Trend-idők: Aquapónia - riport Dr. Biró Borbálával

PPJ         2012.04.21.

Mikor január 6-án a hatalmas médiavisszhangra "ráhangolódva" megkérdeztünk egy talajtani mikrobiológus szakértőt, hogy mondja el ő is a véleményét az aquapóniás rendszerről, még nem gondoltuk, hogy utána napi 2000 oldalletöltés majd mostanra egy rádióinterjú lesz az eredménye.


Kossuth Rádió, Trend-idők: Aquapónia

Rengeteg volt a félreértés, repkedtek az elhamarkodott és szakmaiságot nélkülöző kijelentések, és persze nem csak magyar vonás, hogy minden mögé "érdeket" akarunk látni: Dr. Biró Borbála mögé valamiért épp a Tesco-t vízionálták...

Hogy ki a szakértő? Senki sem. Persze vannak fokozatok, de a tudásnak senki sem egyedüli birtokosa. Amennyire Gönczi Péter egy derék kísérletező figura, Dr. Biró Borbála ugyanannyira csakis jószándékúan fogalmazta meg aggályait. A helyzet most úgy áll, hogy Gönczi Péter meghívta az akadémia szakértőjét Debrecenbe a rendszere bemutatásának céljából.

http://www.motherearthnews.com/~/media/Images/MEN/Editorial/Blogs/Mother%20Earth%20News%20Fair/Aquaponic%20Gardening%20Growing%20Fish%20and%20Vegetables%20Together/cycle.jpg

Egy kiemelt komment az előző bejegyzésből: "A baj konkrétan az szerintem, hogy vallásos őrület lesz ebből [aquapónia - a szerk.] is. Pontosabban a zöldvallásúaknak egy újabb bálvány, amit lehet imádni és rajta keresztül hirdetni a saját vulgár-zöldizmusukat."

Ami a fenntarthatóság és ökológia szempontjából az emberek által leginkább elfeledett dolog, hogy nincs mindenható megoldás! Rendszerek vannak, és minden terület, viszony és helyzet más és más megoldással tud csak működni. Magyarországon a termőföldek körül épp hihetetlenül nagy botrányok vannak, ami felér a szlovák gorillával. Nagyon értékes termőföldjeink vannak, amik a jövőnk (egész Magyarország jövőjének!) kulcsát adják: nem véletlenül viselkedik úgy velünk az EU, ahogy. Rá akar játszani ugyanis arra, hogy az olcsó magyar termőföldek kapcsán 2014-ben jár le a moratórium. Európa nagygazdaságai a túl intenzív mezőgazdálkodásuknak köszönhetően elvesztették az értékes természeti területeiket, az agrobiodiverzitásukat, így a jó termőföldjeiket is. Vagyis úgy gondolom, hogy egy passzív üvegházas rendszernél hihetetlenül nagyobb jelentőségű kérdésről kellene, hogy szó legyen a hazai médiában!

Végezetül programot ajánlok, ahol fel is lehet tenni a kérdéseket Gönczi Péternek az aquapóniás rendszerével kapcsolatban:

Zöld kérdések - KÉK válaszok - Építő gondoskodás a Kortárs Építészeti Központtal (KÉK)
Európa Pont, Millenáris Park - Lövőház u. 35.Budapest, Hungary 1024
2014.04.24., kedd, 18:30 - 21:30

Előadók:
Gönczi Péter – Aquapónia
Biodinamikus Közhasznú Egyesület – Biodinamikus Gazdálkodás

         szólj hozzá

Címkék: vélemény debrecen mezőgazdaság ökogazdálkodás fenntarthatóság agrárium hidropónia aquapónia gönczi péter dr biró borbála

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Haltáp mint növénytáp, avagy mi táplálja az emberi hiszékenységet?

PPJ         2012.01.06.

Biró Borbála talajbiológus, terresztris ökológus jegyzete a média által most felkapott csoda-kerti rendszerről.

A vízkultúrás zöldségtermesztés talajbiológus szemmel

A növénytermesztés új divatos módja manapság a vízkultúrás (hidropóniás) eljárás, ahol a növényeket vízben oldott ásványi sók felhasználásával nevelik. Ezeket úgy állítják össze, hogy az a legfontosabb makro-tápelemeket, mint pl. a nitrogén, a foszfor és a kálium, valamint mikroelemeket, mint a cink, a molibdén vagy a vas is tartalmazza.
A kísérletileg így összeállított nevelési közegekben sincs azonban 10-15 féle elemnél több a periódusos rendszer legalább 90 eleméből. A növények még ha nagyra, tetszetősre nőnek is, hiányosak lesznek, lehetnek olyan létfontosságú (esszenciális) elemekben, amelyek szükségesek lennének az ellenállósághoz a nem mesterkélt, természetes körülmények közé.

Az ilyen növények rendszeres fogyasztásával alakulhat ki aztán az a „minőségi éhezés”, amit később ki kell egészíteni az azokból a tápanyagokból hiányzó nyom- vagy mikroelemekkel. Ezekre nyomokban (a többihez viszonyítva ugyan néha csak milliomodnyi mennyiségben) de feltétlenül szükség van, lenne a megfelelő életműködésekhez.
Napjainkban éppen az ilyen jellegű tápanyag-hiányok miatt terjed az ún. „funkcionális élelmiszerek” piaca, ahol a legfontosabb hiányzó mikro- vagy nyomelemeket mesterségesen pótolni igyekeznek. Hazai körülmények között a talajainkban hiányos pl. a szelén, amit a kenyér sütésére használt élesztőgombákkal felvetetve pótolnak az emberi táplálékláncban. Trópusi talajoknál a szintén létfontosságú enzimekhez szükséges cink kiegészítésére van szükség. A közismert betegség-megelőzésre javasolt és általánosan használt Béres cseppek hatásossága is a nyomelemek ily módon történő pótlásával magyarázható.

Vigyázni kell ezért táplálkozás-minőségi szempontból az ilyen kényelmes és „istenített”, egyszerű megoldásokkal, mint amilyen az akvapónia. Ezeket többnyire a kényszer szüli azokban a trópusi országokban is, ahol nincs elég talaj, vagy a klímatikus viszonyok nem alkalmasak a megfelelő növénytermesztésre. Máskor (hidropónia) éppen a tömegtermelési kényszer, a gyors, nagytömegű táplálék létrehozásának az igénye alakítja ki az ilyen termelési rendszereket, amelyek csak kiegészítésként lehetnek alkalmasak. Amit a hipermarketek polcai, mint salátát kínálnak, azokat is ezen technológiával nevelik, de nem természetes módon jutnak tápanyaghoz, hanem műtrágyákkal! Kétségtelen előnye, hogy steril, tehát nem kell védeni a növényt a különböző kártevőkkel szemben. Képzelhetik, milyen egy talajtudósnak uszó salátákat látni műtrágyás lében, de ez a mai valóság... Ezen úton nem kell sokat tovább menni, hogy egy számítástechnikai portálon már egyenesen napfény és talaj nélküli növénytermesztésről "okítsák" a techno-optimista, de a természet rendszereit valójában nem értő embereket.
Az így felismert okok miatt éppen ezért nagy igénye kezd lenni az organikus, vagy biotermesztésnek. Ezeknél a természet törvényeit figyelembe véve alakítják ki a működőképes talaj-növény-mikroba-klíma rendszereket valódi talajjal és a folyamatos növénytáplálást biztosító szerves anyagokkal, amelyek először a mikroorganizmusoknak, majd azt követően a növényeknek adnak megfelelő tápanyagokat és ezáltal az embereknek is.

A fenntarthatóság lényege

A hír létrehozói számos információt nem adnak tudtunkra. Nem tudjuk, hogy mennyi haltáp kerül felhasználásra ennyi halhoz és azok mennyi ürüléket is termelnek bele a vízbe megfelelő rendszerességgel. Jó sok kellhet ahhoz, hogy az el- vagy lebomolva a műtrágyák kizárásával ilyen mértékben legyen képes növelni a növényeket. Valahogy az arányokról sem esik itt szó, hogy mihez mennyit és melyik növénynek vajon milyen a tápanyagigénye? Évtizedekre nyúló kutatási eredmények vannak (kellenek) ugyanis ezek pontos ismeretéhez.

Érdemes lenne kimérni, hogy a keringtetés önmaga mennyi oxigént visz a vízbe, mielőtt a növényi gyökereket önállóan vérteznénk fel ilyen extrém csoda-termelő tulajdonságokkal. A pisztrángok ráadásul csak hideg, sekély tápanyag-tartalmú, de oxigén-dús, nem szennyezett, ún. oligotróf hegyi patakokban szoktak megélni és szaporodni. Vajon a nyári nagy melegben meddig fogják bírni és hogyan lesz fenntartható az álomrendszer?

Mesék pedig vannak és lesznek, az emberek igénye pedig erre, a világunk mesterkélt kialakításával, az élettér szűkülésével, a globális gondokkal és az elkényelmesedéssel csak fokozódik, sajnos.

         66 hozzászólás

Címkék: vélemény debrecen mezőgazdaság ökogazdálkodás fenntarthatóság agrárium hidropónia aquapónia

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark