini - A tájkép alávetettsége

dernarmot         2010.05.13.

A kortárs fotósok természetszemléletét bemutató sorozatunk ihletője Pfisztner Gábor volt, aki hazánk legjobb és legnagyobb tudású fotókritikusa. Gondolatai a témában olyannyira idevágnak, hogy emellé írt bárminemű okfejtésem csak felesleges fecsegés lenne. Pfisztner szavai a legkecsesebb mozdulattal vágják át a National Geographic tájképeinek totálgiccs spektákulumesztétikáját, majd sorai szépen kivéreztetik az ehhez hasonló médiumok természet szemléletét. 

"A tájkép főként a természeti környezet sajátos látásmódjából alakul ki. Egy olyan esztétizáló szemlélet eredménye, amely csupán a fenségest és a szépségest akarja megpillantani, de már nem hozza összefüggésbe a természetet azokkal az erőkkel, amelyek létrehozták, alakították és akár el is pusztíthatják. A táj csakis az ember gyönyörködtetését szolgáló közeg, domesztikált és jámbor. Élvezete közben már fel sem merülhet a természet és az ember eredendő, közel sem kiegyensúlyozott viszonya, amely miatt az utóbbi kiszolgáltatottsága magától értetődő lenne, és még emlékeztethetne arra, hol is van a helyünk az „Isten teremtette” mindenségben. A táj élmény forrása, célja és funkciója a szórakoztatás. A fényképezés a képbe foglalás által nagyban hozzájárult ennek az egyoldalú viszonynak a kialakulásához, amely kölcsönösségi elv alapján azóta is hatással van arra, miként tekintünk szét magunk körül a világban. Spiluttini személyes és minden bizonnyal meghitt kapcsolatot ápol azzal a közeggel, amelyről közvetlen tapasztalatai is lehetnek, és a legtöbb ember inkább csak prospektusokból és naptárképekről, esetleg fotóalbumokból ismerheti. Ő viszont éppen a közelség okán más tapasztalatokkal bír, emiatt másként is tekint rá, és ezt igyekszik akkor is megőrizni, amikor a fényképezőgép keresőjén keresztül néz. Ha úgy tetszik, dekonstruálja a hagyományos tájképet, ami az utóbbi évtizedekben többnyire uralta ezt a műfajt. Szakít a boldogságot sugárzó szépség, a fényes és pompás, néhol drámai hangulat kliséivel, amikkel mindig is stilizálták és tökéletesítették a fényképezés feltalálása óta immár rögzítésre alkalmas táj képét.

Más kortárs fotográfusokhoz hasonlóan (mint Elina Brotherus, vagy sokkal erőszakosabban és nyersebben Josef Koudelka, Joel Sternfeld és Walter Niedermayer) Spiluttini is éppen azt tartja fontosnak, hogy az úgynevezett tájkép tisztán konstrukció, és a természet valójában egészen más képet mutat, mint amilyennek a nézők többsége látni szeretné. Ők nem kevés iróniával ábrázolják a puszta látványossággá deformálódott geográfiai és geológiai alakzatot, amely az iróniából adódóan még mindig tájként jelenik meg, miközben már kiemelik azokat az aspektusokat, amelyek eddig tabunak számítottak. Szokatlanul hangsúlyossá teszik őket, miközben egyértelműen rámutatnak arra is, miként használódik és tűnik el fokozatosan az, amit az arra járó, fogyasztáshoz szokott tömegek lassacskán teljesen elpusztítanak. A komor színvilág és a szórt fényben történő exponálás arra szolgál, hogy kontrasztot teremtsen a hagyományos tájképfotóval szemben, miközben arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a táj szépsége a színek és fények esetlegességen alapuló együtthatásából jön létre, ami nem valós fizikai adottsága ennek a közegnek, hanem csupán a néző képzeletében áll öszsze azzá, aminek látni óhajtja, és amit képileg is igyekszik azután rögzíteni.

Spiluttini talán kevésbé radikális, mint sok kortársa, de azért nem idealizál, nem tesz úgy, mintha az ember felbukkanása előtti érintetlen, ártatlan természet, az érintetlen vadon lenne jelen képein. Furcsa mozzanat, hogy az ember ragaszkodik a vadon folyamatos és extenzív domesztikálásához, ugyanakkor képein éppen az érintetlenség lesz a legfontosabb erénye, ismérve a „tájnak” (ami contradictio in adjecto), és amelyben ő maga még véletlenül sem bukkan fel. A szemlélő nem is lehet része ennek a képként megélt és felfogott tájnak, mert ha belépne abba, széthullana számára annak képjellege a táj létrejöttét lehetővé tevő távolság eltűnésével. Az ember ezért Spiluttini képein sem bukkan fel, de egyértelműen utal jelenlétére, vagy még inkább a jelenlét hiányára azoknak a nyomoknak a segítségével, amelyek félreérthetetlenül igazolják az ember agresszív és úrhatnám viszonyát a természethez. Csupán az általa létrehozott tárgyak, építmények jelennek meg, rendszerint a kép középpontjában, de mégis alig észrevehető módon. Ezáltal finoman jelzi, mennyire érzéketlenné váltunk ezeknek a gyakran drasztikus és erőszakos beavatkozás eredményeként létrejövő „hegeknek” a jelenlétére. Talán ezért is kimondottan érzékenyen reagál szűkebb környezete, az Innsbruck környéki hegyvidék sebhelyeire, a völgyzáró gátakra, alagutakra, hófogókra, amelyeket mesterien komponál bele a „tájba”, szinte láthatatlanná téve azokat. Itt ér össze az építészeti fotós és a „tájképfényképész” tevékenysége, akiket egy személyben testesít meg."

 

Forrás (ahol a cikk teljes terjedelmében olvasható): Fotóművészet online

         szólj hozzá

Címkék: művészet fotók

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark