Welcome to the machine
Egy Pink Floyd szám (ez sem rossz vizualizáció a szám alá...) a pénzéhes lemezproducerekről és managerekről, akik nem elhanyagolhatóan voltak felelősek Syd Barrett énekes pszichés összezavarodásában és betegségében. A világ olyan volt körülötte mint egy gép. A rajongók és a lemezgyár megmondták neki mit tegyen, hogy sikeres legyen, jóllehet csak szűklátókörű és önös érdekből segítettek neki, hogy az utolsó centet is kifacsarják belőle.
Egy jó művészi alkotás arról ismerszik meg, hogy időtálló, mint ez a szám, csak ki kell cserélni a tulajdonneveket, a kontextus mit sem változott.
A megerőszakolt Földön járkál az önjáró Gép, a személytelen mechanizmusok ellen segítségért integető vörös vérkezek és az emberi koponya. Mindenhol fényes acél, mint a haladás megtestesítője. Az értelmetlen és igazolhatatlan haladásé.
Remélem meghasadnak azok a kémények. Egyszer.
Tetszett? Oszd meg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
