Akadályozd meg a budapesti bős-nagymarost!

PPJ         2013.07.08.

Bréking! Elértük a Környezetvédelmi Felügyelőséget, amely megerősítette a hírt: MA NEM LESZ KÖZMEGHALLGATÁS. Viszont az MFR-ben aktív civil szervezetek képviselői, aktivistái közül páran a meghirdetett időpontban odamennek az Óbudai Kulturális Központ elé, hogy akik nem értesülnek erről, azokat tájékoztassa, illetve elbeszélgessen az érdeklődőkkel a hogyan továbbról. Ezért aki úgy érzi, a lehetetlen időpont dacára is ott tudna lenni, azt az MRF képviselői szívesen látják!

Miért marad el a mai meghallgatás? A mobilgátat tervező Erbo-plan hétfőn az engedélyezési eljárás megszüntetését kérte.

Miért? Mert ez a terv ebben a formában megbukott, nem egyeztethető össze a környezetvédelmi feltételekkel, új eljárásra van szükség. Kis lépés ez egy civil csoportnak, de hatalmas koporsószeg a táji értékeket negligáló tervnek.

Mi fog történni? Újra a fővárosi képviselő testület elé kerül az ügy, várhatóan kis nyomvonal módosítás várható, tehát a part egészét tekintve a veszély nem múlt el, csak elnapolódott. Ezután új környezetvédelmi eljárás fog indulni.

Miért nem értesítették erről időben az érintetteket? Kiküldték postán a levelet, ami még nem érkezett meg. Malőr.

Miért nincs erről semmiféle infó a felügyelőség honlapján? Nem tudjuk.

Forrás - Maradjanak a fák a Rómain facebook

Ez partérdek!

bos-nagymaros.jpg

S.O.S.! Feltöltik a Római partot. A fákat kivágják, a fövenyes partot kikövezik, betonfal, töltés és a töltés tetején húzódó szervizút vágja el a folyótól a part élővilágát.

BOCS, DE MI VAGYUNK A PART ÉLŐVILÁGA,
akik sportolni, levegőzni, szórakozni jártunk a Duna  partjára, amíg volt neki.

Ez az utolsó partszakasz a városban, amely őrzi természetközeli állapotát. Ne hagyd elpusztulni!

A parti mobilgát szűkítené az árteret, növelné az árvizek szintjét, megépítése ellenkezik az EU Víz Keretirányelvvel. Egyedül az ártérre épült, oda nem illő ingatlanokat védi. Az elsőrendű árvízi védvonal továbbra is a Nánási út - Királyok útja maradna. Tehát néhány ingatlanspekuláns és szállodatulajdonos kedvéért teszik tönkre Budapest egyik legszeretetreméltóbb részét.

Környezeti katasztrófa = sok kis lelkiismeretlen beavatkozás

Gyere el július 10-én, szerdán 2-kor a terv környezetvédelmi hatástanulmányának elfogadását megelőző KÖZMEGHALLGATÁSRA, az Óbudai Kulturális Központ Színháztermébe: San Marco u.81.

Gátat a gátaknak! Akadályozd meg a budapesti bős-nagymarost!

vízlépcsőt és demokráciát.jpg

         szólj hozzá

Címkék: budapest természetvédelem római part bős nagymaros természetkárosítás eu vki

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Lányi András: Gátat a feledékenységnek!

PPJ         2013.06.20.

[Most jól jött volna Bős-Nagymaros - Index.hu] - Az Indexnél úgy néz ki a "sajtószabadság", hogy Lányi András természetesen elküldte olvasói levelét a rovatvezetőnek és a cikket jegyző Nyilas Gergelynek, de egyelőre válaszra se méltatták, úgyhogy elkezdjük szamizdat terjeszteni...

http://m.cdn.blog.hu/gr/greenr/image/l%C3%A1nyi_andr%C3%A1s.jpgGátat a feledékenységnek!

Szeptemberben lesz 25 esztendeje, hogy a Duna Kör és a WWF által a Magyar Tudományos Akadémián rendezett nemzetközi konferencia előadóitól a hazai közvélemény először kaphatott hiteles tájékoztatást, hányféleképpen sérti az ország érdekeit az odáig hírzárlattal és kormányzati propagandával védett dunai vízlépcsőrendszer. A tömeges felháborodás és a röviddel ezután bekövetkezett politikai fordulat lehetővé tette, hogy Magyarország, ha megkésve is, de kihátráljon a beruházásból. A szlovákok nem éltek ezzel a lehetőséggel, elhallgattatták tudósaikat és környezetvédőiket, és nemzeti presztizskérdést csináltak a magyarok dacára felépített gabcikovoi duzzasztóműből. Meciarnak kellett a fínom tapintattal október 23-ra időzített erőszakos Duna-eltérítés, nekünk nem hiányzott a Szigetköz és a Dunakanyar tönkretétele.

A dunai gátépítésben érdekelt szűk szakmai csoport azóta nálunk is minden alkalmat megragad, hogy régi sérelmét felemlegetve a vízlépcsők előnyeit bizonygassa. Szinte minden bajunkra gyógyírt jelentenének, állítják: árvíz, aszály, globális felmelegedés, energiaválság mind elkerülné belépcsőzött hazánkat, csak a turista és az áruforgalom tódulna a tóvá terebélyesedő Dunához, a vadregényes visegrádi vízeséshez, ha ők végre szabad kezet kapnának.

Legutóbb, az árvíz apropóján az Index közölte nagy terjedelemben egy műegyetemi kolléga véleményét, készpénznek véve annak minden szavát. Nem fogok pontról pontra megfelelni szakállas érveire, ahogyan évről-évre tesszük, amikor a menetrendszerű támadások beindulnak, éspedig azért nem, mert ha belemegyek a szakmai részletekbe, nem olvassák el, ha pedig röviden válaszolok, rám fogják, hogy bölcsész vagyok, és nem tudom, mit beszélek. A dunai duzzasztás vélt hasznáról és természeti következményeiről egyébként tömör összefoglalót nyújt a jövő nemzedékek (azóta megszűnt) országgyűlési biztosának 2011-ben közzétett állásfoglalása, melynek elkészítésében minden érintett tudományág képviselői részt vettek. Érdekes módon, a sajtó annak idején nem csinált szenzációt belőle.

Ami az árvizet illeti, Mészáros kijelentésének racionális magva annyi, hogy ha Esztergom és Nagymaros között vagy bárhol másutt a duzzasztáshoz tervezett 6-8 méteres gát választaná el a folyót a parttól, azon bizony nem menne át a víz. Ilyen magas parti védműveket egyébként duzzasztás nélkül is építhetnének bárhol – a duzzasztás ugyanis, ó nyájas olvasó, nem a párhuzam- hanem a keresztgátakról szól -, azonban nem építenek, nem is volna semmi értelme. Iszonyatosan sokba kerülne, egymástól elvágva tönkretenné a víz és a partok élővilágát, rettenetesen elcsúfítaná a tájat, a folyót pedig csak azok láthatnák, akik felkapaszkodnak a gát tetejére. Hogy a háztető magasságban hömpölygő ár azután csökkentené vagy növelné a partmenti településekre leselkedő veszélyt, azt döntsék el a vízügyi szakemberek.

Komolyan persze, a nyilatkozó sem a gátak árvízvédelmi jelentőségét gondolta, a többiről azonban nehéz bármi újat mondani. Újszülöttek kedvéért: a duzzasztott terekben a kiülepedő súlyosan szennyezett iszap, a gát alatt a talajvíz szintjének süllyedése lerontaná a létfontosságú parti szűrésű kutak teljesítményét és az azokból nyert ivóvíz minőségét. A vízviszonyok megváltozása természetközeli állapotukat őrző nedves területeket és vízfolyásokat veszélyeztetne, a Szigetközben tönkre is tette őket. A Szigetközbe – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem a magyarok ellenkezése miatt, hanem az eredeti államközi szerződés értelmében jut ilyen kevés víz, függetlenül attól, hogy a “csap” szlovák vagy magyar területen van.

A hágai bíróság állásfoglalása szerint - az ott érvényesnek ítélt csehszlovák-magyar államközi szerződéssel is összhangban - ökológiailag megfelelő mennyiségű vizet kellene a Duna eredeti medrébe juttatni. A magyar félnek jogában állna, hogy a vízhozam rá eső felét, ha úgy látja jónak, akár teljes egészében az ökológiai vízigény kielégítésére fordítsa, azaz az eredeti állapot részleges helyreállítására. Nem a hágai pert veszítettük el, hanem az ítélet végrehajtása hiúsult meg a szlovák fél makacs ellenállása miatt. Birtokon belül lévén, büntetlenül és ingyen termelhetnek áramot a vitán felül magyar tulajdonú, önkényesen elterelt víztömeggel. A magyar kormányok erélytelen és következetlen magatartása az akadozó kétoldalú tárgyalásokon nem utolsó sorban azoknak köszönhető, akik minden eszközzel azon munkálkodnak, hogy a magyar felet rávegyék a szlovák verzió elfogadására. Szomszédaink érdeke azt kívánná, hogy építsük meg a rendszer csúcsrajáratását biztosító nagymarosi gátat, és ne vizet, ne is a jogtalanul használt víz árát követeljük rajtuk, hanem vegyünk részt mi is az áramtermelésben, a költséges rendszer üzemeltetésében és karbantartásában. Köszönjük, áramot ilyen áron nem kérünk.

A paksi atomerőmű kedvéért pedig még úgy se kérünk duzzasztást, ami elárasztaná a Duna-Dráva Nemzeti park legértékesebb területeit. Ez egyébként olyan sokféle nemzetközi szerződésbe ütközne, hogy talán nem kerül rá sor. De az is igaz, hogy e nélkül a kibővített paksi erőmű hűtővize több fokkal melegítené fel a Duna alsó folyásának hőmérsékletét, ami jelentős károkat okoz majd az ottani vízi élővilágnak. Ezek azonban nem a duzzasztás mellett, hanem az atomerőmű ellen szóló érvek.

Nem vitás, a magyarországi Duna-szakaszon volna mit javítani a hajózó útvonal minőségén. Lehetne is: környezetbarát eszközökkel, kisléptékű, célirányos beavatkozásokkal, melyekre tervek is készültek, de ezekre sem jutott pénz. Többek között azért nem, mert a vízi áruszállítás nekünk sajnos, jelenleg nem sokat jövedelmez, nincs mit szállítanunk. Nem mintha a tervezett 2-3-4 keresztgát és a zsilipeléssel járó macera olyan vonzó megoldást jelentene a hajóskapitányoknak.

Megfigyeléseim szerint ennél hosszabb terjedelemben a Duna sorsával csak azok hajlandók foglalkozni, akiket úgysem fogunk soha meggyőzni arról, hogy a költségvetési milliárdok eltérítése nem orvosolná a Duna eltérítésével okozott károkat. A mai világban azonban az ivóvízbázisok és nedves területek védelme összehasonlíthatatlanul kedvezőbb megítélésben részesül, mint a nyolcvanas és kilencvenes években. Ezért gondolom, hogy a kialakult helyzeten nem újabb nagyléptékű, drága műszaki beruházásokkal kellene segíteni, hanem a diplomácia és a nemzetközi jog eszközeivel.

Lányi András

         1 hozzászólás

Címkék: index duna árvíz vízgazdálkodás bős nagymaros ökopolitika lányi andrás duna dráva nemzeti park ökológiai politika agrár környezetgazdálkodás

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Ma 18 éve, hogy a Dunát elterelték

PPJ         2010.10.25.

Ma 18 éve, hogy a Dunát a szlovák vízépítők elterelték a bősi csatornába. A kép a dunacsúnyi gátat, és a vízmegosztás havi átlagait mutatja.

A hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 27-i ítéletében több jogsértést is a felek terhére rótt, így jogsértő cselekmény a Duna-víz szlovák területre terelése. A jogtalan állapot megszüntetéséhez adott útmutatás az ítélet 140. pontjában olvasható:

"A bíróság tudatában van annak, hogy a környezetvédelem területén éberségre és megelőzésre van szükség, mivel a természeti környezetben okozott károk gyakran visszafordíthatatlanok, illetve az ilyen károk helyreállításának velejárója a helyreállítás lehetőségeinek korlátozottsága.

Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt - a jelenlegi és a jövőbeni generációkat - fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak a meggondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, új normák és szabványok alakultak ki, amelyeket az elmúlt két évtizedben nagyszámú okmányba foglaltak. Ezeket az új normákat nemcsak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nemcsak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor az államok egy új tevékenységet mérlegelnek, hanem a múltban megkezdett tevékenységek folytatása során is. A gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetésének szükségességét találóan fejezi ki a fenntartható fejlődés fogalma.

A jelen ügy szempontjából ez azt jelenti, hogy a feleknek közösen újból tanulmányozniuk kell a bősi erőmű működésével kapcsolatos környezeti hatásokat. Különösen kielégítő megoldást kell találniuk a Duna régi medrébe és a folyó mindkét oldalán levő mellékágakba bocsátandó vízmennyiséget illetően."

         1 hozzászólás

Címkék: duna természetvédelem szlovák ökológia bős nagymaros hágai bíróság

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark