Korlátoltan felelős társadalom

PPJ         2010.08.30.

http://www.joob.org/portre_4.JPGJoób Márk írását a Magyar Hírlapból másolom ide a greenr hasábjaira. Rendszerszintű közgazdasági és környezetgazdasági filozofálás már rég volt olvasható amúgy is. Márkkal az Élőláncban ismerkedtem meg, egy remek ember, az Élőlánc tagjaitól megszokottan elmélyült tudással.

Korlátoltan felelős társadalom

Joób Márk Dr. Phil.
egyetemi oktató, Nyugat-magyarországi Egyetem  

Társadalmunk kft.-vé vált. Egyrészt, mert minden fontos területét hatalmába kerítette a piacgazdaság elve. Másrészt pedig azért, mert a meghatározó gazdasági szereplőknek sikerült olyannyira korlátozniuk saját felelősségüket, hogy könnyen kibújhatnak a felelősségre vonás alól.

Az erkölcsi és jogi felelősség között napjainkban hatalmas eltérés van, amelyből sokan extraprofitot kovácsolnak maguknak – mások kárára. Az erkölcsi és jogi felelősség közötti eltérés okolható a gazdasági rendszerünk által egyre látványosabban előidézett pusztításért. Helytálló a neves közgazdász, Joseph Schumpeter megállapítása, hogy a kapitalizmus kreatív pusztítást jelent – pedig az ő idejében a nyersanyagok szűkössége és a klímaváltozás még nem volt téma, és a kapitalizmus globalizált formában, Schumpeter jóslata ellenére, még mindig tartja magát.

Az utóbbi pénzügyi-gazdasági válság révén is nyilvánvalóvá vált, hogy a jogi úton számon kérhető felelősség hiánya számos gazdasági szereplőt felelőtlen viselkedésre késztet. Az, hogy valaki felelőtlen, természetesen nem jelenti azt, hogy kibújhat erkölcsi felelőssége alól, hanem hogy úgy cselekszik, mintha nem volna érte felelős: anyagi előnyre számítva semmibe veszi erkölcsi felelősségét. Ez már elég ahhoz, hogy felismerjük: a gazdaság önszabályozó képessége a mítoszok világába tartozik. A piac vagy egyes gazdasági szektorok önszabályozása a természetes emberi kapzsiság miatt éppoly valószínűtlen, mint az egyének önkéntes mértéktartása a fogyasztás terén. A piacgazdaság nagy előnye – például a kommunizmussal szemben – abban áll, hogy nem az emberek jó szándékára, hanem ősi kapzsiságára alapozza a megfelelő javakkal történő ellátást – ezt Adam Smith fogalmazta meg szépen. A gazdasági önszabályozás hívei azonban a piacgazdaságnak éppen ezt a biztos, „antropológiai” alapját tagadják.

Hatékony szabályozás, vagyis a felelősség jogi érvényesíthetősége nélkül nemcsak nem emberséges és nem igazságos a piacgazdaság, de nem is működik. A jogi felelősség megléte tudniillik az egészséges verseny feltétele, ahogy a gazdaságpolitika klasszikusa, Walter Eucken hangsúlyozza, hiszen a gazdaságilag értelmes cselekedetek jutalmat, a hibák pedig büntetést kell hogy vonjanak maguk után. Nagyon fontos ezen túl, hogy a gazdasági szereplők felelőssége kiterjedjen a tevékenységükkel előidézett szociális és ökológiai károkra is. A pia­ci verseny csak ilyen szigorú keretek között fejtheti ki jótékony hatását.

A pénzügyi válságban világszerte megmentett bankokkal kapcsolatban hangoztatott „too big to fail” – túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen – a piacgazdasággal össze nem egyeztethető szabály. Jelenleg azonban még a gazdasági csőd sem csupán büntetést jelent, hanem egyben a felelősség elkerülésének egyik lehetséges formája, hiszen a kft. és az rt. esetében az anyagi felelősség alapvetően a befektetett tőke erejéig terjed, a tulajdonosok ezen túl nem felelnek saját vagyonukkal. A cégjognak ezt az aszimmetriáját érdekes módon kevesen bírálják, noha nagyon is problematikus, hogy a korlátlan profit lehetőségéhez csak erősen korlátolt felelősség kapcsolódik. Ráadásul ellentmond az egyenjogúság erkölcsi és jogi alapelvének, hogy azok az emberek, akik bizonyos típusú cégeken keresztül cselekednek, nem felelnek teljes vagyonukkal tetteikért, míg a többiek igen. A Nyugatról átvett cégjognak ez az aszimmetriája a rendszerváltozás óta hazánkban dúló vadkapitalizmus egyik gyökerének tekinthető, és nagymértékben hozzájárult hazánk kifosztásához a globális pénzhatalmak által.

Talán a bankszektorban mutatkozik meg legélesebben a profittermelésre való lehetőség és a jogi felelősség között fennálló aránytalanság. A bankok tudniillik megszerezték az államtól a pénzteremtés privilégiumát azáltal, hogy hitelezés útján új pénzt hozhatnak forgalomba, és így hatalmas extraprofitot zsebelnek be. Ha viszont csődbe megy egy bank, a betétesek vagy elvesztik megspórolt pénzük jelentős részét, vagy az állam téríti meg az adófizetők pénzéből a keletkezett kárt – általában ez utóbbi történt a pénzügyi válság következtében, amelynek világszerte több száz bank esett áldozatul, összesen körülbelül ezermilliárd euró adópénzt felemésztve. A bankszektor esetében olyan szabályozásra volna szükség, amely a betétesek pénzének százszázalékos fedezetét írja elő. De addig is, amíg erre végre sor kerül, legalább be kellene vezetni egy globális bankadót, amelynek bevételei olyan tartalékot képeznének, amely szükség esetén a pénzrendszer stabilizálását szolgálhatná, hogy ne ismét az adófizetők lássák kárát a világméretű bankpókernek.

A nyár folyamán – a válság után elsőként – az Amerikai Egyesült Államokban fogadtak el olyan törvénycsomagot, amely az eddigieknél lényegesen szigorúbb szabályokat fogalmaz meg a bankok működésével kapcsolatban. A napokban aztán Németország hozott döntést egy, a pénzrendszer stabilitását szolgáló, meglehetősen alacsony bankadóról és arról, hogy a részvénytársaságok esetében a menedzsment jogi felelősségre vonhatósága öt évről tízre növekedjen. (A magyar bankadó azért nem sorolható ide, mert nem a pénzrendszer stabilitását, hanem az állami bevételek – egyébként teljesen jogos módon történő – növelését szolgálja.)

Ezek az új jogszabályok mindenképp jó irányba mutatnak, de messze nem elegendők ahhoz, hogy a gazdasági szereplők erkölcsi felelősségét megfelelő mértékben számon kérhetővé tegyék, és a gazdasági rendszerünk által okozott pusztítást lényegesen visszafogják; ehhez új alapokra kellene helyeznünk a Föld javaival való gazdálkodásunkat.

A fenntartható társadalom érdekében a legnagyobb innovációkra nem a technika, hanem a cégjog és a pénzrendszer területén van szükség. Ilyen rendszerszintű reformokra azonban ma alig van esély, hiszen még az Amerikai Egyesült Államok és Németország szerény lépéseit sem akarja követni a világközösség: a G20-ak között, vagyis a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezetben, sőt még az Európai Unión belül is mindeddig hiányzik az ehhez szükséges konszenzus.

Joób Márk
         3 hozzászólás

Címkék: környezet közgazdaság fenntarthatóság élőlánc magyarországért joób márk

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 1 trackback         

A bejegyzés trackback címe:

https://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr492259264

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szélvadászok kora 2010.09.07. 08:44:37

A szél helyben termeli az energiát, helyben is használható fel. A szélerőgépek felhasználási köre elképesztően széles, legyen szó akár egy hibridrendszerben megoldott térvilágításról, nyaralónk teljes energiaigényének megoldásáról, vagy egy halásztanya...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagy Tibi (törölt) 2010.08.31. 11:11:13

Néhány kiegészítést, megjegyzést szeretnék tenni.

[...]", Joseph Schumpeter megállapítása, hogy a kapitalizmus kreatív pusztítást jelent – pedig az ő idejében a nyersanyagok szűkössége és a klímaváltozás még nem volt téma, és a kapitalizmus globalizált formában, Schumpeter jóslata ellenére, még mindig tartja magát."

Ha jól emlékszem, Schumpeter "kreatív pusztítás" terminusa az innovációval hozható összefüggésbe, ezzel kapcsolatban használta ezt a fogalmat.

A cikk szerzője hosszasan taglalja a szabályozás fontosságát.
Nem értem miért.
Semmilyen komolyabb életművet hagyó közgazdász nem hitt a piac önszabályozásában. Akik "piac pártiak", neoliberálisak, jobboldaliak, stb voltak is egyértelműen kifejtették a szabályozás szükségszerűségét.
Én természetesnek veszem, hogy a globalizáció idején globális szabályokra van szükség, ill. új környezetvédő törvény elemekre.

"[...]hiszen a kft. és az rt. esetében az anyagi felelősség alapvetően a befektetett tőke erejéig terjed, a tulajdonosok ezen túl nem felelnek saját vagyonukkal"

Másik aspektusból tekintve, viszont minek feleljen az, aki csak pénzt adott?
Egyformán felelős a menedzser ill egy kis befektető? Valószínűleg itt is aszimmetria van.

nyunyeszgomesz 2010.08.31. 11:18:45

"Márkkal az Élőláncban ismerkedtem meg, egy remek ember, az Élőlánc tagjaitól megszokottan elmélyült tudással."

Egy filozófiát és etikát oktató ember, aki olyan dolgokról beszél, mely a közgazdaságtan területe.

Nézzük mit is írt róla egy közgazdász:

Néhány nappal ezelőtt az Indexen megjelent Dr. Joób Márk (egyetemi oktató, Nyugat-magyarországi Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar) A pénzteremtés forradalma [1] című írása, amiben a föld laposságának híresztelésével mérhető butaságokat állít a pénzügyi rendszer megreformálásáról és a tőle várható megtakarításokról. Olyasmiket, amiért a világ minden egyetemének (bár ezek szerint a Nyugat-magyarországi mégis kivétel lehet) minden bevezető makroökonómiai, pénzelméleti vagy pénzügyi kurzusán azonnal megbuktatnák. Egy szabad országban természetesen mindenki abban hisz, amiben akar, balgaságok terjesztésében részt venni azonban egészen más kérdés.

index.hu/gazdasag/penzbeszel/2010/06/03/csinaljunk_egyszintu_bankrendszert/

PPJ · http://greenr.blog.hu 2010.08.31. 11:22:42

@nyunyeszgomesz: www.joob.org/index.html

Márk cikkei először és alapvetően a der Financial Times Deutschland-ban jelennek meg és csak ezek után fordítja le magyarra és próbálja meg megjelentetni itthon. Az, hogy jelenleg pár elvetemült üzleti gazember még az elmúlóban lévő rendszert védi, természetes. Nyugatibb részeken már teret engednek az alternatív közgazdászoknak és nem olyan óvodás módon tudnak csak lejáratni másokat, hogy "én megbuktatnám ebbőlabból".