Humánöko dokufilm - Az Amazonas természete

PPJ         2013.03.24.

293751_403480483058837_133366477_n_1.JPGEnnek a blognak a körében teljes mértékig kötelezően ajánlott alkotás. Ennél többet nem is szabad hozzáfűzni, csak nézzétek meg teljes-egészében: annyi mindenről szól ez a sámánságon kívül (olaj, vállalatok, világpolitika, természetirtás, stb.) hogy nem lehet nem kitenni erre a blogra is!

Bocsánat, de olyan szövevényes és egészében kezelendő az, amit ez a film mutat, hogy kommentet csak úgy fogadhatunk el, ami nagyjából úgy kezdődik, hogy "...elejétől a végéig megnézvén ezt a dokumentumfilmet, az a meglátásom ezzel kapcsolatban, hogy...".

         1 hozzászólás

Címkék: tudomány vallás társadalom antropológia túlélés civilizáció társadalmi felelősségvállalás sámánizmus fenntarthatóság humánökológia tömegtársadalom

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Buddhizmus, fenntarthatóság, belső forradalom

PPJ         2013.02.05.

buddha_earth.jpg

Nemrég volt nyílt nap a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, ahol az általam több szempontból is nagyra becsült kiváló magyar szellemei vezető, Mireisz László fél órás előadásában bemutatta a legfőbb tudnivalókat a buddhizmusról.

Többek között: a buddhizmus magyarországi megjelenésének történetét, megítélésének változását, Európa szerte történő sikeres terjedésének okait a fenntarthatósághoz és a modern tudományokhoz kapcsolván, nem kifelejtve a materiális és a fogyasztói társadalom érzékelhető bukását, valamint elmondja a buddhizmus lényegi különbségeit a többi valláshoz képest, kezdve azzal, hogy tulajdonképpen a buddhizmus nem is vallás és alapvetően a megismerésen és belátáson van a hangsúly a dogmák sulykolása helyett, értelmezvén mindezt békés szinkretizáló hozzáállással, felhívván a figyelmet arra, hogy egy olyan több ezer éves múltra visszatekintő, működő gyakorlat-csomagról van szó, ami a szenvedés sikeres transzformálásán keresztül megoldást jelent egy boldog és szellemileg emelkedett társadalom felé!

[Érdekes egyébként megfigyelni, hogy eredeti ősmagyar szkíta vallásunk kereszt szimbóluma (az eredeti kereszténység, a körosztó kereszt), és a buddhizmus négyágú gyémántjogara (dupla vadzsra) mennyire hasonlít egymásra! "Apróság", de nem "véletlen" :) ... ]

Buddhizmus Kutatóműhely - ELTE Társadalomtudományi Kar

Az ELTE TáTK Vallásantropológiai Kutatóműhelye és a Buddhista Misszió Buddhizmus Kutatóműhely megalakítását kezdeményezi, amelyhez érdeklődőket várnak.

Egyes vallásszociológiai kutatások szerint a 21. század egyik legdominánsabb vallása a buddhizmus lesz világszerte. Ennek a megállapításnak igazságtartalmát nehéz lenne megítélni, azonban tény, hogy napjainkra egyre inkább érzékelhetővé vált a buddhizmus jelenléte a modernitás kultúrájában, társadalmaiban is. Folytatás>>> valamint a nyitó ülés!

Ezen blog ökológiai és szellemi vonala sem véletlenül ZÖLD! Ajánljuk olvasásra ezen cikket, mely kellően egyensúlyoz az (itthon még alig ismert) integrálpszichológia, a modern tudomány és a spirituális hozzáállás között, hogy felvázoljon egy tudati fejlődési spirálmodellt: melyben a ZÖLD SZÍN NAGYON LÉNYEGES meglátásokat tömörít és egyben előirányozza a további szellemi fejlődési faktorokat és lehetőségeket!

A külső forradalomhoz vezető belső útra valónak ismételten és továbbra is ajánljuk a  - nem csak általunk - tavalyi legjobb ilyen alkotásoknak tartott Samsara és Cloud Atlas mozifilmeket!

         2 hozzászólás

Címkék: buddhizmus videó tudomány vallás fenntarthatóság mireisz lászló humánökológia

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A jelen fiataljai érettebbek a mostani "időseknél"

PPJ         2012.12.19.

Új tudat, régi tudat - kiragadott öko spirit buddhista részlet egy interjúból ... "A magyarországi csoport legfőbb jellemzője, akárcsak a Buddha idején megszülető szanghának, hogy a legkülönfélébb korú és foglalkozású emberek gyakorolnak harmóniában egymással. Mindamellett mégis azt kell mondani, hogy nagyon sok fiatal jár hozzánk. Ez nagyon sajátos, ugyanis annak a nemzedéknek, amelyik most kb. 25 évnél fiatalabb, sokkal de sokkal mélyebb és finomabb spirituális érzékenysége van, mint az én korosztályomnak, vagy a minket követő nemzedéknek. A mi korosztályunkból tapasztalatom szerint úgy 100-ból 3 embernek van spirituális érzékenysége, és most nem a formális érzékről beszélek, hanem mondjuk közvetlenségről. Jómagam például a magam foglalkozásában szinte hóbortosnak és nevetségesnek számítok azzal, hogy meditációval foglalkozom. Az utánunk jövő nemzedéknek meg kb. ugyanennyi, vagy még kevesebb az ezirányú érzéke. De a 25 év alattiaknál ez az arány kb. 100-ból 20-30, azaz tízszer annyi, mint a mi korosztályunkban. Ez rengeteg. A mi nemzedékünk lelkileg már korrumpálta magát, és most elég csak a Föld ökológiai állapotára gondolni. Bebizonyította, hogy képtelen nagy egészben gondolkodni, képtelen másokban gondolkodni, képtelen távlatokban és felelősségteljesen gondolkodni, mert hiányzik belőlük a valódi lényükre vonatkozó tapasztalat, túlságosan is egocentrikus a szemléletük. Ezért ezekre a tiszta tudatú fiatalokra, rátok vár, hogy ezt a gyökeres szemléletváltást végrehajtsátok, átvegyétek a pozíciókat, hogy élhetőbbé váljon ez a Föld. Sokáig mítosznak hittem én is a new age szólamát a tudati váltásról, de most látnom kell, hogy ez a váltás létezik, ez a váltás már meg is indult, és erre épp ennek a korosztálynak a megjelenése a bizonyíték. Az én nemzedékemben elképzelhetetlen volt, hogy egy tizen-, huszonéves ember meditáljon – és nemcsak a lehetőségek hiánya miatt! –, és lám itt vannak a fiatalok, itt vagytok ti, akikkel együtt gyakorolhatunk, itt vagytok ti, akik képesek vagytok ezt a tág és érdekmentes tudatot megtapasztalni! Annak a néhány embernek, aki a mi nemzedékünkbe és az utánunk következőbe tartozik, az átmentés (volt) a feladata, a tiétek a kirobbanás és a kiteljesítés. Éljetek a lehetősséggel, hadd ragyogjon a tiszta tudat gyémántja! Innentől ez a ti felelősségetek." - Interjú Szaladják Istvánnal a Carpe Diem teaház honlapján, Szaladják István a magyarországi Egy Csepp Szangha zen közösség vezetője, a Madárszabadító, felhő, szél című film rendezője. A zen gyakorlás alapjairól, a zen más vallásokkal, hagyományokkal való kapcsolatáról, a gyakorló közösség (szangha) szerepéről kérdeztük.

Fiatalok: lélegezzetek mélyeket - és teljes nyugodtsággal söpörjétek el ezt a mélységes mocskot, amit most "élhető világnak" mernek egyesek hívni!

tudat.jpg

path_to_infinity_by_arisechicken117-d3cw3rw.jpg

         szólj hozzá

Címkék: buddhizmus vallás zen meditáció ökológia fenntarthatóság új nemzedék

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A másolt élet nem emberhez méltó! - Isten vagy!

PPJ         2012.07.16.

Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg. Erről beszélni kell! Ökológiai, pontosabban ökofenomenológiai(!) szempontból lenne nagyon fontos az alábbi videókat, szövegeket, képeket, idézeteket komolyan venni: egyfajta valódi felvilágosodás eléréséhez! Az alábbiakban foglaltak ugyanis nem a szó mára pejoratív értelmében vett individualizációhoz vezetnének, hanem kooperációhoz: amikor végre nem birkák lennénk, hanem felelős, demokratikus lények.

"Minél többet figyelem az embereket magam körül, annál inkább az a meglátásom, hogy a nyugat-európaiak többsége mély álomban van. Úgy élik az életüket, mintha valaki beadott volna nekik egy nyugtató és altató injekciót, amelynek hatása több évtizeden keresztül is kitarthat, egyes esetekben egészen a sírig. Ez azt jelenti, hogy sokan úgy halnak meg, hogy valójában nem is éltek, azaz soha nem ébredtek fel. Szomorú, de ez az igazság.
Hogyan ismerhetjük fel, hogy az emberek alszanak? A legtöbben napról napra, évről évre ugyanúgy élnek. Az életükben alig következik be változás, azon kívül, hogy néhány évente lecserélik az autójukat, esetleg a partnerüket, és talán munkahelyet változtatnak. Valami igazán új azonban sohasem történik velük. Sokak élete látszólag nem más, mint ismétlődések láncolata. Az életük rutinszerűen zajlik: felkelnek, elmennek dolgozni, igyekeznek megfelelni a főnökük elvárásainak, hazamennek, beszélgetnek és pihennek, azután lefekszenek aludni. Felkelés – munka – kikapcsolódás – lefekvés; felkelés – munka – kikapcsolódás – lefekvés. Végül fekve maradunk, és meghalunk...
Az emberek többsége folyamatosan alszik, holott rendkívüli módon megerőltetik magukat, és gyakran tűnnek kimerültnek és elgyötörtnek. Semmire sincs idejük, gyakran idegesek, mindent gyorsan akarnak elintézni, és magukban folyton azt hajtogatják, hogy „nincs időm, nincs időm; sietnem kell, sietnem kell; elkésem, elkésem". Ezeknek az embereknek állandóan sok a dolguk, sokszor több dolgot is csinálnak egyszerre, főleg a nők, azonban sohasem érnek a dolguk végére, és valójában sohasem elégedettek.
A legtöbben határozottan tiltakoznak, amikor valaki megpróbálja felébreszteni őket. Ha találkoznak valakivel, aki teljesen máshogyan él, mint ők, általában ujjal mutogatnak rá, szidalmazzák és kiközösítik. Úgy tűnik, rettenetesen félnek attól, hogy egy nap felébrednek, és rádöbbennek, hogy semmi sem igaz abból, amiben eddig hittek, és hogy a világuk, amelyet felépítettek maguknak, összedőlhet. Isten a tanúm rá, hogy a félelmük megalapozott.

Nagyon kevesen élik a saját életüket

A legtöbb ember élete nem a sajátja, mert nem ők választották maguknak. Nyugaton nagyon kevesen veszik maguknak az időt és a fáradságot, hogy elgondolkozzanak azon, milyen életet tudnának és szeretnének élni. A fiataloktól legfeljebb annyit kérdeznek meg otthon, hogy „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?". A szülők tulajdonképpen arra kíváncsiak, hogy mivel akarja megkeresni a kenyerét, és miből akarja kifizetni az albérletet. Alig akad olyan szülő, amelyik a következőket mondja a gyerekének: „Jól gondold meg, milyen életet akarsz élni! Még időben kezdj el ezen gondolkodni. Nézz körül, milyen életet élnek mások! Nézz meg bennünket, a szüléidet! Ne kövesd vakon a mi példánkat, hozd meg saját döntéseidet. Hiszen az élet rövid, még akkor is, ha nyolcvan évig fogsz élni. Éppen ezért jól gondold meg, mit akarsz kezdeni az életeddel!"
A legtöbb fiatalnak nem tetszik, ahogyan szülei élnek, és sokuk „teljesen másképp" akarja csinálni. Amikor azonban elköltöznek otthonról, és a saját életüket kezdik élni, néhány év elteltével az nagyon hasonlít a szüleikéhez: felkelés – munka -kikapcsolódás – lefekvés – felkelés – örülni a hétvégének – munka – kikapcsolódás; valahogy kihúzni a hétvégéig – valahogy kihúzni a nyaralásig – valahogy kihúzni a nyugdíjig...
A fiatalok kénytelenek nagyjából húsz évig együtt élni a szüleikkel, és amikor végre kirepülnek, kevesen tudnak megállni a saját lábukon, bármennyire is szeretnének. Miért van ez így? Azért, mert a fejüket, a gondolkodásmódjukat azok a gondolatok és meggyőződések töltik be, amelyeket felnőtté válásuk során ezerszer hallottak a szüleiktől és más felnttektől (tanárok, papok, feljebbvalók), és amelyeket kénytelenek voltak átvenni, mert csak akkor kaptak elismerést és figyelmet. A gyerekek pszichésen is törekszenek a túlélésre. Ez azt jelenti, hogy némi elismerésért, megbecsülésért, figyelemért és szeretetért szinte mindent megtesznek.
A gyereknek kezdetben rengeteg saját ösztöne, kívánsága és ötlete van, azonban elég korán leszoktatják és lebeszélik azokról a dolgokról, amelyek eltérnek a szülei vagy a többség normáitól. A gyereket tucatembernek nevelik, arra tanítják, hogy lemming legyen, aki követi a többséget. Olyan felnőttet akarnak nevelni belőle, aki az élet értelmét abban látja, hogy dolgozik, viszi valamire (pénz és némi tekintély), és a munka mellett lehetőleg minél többet szórakozik, valamint nagyfokú kényelmet élvez. Az emberek többsége úgy véli, hogy ezek a sikeres élet ismérvei.
Ha jobban belegondolunk, az, amit évezredek óta nevelésnek hívunk, nem más, mint idomítás. Arra idomítjuk a gyerekeket és a fiatalokat, hogy vegyék át a mi gondolkodásmódunkat, beszédmódunkat, és úgy cselekedjenek, ahogyan mi is. Nem akarunk másként gondolkodókat, összeférhetetleneket, tagadókat, elhajlókat; nem akarunk forradalmárokat, különcöket, engedetleneket – hiszen ezek dühítenek bennünket, és félünk tőlük. Bólogató Jánosokra vágyunk és békebeli harmóniára. A szülők nyugodtan kijelenthetnék, hogy „Gyerekek, hagyjatok aludni minket! Csináljátok úgy, ahogyan mi is csináljuk. Hiszen a dolgok így is működnek, nem igaz?"

A tucatember: normális, alkalmazkodó, tudatlan

Mi, nyugat-európaiak – saját szavunkkal élve – magas életszínvonalat teremtettünk magunknak. Napjainkban még egy munkanélküli is olyan ipari vívmányokat használ, mint a központi fűtés, a vezetékes telefon, a mobiltelefon, a bicikli vagy akár az autó, a számítógép, a hűtő, a folyóvíz és még sorolhatnánk. Materiális szempontból legtöbbünknek az elégnél jóval több jut manapság. Németországban senki sem hal éhen, és senki sem fagy meg az utcán.
A „fejlődésünk" valóban döbbenetes mértékű. Képzeld el, mi lenne akkor, ha a dédnagymamád egy hétre feltámadna, és meg kellene ismertetned vele a technikai újdonságokat. A dédnagymamádnak biztosan tátva maradna a szája a csodálkozástól... Elsősorban a fiatalabb generációt szeretném emlékeztetni arra, hogy hatvan évvel ezelőtt hazánk, Németország, még romokban hevert.
Sok idős ember büszkén vallja, hogy „vittük valamire". De mit értünk el valójában?
Azt állítom, hogy az eredmény egy olyan nemzet lett, amelynek állampolgárai alszanak, fogyasztanak, erőlködnek, és egyre betegebbek, vagy valamilyen káros szenvedély rabjává váltak (Németországban körülbelül 8 millió szenvedélybeteg él), továbbá folyamatosan szidják a gazdasági, politikai és vallási vezetőket, mint a gyerekek a szüleiket, és minden rosszért őket tartják felelősnek. Úgy tűnik, hogy a kedvenc hobbijuk a tagadása és elítélése minden kellemetlenségnek, amely az életükben történik. Eszükbe sem jut elgondolkodni arról, hogy ezek a kellemetlenségek (legyen az betegség, veszteség, kudarc, csalódás, félelem, vagy más érzelem) hogyan bukkantak fel az életükben.
Ez a nép fogyasztó lényekből áll. Legfőbb ismertető jegyeik a tudatlanság, a rutin, az elégedetlenség, mások és saját maguk elítélése, irigységből és féltékenységből fakadó versengés, valamint a félelem, a félelem, és ismét csak a félelem.
Az anyagi dolgok, a technika és a fizikai kényelem terén sokat fejlődtünk, a nem anyagi dolgok területén – tehát szellemi, spirituális (lelki) szinten – azonban éppen az ellenkezőjét értük el. Annyi bizonyos, hogy hatalmas szakadék tátong az életvitelünk, valamint a belső, mentális, érzelmi és spirituális életünk között, amely korántsem magas szintű. Egyszóval belső állapotunk meglehetősen fejletlen.

Éld az életed – légy önmagad!

Arra biztatlak, hogy kérdőjelezd meg mindazt, amit eddig tapasztaltál, és azt, ami a jelenlegi életedre jellemző. De kérlek, ne egyszerre, hanem egyik dolgot a másik után.
Vizsgáld meg szeretettel az életed minden területét, és saját hozzáállásodat ezen területekhez. Mi tartozik az alapvető területek közé?

• Kapcsolatunk saját magunkkal (Én és Én)
• Kapcsolatunk fizikai önmagunkkal
• Kapcsolatunk az eddigi életünkkel, az élettörténetünkkel és saját tapasztalatainkkal
• Kapcsolatunk a gyökereinkkel, különös tekintettel a szüléinkre, ahogyan gyermekkorunkból és fiatalkorunkból emlékszünk rájuk
• Kapcsolatunk a munkával, a sikerrel, a kreativitással és egyéni képességeinkkel
• Kapcsolatunk a saját nemünkkel és az ellenkez ő nemmel
• A párkapcsolatban elfoglalt helyünk, illetve az egyedüllét
• Kapcsolatunk a barátainkkal
• Kapcsolatunk a társadalommal, amelyben élünk, illetve az abban elfoglalt szerepünk
• Kapcsolatunk Istennel szintén, bátran és alaposan vizsgáld meg ezeket a kapcsolatokat, és állapítsd meg, mennyire vagy elégedett, boldog, illetve elégedetlen, frusztrált, csalódott vagy boldogtalan életed egyes területein.
Fogadd el a gondolatot, hogy az életedben jelenleg uralkodó állapotokat te teremtetted – természetesen általában nem tudatosan.

"Ne a rendkívüli lehetőségekre várj! Ragadd meg a legegyszerűbb, leghétköznapibb lehetőségeket, és tedd őket rendkívülivé! A gyenge ember vár a nagy lehetőségre, az erős megteremti azt." -Orison Swett Marden

Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg

A legtöbb ember olyan lény, amelyik valójában mélyen alszik, holott látszólag mozog.
Elsősorban a szellemük alszik, a tudatuk. A hétköznapi ember tudat nélkül létezik; nincs tudatában saját létezésének, élő mivoltának. A hétköznapi ember megfigyeli a többieket, és úgy viselkedik, ahogyan ők. A majmok is így működnek.

• Ha a tömeg menekülni kezd, a hétköznapi ember velük menekül
• Ha mindenki megáll, ő is megáll
• Ha mindenki tévézik, ő is tévézik
• Ha mindenki panaszkodik, ő is panaszkodik
• Ha mindenki gyalázkodik, ő is gyalázkodik
• Ha mindenki elítél, ő is elítél
• Ha mindenki elutazik nyaralni, ő is elutazik, és beragad a dugóba
• Ha senki sem tesz fel kérdéseket, ő sem kérdez

Az ember egyedinek születik, de kópiaként hal meg. Tulajdonképpen életének legnagyobb részét a szomszédja másolataként éli le, még akkor is, ha más típusú autót vezet. A hétköznapi élet, a tömegek élete, lényegében a másolatok, az alkalmazkodók, a lemmingek, a bólogató Jánosok és a rettegők élete, akik felnőtt testbe bújt, sebzett gyermekek.
A másolt élet nem emberhez méltó. Aki nincs tisztában saját értékeivel, isteni mivoltával, tisztaságával, szépségével és kincseivel, abban nincs méltóság, ezért saját életével és másokkal is méltatlanul bánik, nincs benne sem tisztelet, sem szeretet, sem megbecsülés.
Ennek azonban nem kell így lennie. Ezen lehet változtatni. Felteszem neked a kérdést:
Szeretnél változtatni ezen? Vagy te már egyedi emberként élsz egyedi életet? Ki tudod jelenteni, hogy az életed változatos, izgalmas és szép, mint egy kaland, amelynek során minden nap felfedezel valami újat? Úgy éled az életedet, mint egy gyermek: nyíltan, kíváncsian, mosolyogva, játszva, vidáman, mindenben gyönyörködve, mindent élvezve? Jelen vagy az életedben?
Vagy csak testként létezel?"

Az "A legtöbb ember átalussza az életét" című írást itt találtam.
Forrás: Robert Betz – Lépj ki a régi cipődből!

319219_2109260217049_1338093745_n.jpg

Gandol 13 tétele

  1. 1. Egyetlen teremtő erő van - a hit. Vedd észre, hogy
  2. 2. Hite csak az embernek van. Az Istennek nincs hite. Ezért
  3. 3. Teremteni csak az ember tud. Amiből az következik, hogy
  4. 4. A világot az ember teremtette. Sőt, az
  5. 5. Istent is az ember teremtette. Tehát
  6. 6. Minden csak akkor és addig van, amíg az ember hisz benne. Ámde
  7. 7. Az emberiség egykori csoport-Énje, individualizált Énekre bomlott. Azóta
  8. 8. Minden ember saját kozmoszt teremt magának. De jobbadára öntudatlanul.
  9. 9. Saját kozmoszában minden valóságos, él és hatékony, amiben hisz. (Az élet-erők)
  10. 10. Saját kozmoszában a Semmit teremti az, aki semmiben sem hisz. (A halál-erők)
  11. 11. Saját létezésedet te tartod fenn, önmagadban való hiteddel. (Legyen!)
  12. 12. Saját halálodat te idézed elő azzal, hogy pusztulásodba beleegyezel. (Ne legyen!)
  13. 13. Egyetlen Isten van - az ember. Százezer Isten van - az ember. 

Uram, irgalmazz, hogy ezt a titkot elárultam nekik! Szerencsére, úgysem veszik majd komolyan.

Az ember az egyetlen isten. Az öntudatára ébredő egyetlen isten félni kezdett kozmikus magányától és attól, hogy öntudata újra kialszik. Ezért teremtett valami örökké valót és azt elnevezte anyagnak. Anyaggá testesült, és az anyag formát öltött. A formát öltött anyag félni kezdett a forma fölbomlásától. Ezért megteremtette az anyag és forma nélküli istent, vagyis régi önmagát. 

Ezt nevezik a Létezés Kerekének...

Szamszára... संसार
Dharmacsakra... धर्मचक्र

         2 hozzászólás

Címkék: vélemény buddhizmus vallás isten demokrácia brian élete dalai láma felvilágosodás humánökológia tömegtársadalom

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Bruttó Nemzeti Boldogság mutatószámot használnak Bhutánban és Japánban

PPJ         2012.06.17.

http://www.nationalgeographic.com/adventure/images/04_06/bhutan.jpgKét baráti társaság, a magyar-japán és a magyar-bhutáni, "A buddhista közgazdaságtanról, a Bruttó Nemzeti Boldogság mutatószámról - Bhutánban és Japánban" címmel közös rendezvényt szervezett.

A különleges esemény aktualitását két dolog adja: 1) egyrészről az ENSZ áprilisi magas szintű ülése, amely a bhutáni kormány vezetésével a boldogság és a jólét mérését illetve egy új gazdasági paradigma lehetőségeit vitatta meg; 2) másrészről a japán kormány nemrégen a nemzeti boldogság méréséről hozott történelmi döntése.

Az első előadó Kovács Gábor buddhista tanító volt, a Magyar Bhutáni Baráti Társaságtól (MBBT), "A Buddhista közgazdaságtanról, a Bruttó Nemzeti Boldogság mutatószámról." címmel tartotta meg előadását. A második előadó Bassa Zoltán közgazdász volt, a Magyar-Japán Baráti Társaságtól (MJBT), "A Bruttó Nemzeti Boldogság - mit jelent a japánok számára? A mutatószámmal kapcsolatos japán felmérésről." címmel tartotta meg előadását.

Na melyik gazdaság a "hatékonyabb"?!! :) Ha már mindenki a hatékonyságot és gazdasági racionalitást akarja növelni a gazdasági növekedés zavaraival nem foglalkozva...
[Life Expectancy - várható életkor (év). Average Happiness - átlagos boldogság (/10). Ecological footprint - ökológiai lábnyom (globális hektár). További információk és összehasonlítások: a Happy Planet Index oldalon.]
412665_10150896562258303_1051198765_o.jpg

Buddhizmus és Bruttó Nemzeti Boldogság

A buddhizmusban a szenvedés három típusa a betegség, az öregség és a halál. A vágyak kordában tartásával  boldog úton lehet járni, de ahhoz, hogy az ember egyáltalán ember legyek, először az alapszükségleteit kell kielégíteni. Ilyen az oktatás, az élelmiszer és a ruházkodás rendelkezésre állása.

Míg az alapszükségletek helyben is kielégíthetőek, így a helyi kisközösség is boldog életet élhet (mikrogazdaság, mikroökonómia), addig a GDP egy nemzeti, de leginkább nemzetközi mutató (makrogazdság, makroökonómia).  Vagyis a Bruttó Nemzeti Boldogság valóban másra helyezi a hangsúlyt és jól ráérez az egymással szolidaritást vállaló helyi közösségek magasabb boldogsági szintjére. Nem más, mint a 4. bhutáni király mondta 14 évesen: "A Bruttó Nemzeti Boldogság sokkal fontosabb, mint a GDP."

Az úgymond fejlett világon ugyanis hiába nőtt az 1973-as 7000 $ fölé a GDP fejenként, azóta nem nőtt vele együtt a fejlett világon a boldogság!

http://cdn.theatlantic.com/static/mt/assets/business/gdp%20and%20happiness.png

A  buddhista közgazdaságtant, mint „A kifejezést Ernst Schumacher alkotta 1955-ben, amikor Burmába utazott, U Nu miniszterelnök gazdasági tanácsadójaként. Továbbá szinte kizárólagosan ő és a követői, valamint Theravada buddhista írók használták a kifejezést, mint például P. A. Payutto. Schumacher esszéje, a Buddhista gazdaság volt az első publikáció az 1966-os Ázsia: Egy kézikönyv-ben, majd újra kiadták Schumacher 1973-as gyűjteményében, mely a »Small Is Beautiful: Economics as if People Mattered« címet viselte. A könyv magyarul is megjelent a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál 1991-ben A kicsi szép: Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról címmel." 
Schumacher, aki elsőként igyekezett a buddhizmus tanításait a közgazdaságra alkalmazni, amellett érvelt, hogy nem az újabb, gyakorlatilag haszontalan fogyasztási cikkek iránti vágyak növelése és a fogyasztás vezet az emberi boldogsághoz, hanem éppen a vágyak – ésszerű kereteken belüli – csökkentése.

Mert mi is a boldogság? Bár főként a liberálisabb nézetek szerint ezt nem lehet kollektív értelemben meghatározni és kijelenteni, azért én mégis teszek rá egy próbát: közösségben élni, harmóniában a természettel, belső fejlődést elérni, és az értékekben fejlődni. Észre kell vegyük, hogy a fejlődés a buddhista- és az ökológiai közgazdaságtan értelmében nem feltétlenül az anyagiakról és a korlátlan növekedésről szól, hanem az értékekben való fejlődésről, egy ország tekintetében például az adott ország értékeiben való fejlődésről.

A GNH (Gross National Happiness), vagyis Bruttó Nemzeti Boldogság indexet Bhután 2005-ben kezdte átültetni a gyakorlatba, 2008-ban összeállították a módszert és elvégezték a felmérést, majd 2010-ben ismételték. 9 területen 33 indikátorral vizsgálódtak, az úgynevezett nyugati tudomány eddig mindet alátámasztotta és igazolta! Természetesen 33 indikátor tetemes menyiségű adat lekérdezésével párosul: a 43 oldalas kérdőív 5 óra hosszú interjúkat igényelt fejenként - ezt szorozzuk be Bhután lakosságával! Egészen másfajta alaposság és hozzáállás ez, mint a "Nemzeti Konzultáció 2012"... Bhutánban fontos az őszinte párbeszéd - két évig tartott az alkotmányozás folyamata, két évig tartott a Bruttó Nemzeti Boldogság kidolgozása és alkalmazása!

A 9 terület az oktatás, egészség, ökológiai diverzitás, kormányzat, időbeosztás, kulturális diverzitás, közösségi élet, pszichológiai jólét és életszínvonal. Mind egyformán fontos és nem elválasztható! A Liebig-féle minimum törvénynek megfelelően mindig a legalacsonyabb lécnél ereszt a hordó. Amennyiben 9 tényezőből 6-ban jól teljesít a delikvens, vagyis ha 33 indikátorból 23 esetében limit felett válaszol, akkor emberünk "boldognak" mondható.buddhista gazdaság.jpg

 A Bruttó Nemzeti Boldogság Japánban

Japánban a 15 évesek 95%-a nem érzi jól magát és nem érzi a helyét a világban. Rengeteg a NEET ember, Japánban több millióan élnek munka, oktatás vagy gyakorlás nélkül! És valahogy Japánban sajnos az idősek még boldogtalanabbak, mint a fiatalok! Ráadásul totálisan ateisták, egyáltalán alig buddhisták, hébehóba néha egy kicsit konfucionisták vagy sintoisták.

Európához közel és távol

Míg a keleti szemlélet szerint a test egészsége és a lélek egészsége és ezek harmóniája a legfontosabb, addig sajnos a nyugati kultúrában és a kereszténységben csupán a lélek egészségéről esik pár szó. Ahogyan viszont a Japán társadalom "a szégyenre épül", a nyugati legalább ugyanannyira "a bűnre"! A szégyennek közismert a feldolgozási módja: öngyilkosság. Vezető halálozási ok ez Japánban. A zsidó-keresztény kultúrkörben a bűn alól feloldozással lehet mentesülni. Ha fenti adatokon és a tinédzserek hozzáállásán megrémülünk, akkor érdemes nekünk magyaroknak elgondolkodni, hogy a Happy Planet Index szerint Japán a 95., míg Magyarország a 121.!

A buddhizmus fellegvára Japánban Kyotóban található meg, az itteni egyetem munkatársai kezdték el a bhutáni példán felbuzdulva átültetni a boldogság indexet a japán gyakorlatba.

Hogy többek között mi késztette a japánokat életük radikális újragondolására, céljaik újrafogalmazására és új lendület keresésére? A Fukushimai atomkatasztrófa! Isten ne adja, hogy Magyarországon is csak akkor legyen egy szellemi megvilágosodás elérhető, ha majd valami katasztrófa történik! A bhutáni király 2011-ben ellátogatott Japánba, ez is nagy erőket adott az index japán bevezetésének.

Ideje volt már, hiszen a 80-as évektől Japán népének önbizalomvesztése óriási volt egészen a 2000-es évekig. Azonban mivel a boldogság indexet a civil szervezetek bevonásával, a nyilvánosság erejével, az időseket is figyelembe vevő módszertan kidolgozásával és a város-vidék szakadék régiónként eltérő nagyságával együtt számolták, ezért már ez önmagában - ha még csak egy folyamat kezdőlépése is - boldogságra adhat okot! Ezen túlmenően megszabták, hogy a felmérések eredményét vegyék figyelembe a döntéshozók!

Így Japán elért oda, hogy azt mondja, nem csak a GDP növekedése, de még a gazdaság növekedése sem hoz több boldogságot!

Spirituális vezetőképesség

Bhután vezetői alapos és kimunkált spirituális képességgel rendelkeznek, ehhez integrálták a nyugati tudományokat.

Az európai vezetők spirituálisan nem fejlettek és nem érdekeltek: fejétől bűzlik a hal! A tudományos eredményeket is figyelmen kívül hagyják vagy önérdekből megmásítva alkalmazzák csak.

Bizonyos vallási hagyományok nagyon súlyos hierarchiákat vonnak rá az emberekre: vagyis ha Istent nem magunk fölé, hanem magunkba képzeljük el, akkor bármerre fordulunk, a másik emberben egy másik világot fogunk megismerni. A párbeszéd, az őszinte párbeszéd a legsegítőbb hozzáállás és cselekvés a világon!

http://www.greenfo.hu/uploads/hirek/299/29956/cikk.jpgLátványnövekedés a hamis GDP miatt - Greenfo.hu

A világ legnagyobb, illetve leggyorsabban fejlődő gazdaságainak teljesítménye sokkal kisebbnek mutatkozna, ha a természeti és az emberi erőforrások fogyasztásából képzett mérőszámokkal korrigálnák a csak forgalmi adatokat tartalmazó hazai összterméket, a GDP-t.

A gazdaságok a természet rovására növekednek - ezt állapította meg az ENSZ egy friss tanulmánya, amely tegnap jelent meg, a Rio de Janeiróban összeülő környezetvédelmi világértekezlet elé időzítve.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és társintézményei által most először nyilvánosságra hozott "Bővített Gazdagsági Mutató" (Inclusive Wealth Index - IWI) húsz ország (Ausztrália, Brazília, Kanada, Chile, Kína, Kolumbia, Ecuador, Franciaország, Németország, India, Japán, Kenya, Nigéria, Norvégia, Oroszország, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Venezuela) teljesítményét összesíti 1990-től 2008-ig, oly módon, hogy a GDP-t módosítja a gyártott, az emberi és a természeti tőke - például az erdők, a halállomány vagy az ásványi üzemanyagok - fogyasztásából képzett mérőszámokkal.

Az IWI - vagy közkeletűbb nevén a "GDP plusz" - szerint a leggyorsabban növekvő gazdaságokban a fejlődés a természeti tőke, a természeti erőforrások jelentős kimerítése árán zajlott. Így például Kína GDP-je összesen 422 százalékkal, az Egyesült Államoké 37 százalékkal, Brazíliáé 31 százalékkal, Dél-Afrikáé 24 százalékkal nőtt 1990-től 2008-ig, ám IWI-ben számolva az összesített növekedés csak 45 százalékos volt Kínában, 13 százalékos az Egyesült Államokban, 18 százalékos Brazíliában, és Dél-Afrikában 1 százalékos csökkenés mérhető. A különbség a természeti erőforrások kimerítéséből adódik az UNEP szerint.

A vizsgált húsz közül hat országban (Oroszországban, Venezuelában, Szaúd-Arábiában, Kolumbiában, Nigériában és a már említett Dél-Afrikában) volt visszaesés IWI-vel mérve, jóllehet a GDP mindenütt növekedett.
"Az IWI-ből kiderül, hogy egyes jól teljesítőnek tartott országok valójában mínuszban vannak, hiszen a kölcsönvett természeti erőforrásokat soha nem lehet majd törleszteni" - így kommentálta a kutatási eredményeket a brit tudományos akadémia, a Royal Society Nobel-díjas biológus tagja, Sir John Sulston.

         szólj hozzá

Címkék: buddhizmus vallás japán bhután buddha közgazdaság fenntarthatóság buddhista közgazdaságtan alternatív közgazdaságtan buddhista világszemlélet bruttó nemzeti boldogság magyar bhutáni baráti társaság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

 
 
süti beállítások módosítása