Andrásfalvy: földtörvény, falu, közösség, biofília

PPJ         2013.03.20.

1283806517.jpgAndrásfalvy Bertalan reméli, hogy a családi gazdaságoké lesz a főszerep! Egykor a falvak népe szoros közösséget alkotott, s ennek az értékét nehéz volna túlbecsülni. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós szerint az új földtörvény megalkotásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a szempontot. A Pécsi Egyetem professzorával a faluközösségek és a föld kapcsolatáról is beszélgettek. - Forrás: Szabad Föld Online Szerző: Hardi Péter

[Városi, megrögzötten városi olvasóink részére az interjú előtt ajánljuk olvasásra egy korábbi, alapozó értékű rövidebb bejegyzésünket. - GreenR szerk.]

– Tudomásom szerint ön évek óta a Mecsek lábához simuló Hosszúhetényben lakik. Jól érzi ott magát?
– Feltétlenül. Lassan két évtizede élek egy kertes házban, amelyhez egyhektárnyi kert is tartozik. Be is telepítettem több mint száz gyümölcsfával.

– Honnan érkezett a faluba?
– Pécsről. De laktam Szekszárdon is, korábban pedig a fővárosban, ahová Sopronból kerültem.

– Vagyis Hosszúhetény előtt városokban lakott. Tudatosan választotta lakóhelyéül a falut?
– Volt benne némi kényszer is, mivel a költözésem körüli időben már kikerültem a politikából, és annyi pénzért, amennyit az új otthonomra tudtam fordítani, városban nem kaptam volna ekkora tulajdont. Egyébként örömmel költöztem falura, mert igazán emberhez méltón csak ott lehet élni.

– Sok városlakó olvasónk kapja fel most a fejét…
– Nem csupán az érzéseimre hagyatkozva állítom ezt, hanem tudományos kutatásokra, a John Gowdy professzor nevéhez köthető biofiliára alapozva.

– Mit kell értenünk a kifejezésen?
– Azt, hogy az ember olyan „emlősállat”, akinek a természettel való kapcsolat éppen annyira igénye, mint a szexualitás, a társ vagy a közösség. Lehet ez utóbbiak nélkül is élni, ám aki ilyen helyzetbe kerül, annak jó esélye van arra, hogy sérülni fog. S nemcsak ő, hanem a környezete, végső soron a társadalom is.

– Mégsem gondolnám, hogy a városokban csupa sérült ember szaladgál.
– A sérülést nem kell feltétlenül patológiás esetként értelmezni, bár a zsúfoltság ingerültséget, agressziót okoz, ezt már a világhírű osztrák kutató, Konrad Lorenz is bizonyította. Én most csak arra utalnék, hogy a város demográfiailag életképtelen.

– De hiszen világszerte egyre több a városlakó.
– Hogyne, mert folyamatos az utánpótlás a faluról érkezettek által. Ha azonban ez megszűnne, hamarosan csökkenni kezdene a városok lélekszáma. Egyébként figyelje meg: csak idő kérdése, hogy a legvárosiasodottabb, nyugati országok lélekszáma csökkenjen.

– A csökkenés nem inkább éppen a kontinens középső részére jellemző?
– Hadd mondjak erre egy példát: az egyik unokám Londonban dolgozik egy étteremben. Eseménynek számít, ha egy őslakos betéved. Európa nyugati felén a lakosok száma egyelőre azért nem csökken, mert pótoljuk mi, a keletebbre élők, illetve az egykori gyarmataik.

"Nincs alternatíva!?" Nem is értem a kérdést... Ilyen kommunikációs tereléssel csak a Raskó, Gőgös, Csányi, Leisztinger, Nyerges féle emberek hozakodhatnak elő: az emberek többsége nagyon is érzi, hogy mi lenne a helyes és fenntartható út! Az Észak-Olaszországban található Damanhur ökoközösségi szövetség már több, mint 35 éve működik példázva, hogy "lehet más a világ". Magyar kis-dokumentumfilm (13 perc): http://youtu.be/9h32uznipsE

– Visszatérve a falvakhoz: ha annyira jó ott, miért vágyakoznak az emberek mégis a városokba?
– Egyrészt a vonzásuk miatt. A német mondás szerint a városi levegő szabaddá tesz. Hiszen a falu nemcsak a közösséget jelenti, hanem a normák betartásának az ellenőrzését is. Itt mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenkiről mindent. Ezt a modern ember nem szereti.

– Viszont igyekszik a természetet magával vinni a városba, parkokat létesít, kutyát, macskát tart.
– Ezek is a biofilia bizonyítékai. Van azonban egy másik ok is, ami miatt az emberek elhagyják a falvakat: nem tudnak földhöz jutni, mert annak a tulajdonlása szentséggé vált. Nem szabad megkérdőjelezni, és lehetőleg örök időkre szól – amint megszerzi valaki. Ez egyébként mindenképpen kettős mércére utal.

– Miféle kettős mércére gondol?
– Ami a világban tapasztalható. Az európai hódítók különféle csalárd módon megszerezték az indiánok földjeit, aki pedig ellenállt, azt kiirtották, majd miután a nevükre került a birtok, azonnal törvényt hoztak a védelméről. Manapság ugyanez zajlik Brazíliában.

– Nálunk viszont a magántulajdon szentségének a visszaállítása éppen a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya.
– Valóban, ám nem bizonyos, hogy ezt a szántókra, erdőkre, mezőkre, legelőkre, vagyis a gazdasági hasznot hozó területekre vonatkozóan is a mai állapotoknak megfelelően kellene érvényesíteni. A mostanihoz hasonló, egy kézben összpontosuló méretű földhasználat csak az 1767-es úrbéri törvényt követően alakulhatott ki.

– Hiszen a történelmünket végigkísérte a földért való küzdelem…
– A XVIII. században a földesurak majorsági földje csupán a szántók öt százalékára terjedt ki, 95 százalékot a jobbágyok használták és dézsmát fizettek utána. Csupán az Alföldön alakult ki már a tatárjárás előtt nagyobb összefüggő birtok, hogy legyen legelője a Nyugaton nagy haszonnal értékesíthető szürke marhának.

– Miképpen tudtak megélni a jobbágyok a 24 holdas telkeiken, amelyen ráadásul általában több család is osztozott?
– Ha csupán gabonát termesztenek rajta, minden bizonnyal nehezen. Ám ők még értettek a föld sokrétű használatához, a termékenyítő vízjárást kihasználva sok és sokféle állatot tenyésztettek a gazdag legelőkön, halastavakat létesítettek, kertészkedtek, méhészkedtek, megtermelték a ruházathoz szükséges lent és kendert. A jobbágytelken kívül minden falu rendelkezett közösen használt erdőségekkel és árterületekkel is.

– Miképpen akadályozták meg, hogy nagyobb birtokok alakuljanak ki a falvakban?
– Meghatározott időközönként újraosztották a jobbágytelkeket. Ez a bibliai időkig visszanyúló hagyomány, amelyet csupán az utóbbi két-három évszázadban felejtettünk el. A falvak lakói szoros, megtartó közösséget alkottak, amelyekben magától értetődő volt, hogy mindenkinek egyenlő joga van a határ használatához, és a rászorulókat nem hagyják magukra.

– Ez miben nyilvánult meg?
– Hogy csak egy példát mondjak, a szegények péntekenként körbejárták a falut, és minden családtól kaptak valamit, még ha csak egy kanál zsírt is. De még az én gyermekkoromnak is természetes része volt, hogy a kenyérsütés során az utolsó vekni a szegényeké. Annak a fiúnak pedig, aki mégis csípett belőle, nem nőtt ki a bajsza.

– Egyébként miképpen fogadta a jobbágyság a nagybirtok terjeszkedését?
– Gondolhatja… Sok helyen lázongásig fajult a dolog, az erdejükhöz ragaszkodó csurgói jobbágyok vezetőit a Festeticsek például a pallosjogukkal élve le is fejezték. Mindenütt leverték az elégedetlenkedőket, és kialakult Európa egyik legtorzabb birtokrendszere, amit csak az 1945-ös földreform számolt fel.

– Amit ma szintén elhibázottnak tartanak.
– A kép ennél azért árnyaltabb. Ennek már szintén szemtanúja voltam, ugyanis édesapám évekig dolgozott az Esterházy-hitbizomány jószágkormányzóságában, és így maga is igényelt földet. Jóllehet mintegy 600 ezren kaptak kisbirtokot, eszközök híján a volt cselédek és alkalmazottak körülbelül harmada nem tudott talpra állni. Mégis, négy évvel a háború után gabonából már kivitelre is tellett.

– Manapság viszont ismét egyre kevesebben használnak egyre több földet.
– Csak remélem, hogy az új földtörvény ennek gátat szab, és a családi gazdaságoké lesz a főszerep.

– Miért tartja ezt fontosnak?
Falvaink megmaradása és az emberi élethez nélkülözhetetlen természet védelme érdekében. A hatalmas, egybeszántott birtokok képtelenek megvédeni a termőtalajt az eróziótól, a gépmonstrumok a humuszt tömörítő úgynevezett eketalpjelenséget okozzák, a kevés növényi kultúra pedig egyébként is sérülékenyebb, mint a sokféle.

– Az ellenzők egy része azt hangoztatja, hogy földnek a mainál több kézbe kerülése áruhiányhoz vezetne.
– Oláh János, a szarvasi főiskola tanszékvezetője mutatta ki, hogy egyhektárnyi valamikori árterületen termesztett búza árának a többszörösét lehetne elérni ugyanakkora területű árvízjárta gyümölcsössel. Ehhez persze a szintén a valamikori földbirtokosok pillanatnyi érdekeit szolgáló vízrendezést is újra kellene gondolni.

– Más vélemények szerint a falvakban munkanélküliséget okozna a föld használatának minél több kézbe juttatása, ami szintén az elnéptelenedésükhöz vezetne.
– A tapasztalat ennek éppen az ellenkezője. Minél kevesebben birtokolják a határt, annál kevesebbeknek nyújt megélhetést. Amúgy pedig a munkanélküliség először szintén a városokban jelent meg, az a falvakban egykor ismeretlen fogalom volt. Nem kell tehát tartani a családi gazdaságok sokasodásától.

         szólj hozzá

Címkék: város falu mezőgazdaság ökopolitika agrárium ökológiai politika andrásfalvy bertalan ökológiai mezőgazdálkodás biofília

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 2 trackback         

Monokultúra, szürkeség, a tudat monopóliuma...

PPJ         2013.01.13.

artwork-bryant-mcgill-mind-monopolies-1500w.jpgForrás: http://bryantmcgill.com/blog/post/mind-monopolies Fordítás: GreenR blog.
Az fenti képen is látható iparosított oktatásról (vagyis az iskolátlanításról) rövid prezentációt találhatsz itt!

Létezik egy háború. Ez a háború az autoriter, félelem-alapú, profitorientált uniformitás és a szabad, demokratikus, anarchikus, ökológiai (organikus) sokszínűség között áll fenn. Egy csata a természetellenes megtévesztés és a természetes igazság között.

Ez egy csata a digitális, szintetikusan fényes Top 40 slágerlista és az analóg, tökéletlenül igaz, ragyogóan-hibás helyi élőzene között.

De mindenekfelett, ez tényleg egy háború az élet és a halál erői között, az önrendelkezés szent kifejeződése és a választás szabadsága ellen.

A monokulturális erők azt szeretnék, hogy elfelejtsd a gyermekkori álmaidat, felnőj, nézz ki ugyanúgy, cselekedj ugyanúgy, és legyél egy másolat; ez az oka annak, hogy a monokultúrák bigottak és intoleránsak a különbekkel szemben. A monokultúra gyűlöli a sokféleség minden formáját, különösen a vélemények sokszínűségét, és ezért az ellensége a szólásszabadságnak és a véleménynyilvánításnak. A monokultúrák elme-, szellem és vélemény-monopóliumot gyártanak!

A monokultúra utálja a kisvárosokat, a művészeket, a kézműveseket és a színes, változatos kifejezésmódokat; preferálva helyette a minden-egy-kaptafára megoldást, ami a lehető legtöbbeket elégít ki a legnagyobb profitráta mellett.

A monokultúra el akarja feledtetni, hogy az élet öröme a falu közösségében rejlik, ahol is tapinthatod, ízlelheted, szimatolhatod, érezheted és tapasztalhatod a kulturális viszontagságok tarka potpourri-ját. Ez a gyönyörű falu az, ahol az emberi(ség) igaz családja él!

A monokultúra zombi márka-heréi a homogenitás szürke börtöncelláiban élnek, a választások lehetőségének ínségében, a kulturális létminimumban állva, csak hogy életben maradjanak.

A személyes forradalom az a felismerés, hogy a falu és a természet volt "a válasz" mindvégig! Ezért, fordulj a közösség és a nagy Föld felé - a fennmaradásért és a tudásért.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ráadásul ezekre már 1988-ban is felhívta a figyelmet egy film, az Elpusztíthatatlanok!
(Megtalálható és letölthető a humánökológiai filmgyűjteményből!)

1.gif

         szólj hozzá

Címkék: város monopólium falu szólásszabadság fenntarthatóság they live humánökológia humánökológiai filmgyűjtemény elpusztíthatatlanok monokultúra iskolátlanítás

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Audiovizuális természetvédelem rovatunkban ma: Foreign Concept - 'Mob Justice'

PPJ         2012.07.13.

Audiovizuális természetvédelem rovatunkba ma az urbanizmus mélyére vetjük lelki szemeinket. Mélylélektani ébresztőt tartunk az indusztrializációt illetően. Sötét szakrális utazás a kapitalizmus mélyére egy kis D n' B-re hangolva.

         szólj hozzá

Címkék: videó város audiovizuális természetvédelem

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Város: jövőtlen apokalipszis az otthontalanságba

PPJ         2012.06.22.

"Nobody is home in the cities of the future."
"Come see: this is what happens when money and market, alone, guide the way we live."

Senki sincs "otthon" a jövő városaiban.
Gyere lásd: ez történik, amikor egyedül a pénz és a piac irányítja az életünk útját.

http://24.media.tumblr.com/tumblr_m4htl3OEtB1rpiwmyo1_500.jpgEgyik bejegyzése a The New York Times-ból idéz, melyben "Slumburbia"-ról írnak. Senki sincs "otthon" a jövő városaiban. A kvázi "Laissez-faire" hozzáállás tönkre tette a városokat, a legproblémásabb szuburbán slum-okat (szlömöket) hzva létre. Gyere lásd: ez történik, amikor egyedül a pénz és a piac irányítja az életünk útját.

Nem kell sokkal lejjebb görgetni, hogy az elkövetkező környezeti, társadalmi és gazdasági apokalipszisre tervezett városokról olvassunk. Vagyis a kurrens építészeti szemlélet magába foglalta az ökológiai katasztrófa fejünk felett lebegő súlyos közelségét, és még időben elkezdene ennek mentén tervezni!

A The Salton Sea esete például teljes mértékben ilyen: egy elhibázott városvízió ökológiai katasztrófába torkollva.

Az idióta turisták meg úgyis elsőként fognak áldozatul esni bármilyen gebaszban.... :) Persze sajnos ennél sokkal mélyebb következtetéseket lehet levonni ebből a hiperrealitást és a valóságból kilépni vágyást mutató fotóból.

http://24.media.tumblr.com/tumblr_m2nevdx8mE1qctjcvo1_500.jpg

Mennyivel jobban járnánk mindannyian, ha a természetes építkezést alkalmaznánk?! Bámulatos módon fejlődhetne az emberiség!  

"Natural Architecture; an emerging art movement that is exploring mankind's desire to reconnect to the earth, through the built environment. It aims to create a new, more harmonious, relationship between man and nature by exploring what it means to design with nature in mind."

Természetes Építészet. Egy feltörekvő művészeti mozgalom, amely az emberiség vágyait vizsgálja, hogy visszakötődjön a földhöz, az épített környezeten keresztül. Célja, hogy egy új, harmonikusabb, kapcsolatot hozzon létre ember és természet között, annak feltárásával, hogy mit jelent a természetet szem előtt tartva tervezni.

         szólj hozzá

Címkék: város apokalipszis természetvédelem építészet ökológiai katasztrófa fenntarthatóság humánökológia urbanizmus

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Vasútpolitika: ez nem a járatritkítás időszaka

PPJ         2012.06.20.

Ez is egyfajta viszonyulás a vasúthoz...
Úgy sejtem, ez nem a járatritkítás időszaka...

Persze dehogy lesz itt vasútfejlesztés. Teletömték a magyarok fejét közlekedéspolitikai nonszenszekkel*, mítoszokkal* és álságos "fejlesztéspolitikával"*. A vasutat nem leépíteni, hanem kiépíteni és megőrizni kellene! Hamisak azok az "elemzések", amik a hajózást akarják erősíteni. Álságosak azok a fejlesztések, amik a logisztikai parkokat nem kötik össze a vasúttal és csak még nagyobb utópályaforgalmat generálnak a ország "vízfejűségének" okán a főváros körl. A vasút minden tekintetben, minden hiteles elemzés, agenda és uniós szakdokumentum szerint a legfenntarthatóbb közlekedési ág! Ezt mutatják egybecsengően a tanulmányaimtól kezdve a külföldi barangolásaimon át a jövőkutató elemzések is.

*Az épített környezet humánökológiája: Város - közlekedés - társadalom

http://www.vki.hu/~tfleisch/~humanokologia/2012tavasz.html

Fleischer T (1995) A hagyományos közlekedéstervezés mítoszai. (Magyar közlekedéspolitikai koncepció környezetorientált értékrendben. II. rész). Közlekedéstudományi Szemle, XLV. 11. szám, pp.385-392

Fleischer T (2007) Logisztika: trendek és mítoszok.
Közlekedéstudományi Szemle, LVII. évf. 2.szám pp.51-57.

Fleischer T (2011) Közlekedés és fenntarthatóság: különös tekintettel az EU 2011-es közlekedési fehér könyvére
Európai Tükör 16. évf. 5. szám, pp. 23-38.

Fleischer T (2006) A vasúti pályaudvarok új szerepe a kibővített Európai Unióban.
Európai Tükör 11 évf. 5.szám pp.53-63

Aki meg ki meri nyitni a száját, hogy nálunk a vasút direkt van és lesz "szétlopva", azt kirúgják... A nyereséges teherszállítást már kivették a MÁV alól az osztrákok. Folyamatos az egyes üzemeltetési ágak privatizálása. Botrányos személycserék vannak évről évre. Ahogy a BKV dolgozóinak, úgy a vasutasoknak is ott lóg a pallos a fejük felett, hogy meddig jár nekik még a kedvezmény. Belsőleg bomlasztják a szervezeti struktúrát. Az "elmúlt 8 év alatt" pedig egy MOL-os vezérgárda volt a MÁV irányítója. Gondolhatjátok, hogy mennyire vették figyelembe a vasút fenntarthatóságát az olajiparhoz képest...

Párizs még pár évvel ezelőtt a Charles de Gaulle építésével a repülésre szavazott. Hiba volt. Az olajkorszak alkonyán a vasúté a főszerep. Aki most ebbe fektet, az húzza a legtovább a válságban! Bezzegországban, minálunk nem így látják a döntéshozók(kezét mereven fogó maffiahálózat).

Magyarországnak sajnos marad a hibás koncepció alapján létrejött úthálózatstruktúrára telepített olajfalók dübörgése egy túlspekulált logisztikai-szerep-lufival, a hatványozottan fenntarthatóbb vasúthoz képest.

Úgy sejtem, ez nem a járatritkítás időszaka... Pekingben legalábbis biztos nem.
Mondhatnánk úgy is, hogy az alábbi példa >referencia< a Liszt Ferenc Repülőtéri
vasút pályázatukhoz!!!

Beijing South Railway Station 01.jpg 

10180_3_Beijing south5big.jpg

200798-beijingsouthrailstation-cropped_slide.jpg

noname.jpg

noname1.jpg

noname4.jpg

china-ordena-reducir-velocidad-trenes-bala_1_833342.jpg

noname5.jpg

noname6.jpg

noname7.jpg

noname9.jpg

noname8.jpg

noname15.jpg

noname10.jpg

noname14.jpg

noname13.jpg

noname12.jpg

         szólj hozzá

Címkék: máv város válság vasút peking logisztika fenntarthatóság humánökológia közlekedéspolitika vasútpolitika

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 1 trackback