Nyári zöld hírözön

PPJ         2012.06.08.

Cronenberg - Cosmopolis (Kritikai ajánló: A világvége első napja)

Eric Packer (Robert Pattinson) egy 28 éves milliárdos. Mindene megvan, amire csak vágyhat. Amije pedig még nincs, azt bármikor megveheti. Információt szerez, és szörnyű dolgokat művel vele. Más szóval tőzsdézik. A filmben bemutatott sorsfordító napon a legmodernebb eszközökkel felszerelt fehér luxuslimuzinjával nekivág a városnak cége központjából a Nagy Alma másik végébe, apja régi borbélyához egy hajvágásra. Az utazást azonban lassú araszolássá teszi az elnöki konvoj vonulása, a hirtelen kitört utcai zavargások és egy szufi rapsztár temetési menete. És ha ez még nem lenne elég, Eric egész vagyonát elvesztheti aznap a jüan árfolyamának előre nem látott (vagy mégis?) emelkedése miatt. A legközvetlenebb veszélyt azonban egy ismeretlen merénylő jelenti, aki Eric életére tör. Ezen a szép lassan apokaliptikussá fokozódó napon dől el minden.

Óceánok Világnapi filmvetítés: AZ UTOLSÓ FOGÁS

Az ENSZ által 1992-ben Rio de Janeiróban megtartott globális környezetvédelmi csúcstalálkozón június 8-át az óceánok védelmére az Óceánok Világnapjának jelölték ki. Ezen a napon mindenütt a tengeri élővilágértékeire és napjainkban történő pusztulására hívják fel a figyelmet. A vetítésre kerülő dokumentumfilm a tengerek túlzott halászatára, a fogyasztói szokásokra és személyes felelősségünkre is rávilágít. Milyen hatása van a világtengerek túlzott halászatának környezetünkre, táplálékunkra és a jövőnkre? Charles Clover alámerült, hogy bemutassa a dermesztő valóságot a Föld tengereinek kifosztásáról.

Céziummal töltött tonhal Fukushima módra

Radioaktív szennyezéseket találtak a Kalifornia partjainál fogott kékúszójú tonhalakban, amelyek még a tavalyi fukushimai atomkatasztrófából származnak. A halak a szennyeződést még a japán vizeknél vették fel, mielőtt az óceán másik pontjára úsztak volna. Ez az eset is jól mutatja, hogy a vándorló fajok hogyan képesek elvinni a szennyeződéseket a világ távoli részeire is akár.

A tonhalak a szaporodási idejüket töltik a japán vizeknél, és egy-két év után elindulnak a Csendes-óceán keleti része felé táplálkozni. Mindegyik halban megemelkedett szintű cézium-134 és cézium-137 izotópot mértek. A cézium-137 izotóp az atomrobbantási kísérletek eredményeként van jelen a tengerekben, míg a cézium-134 izotópnak csak két év a felezési ideje, ezért a szennyezés valószínűleg Fukushimából származik. A cézium-koncentráció nagyjából a 10-szerese volt ahhoz képest, mint amiket a katasztrófa előtt mértek a tonhalakban.

https://m.blog.hu/ha/halaszat/image/radiation_tuna_464-01.gif

2025-re Koppenhága a világ első szén-semleges és kvázi teljesen fenntartható városa kíván lenni (Magyar fordítás a google translator segítségével)

It is a holistic vision for the city that reduces carbon dioxide emissions by transitioning energy production away from coal and toward biomass, wind and solar energy, while also reducing energy consumption and improving energy efficiency in transport, housing, heating and industry.

Fotó: Pacsuta Péter János
Pacsker: P5029868

Fenntartható és élhető város rangsorok

Az európai rangsorban Koppenhága szerepel az első helyen a szén-dioxid semlegességet 2025-ig előirányzó tervezetével, valamint a lakosság hozzáállásával, amelynek ma 40%-a rendszeresen kerékpárral közlekedik (és ez a százalék folyamatosan nő). Az egy főre jutó zöldfelület mennyisége itt az egyik legnagyobb Európában (3. kép). A második helyen a szinte nehéziparmentes Stockholm áll, a világ egyik legtisztább városa, jó minőségű épületekkel, zöld közterekkel és alacsony CO2-kibocsátással. Ezt követi a norvég főváros, Oslo, ahol a legkevesebb a CO2-kibocsátás mértéke, az alternatív energiák használata a tömegközlekedésben igen jelentős, valamint itt a legmagasabb az egy főre jutó GDP, azaz a PPP, megközelítve a 60 eurót. A negyedik Bécs az egy főre jutó zöldfelület nagyságával, átgondolt vízkezelési stratégiájával, valamint a megújuló energiák innovatív használatával és fejlesztésével (Energy Vision 2050 és Roadmap 2020 programok). Ezt követi a  kerékpárváros Amsterdam, majd a környezetre káros hatást alig gyakorló szolgáltatás-orientált, üzleti tevékenységű Zürich. A top tíz további helyezettjei sorrendben Helsinki, Berlin, Brüsszel, végül Párizs.

A tudósok globális ökológiai összeomlástól tartanak, amint a természetes táj 50%-a eltűnt (Jelenleg 43%-on állunk :S - Magyar fordítás a google translator segítségével)

"Humans have already converted about 43 percent of the ice-free land surface of the planet to uses like raising crops and livestock and building cities, the scientists said. Studies on a smaller scale have suggested that when more than 50 percent of a natural landscape is lost, the ecological web can collapse. The new paper essentially asks, what are the chances that will prove true for the planet as a whole?"

- Nyugalom emberek, már nincs sok hátra! :) Már csak egy kicsi kell és kész a remekmű! :))
- Csak nehogy a nagy gazdasági meg mindenféle egyéb világválság miatt ne sikerüljön legyűrni azt a maradék 7%-ot. Igazán kár lenne :)
- Á, kolléga. :) Céljaink közösek, előre a siker és fejlődés útján!

         szólj hozzá

Címkék: klíma kapitalizmus tonhal ökológia halászat túlhalászás kihalások cosmopolis fukushima óceánok világnapja

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Poszt Sushi - megfékezni telhetetlen étvágyunkat

PPJ         2011.03.17.

A cikk az Adbusters.org-on megjelent szöveg magyarra fordítása. A cikk az Adbusters friss 2011 Március/Április POST NORMAL című számában jelent meg, melynek teljes képernyős előnézete érhető el!

Photo by Kenji Aoki
adbusters_94_sushi.jpg

Talán mi leszünk az utolsó genráció, ami még vad sushit ehetett. Az ENSZ Környezeti Program 2010 Májusi jelentése ugyanis megállapította, hogy 30%-a a halállományoknak "összeomlott", és arra figyelmeztet, hogy ha nem változtatunk a halászati szokásainkon, akkor 40 (én még 60-at tanultam 3 éve az egyetemen! borzasztó az ÜTEM!) éven belül tulajdonképpen ténylegesen kifogyunk az ehető halakból! Paul Greenberg, a Four Fish: The Future of the Last Wild Food című könyv szerzője azt írja, hogy globálisan évente 170 milliárd font (~77 millió tonna) vad halat halászunk le, ami "akkora mennyiség, mint egész Kína emberi populációja". Greenberg hangsúlyozza, hogy négyszer vagy ötször ennyi óceánra lenne szükségünk, hogy az kielégítse a Föld bolygó hét milliárd emberének az étvágyát!


Ha a vad halállományoknak egy az emberiség által elkövetett kipusztítása sokkolóan hangzana, akkor ez még inkább az lenne az előző generációknak. Az óceánok halai - idézve Greenbergtől - olyannak tűntek, mint "egy termény a tengerből betakarítva, ami mágikusan magától visszanőtt minden évben. Egy termény, ami sosem igényelt ültetést." Elődeinknek még maga az elképzelés is abszurdnak tűnt volna, hogy "mi", emberiség, az óceánokat az összeomlás széléig ki tudjuk halászni. Hónapokba, egyenesen évekbe tellett áthajózni az óceánokat. Az óceánok voltam a megtestesítői a mérhetetlenség képzetének. De amikor egy szimpla kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) 10.000 dollárt érhet, akkor a piaci erők halálos áramlatot jelentenek ami ellen csak viaskodni tud óceánjaink legélvezetesebb teremtményhada. Meg tudjuk fordítani valahogy a tendenciát? Vagy most már túl késő is?

         1 hozzászólás

Címkék: természetvédelem sushi tonhal halászat fenntarthatóság humánökológia túlhalászás adbusters

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Halászat: államilag támogatott fajpusztítás

PPJ         2010.05.23.

A Népszabadság Online szerint "drámai összeállítást közölt a brit Guardian a világtengerek halászatáról. A lap szerint az állami támogatások nélkül az ágazat működésképtelen lenne - most viszont az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

(Csoda, hogy e hír alatti első cikk a biodiverzitás összeomlásával foglalkozik? - a szerk.)

A cikk egy UNEP-jelentésre hivatkozik, amely szerint a kormányok évente 27 milliárd dolláral támogatják a halászat fenntartását. Hogy az arányokat is érzékelni tudjuk: az iparág éves bevételeinek egyharmadáról van szó. A pénz látszólag fontos célokat szolgál, hiszen a világon 35 millió embernek kenyérkereső foglalkozása a halászat, a családtagokat is beszámítva 120 millióan élnek közvetlenül a halfogásból.

A halfeldolgozó és -kereskedő vállalkozásokat is számításba véve áttételesen 500 millió embernek nyújt megélhatést a "halipar", azok pedig több mint egymilliárdnyian vannak, akik számára a halhús jelenti az első számú (és az egyetlen megfizethető) fehérjeforrást.

Ugyanakkor ennek a hatalmas embertömegnek a kiszolgálása olyan rablógazdálkodáshoz vezet, amely mára tönkretette a világtengerek halállományát. A zsákmány csökken, a halászok pedig egyre hosszabb és kockázatosabb utazásokra kényszerülnek a megfelelő fogás érdekében.

Ahogyan az UNEP jelentéséből kiderül, az évtized eleje óta - a növekvő befektetések ellenére - 10 százalékkal csökkent, és az érintett vállalkozások 30 százaléka válságba került. Ezen a helyzeten láthatóan az említett támogatások sem segítenek, sőt, inkább mélyítik a krízist - ökológiai és gazdasági értelemben egyaránt -, hiszen hozzájárulnak a halpopulációk túlhalászásához és kimerüléséhez.

Az UNEP álláspontja szerint fel kellene számolni az ipari méretű "halkitermelést" lehetővé tevő hatalmas halázflottákat, és az ágazatnak ismét a helyi piacokra termelő, helyben halászó mikrovállalkozásoknek kellene uralniuk.

A szervezet úgy látja: a jelenleg dolgozó 20 millió halászhajóból akár 13 milliót is ki lehetne vonni a forgalomból anélkül, hogy a szegény államokban létfontosságúnak számító halhús-piac összeomlana. Ezzel paradox módon a halászatból élők száma akár még nőhetne is, és a halhúsnak a világélelmezésben játszott szerepe sem csökkenne érezhetően. Ráadásul a túlhalászás megszűntével a halállomány, sőt a halászható mennyiség is megnőne. Ehhez azonban olyan védett területeket is ki kellene jelölni, ahol tilos a halászat, és a halak zavartalanul szaporodhatnak.

Forrás: NOL

Néhány komment a cikk alól:

adamant | 2010. május 23. | 18:19:48

A nemzetközi halászat által évente elejtett halak csak igen kis százaléka kerül alapellátásként szegény országok, emberek asztalára.
Ezze szemben viszont a nagy része ( a feldolgozóipar nagyvonalú felhasználása és un. extra minösége miatt) kidobásra, örleményként, haltápként kerül felhasználásra.

A kifogott halak több, mint 50 % a gazdag országok, luxus fogyasztói számára kerül értékesítésre.
Ha pl. 1-2 éves halászati tilalmat vezetne be az ENSZ, akkor az "éhezö" világ ezt kevésbé sínylené meg, mint a modern, egészéges táplálkozásáért havonta milliárdokat kiadó gazdag réteg.

Ki kellene próbálni addig, amíg a tengervizek nem válnak halott löttyé, élövilág nélkül.

Robin Good | 2010. május 23. | 17:29:10

Lényegében minden termelési folyamat arra irányul, hogy a természeti erőforrásokat egy valamilyen rövid élettartamú terméken keresztül hulladékká alakítsa. Az emberiség viselkedése a Föld nevű bolygón nem sokban különbözik egy salátán élősködő levéltetű-kolóniáétól.

nablaquadrat | 2010. május 23. | 13:26:57

A brit Guardian szerint: "... az történik, hogy költségvetési pénzekkel megtámogatva sokmillió ember dolgozik a tengeri ökoszisztémák tönkretételén."

Nem kell messzire menni, egészen a tengerekig:
Itt van például a magyar [Gyurcsány-Kuncze-Kóka-Bajnai] kormány, amelyik zöld-energia felárat fizet a Dalkia-Energia Zrt-nek [egészen pontosan Somosi Lászlónak, az egykori MSZMP Pécsi Városi Pártbizottsága tagjának] a Pécsett biomassza gúnynéven elégetett mecseki rönkfáért.

         2 hozzászólás

Címkék: természet ökológia halászat óceánok fenntarthatóság tengerek

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

 
 
süti beállítások módosítása