Kivégzik a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetét – élt 24 évet

PPJ         2014.09.26.

Egyetlen húzással több ezer magyar diploma elértéktelenedik. Ezúton tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy alapításának és sikeres működésének 24. évében, „hosszan tartó, súlyos” támadások után, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsának indoklás nélküli döntése és a SZIE Szenátusának ezt megerősítő határozata alapján, Orbán Viktor 3. kormánya, Balogh Zoltán felügyelő minisztersége, Tőzsér János rektorsága, Gyuricza Csaba dékánsága és Urbányi Béla mb. intézetigazgatósága idején, 2014. szeptember 30-án megszűnik a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés egyetemi képzési programjának hazai kidolgozója, gondozója, a határokon innen és túl ismert és elismert SZIE KTI. A megszüntetésre vonatkozó javaslatot előterjesztő Dr. Gyuricza Csaba dékán maga is ebben az intézetben (SZIE KTI) szerezte diplomáját...

SZIE_HLogo_Alt_rgb.jpg

Intézetünk Magyarország és benne a felsőoktatás remélt megújulása jegyében fogant, az 1990-es „rendszerváltó reménységek” egyik szülötte volt. Felsőoktatási értelmiségi műhely, egyúttal emberi-szakmai közösség, amely közel negyedszázadon át a páratlan magyar természeti értékek megőrzésén, agráriumunk és vidékünk megújításán, az ehhez szükséges „szellemi infrastruktúra” kialakításán, egy felelős magyar (agrár)értelmiség felnevelésén munkálkodott. Olyan értelmiség kinevelésén, amely tudatosan vállalja a természet, a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék iránti - létéből, küldetéséből fakadóan rá háruló - felelősséget. Olyan értelmiség felnevelésén, amely képes lehet a természeti és az ember formálta tájnak, valamint az elődeinktől örökölt szellemi, kulturális környezetnek megfelelő természetvédelmi, mezőgazdálkodási, környezetgazdálkodási, terület- és vidékfejlesztési feladatok összehangolt ellátására.

Ehhez a korábbi – kizárólag technológiai és természettudományos területekre koncentráló, „csőlátó” – képzésünket meg kellett haladnunk, a technológus szakemberképzésről továbblépő – a mezőgazdálkodást a természeti rendszerekkel és a vidéki közösségekkel valamint a földhöz („ager”-hez) kötődő kultúránkkal, az agrikultúrával ismét egyesítő – új szakértelmiségi képzési irányra volt szükség. Ennek – a fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, a környezet- és tájgazdálkodás programjának – megvalósítását és az ehhez nélkülözhetetlen kutatási, oktatási, nevelési szellemi infrastruktúra fejlesztését tekintette küldetésének az a szakmai műhely és egyben emberi közösség, amelyet 2014. szeptember 30-áig, erőszakos megszüntetéséig, lerombolásáig Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetnek, vagy önálló fogalommá válva egyszerűen csak KTI-nek neveztek.

A történések és a végső kudarc okainak részletes elemzését egyszer bizonyára majd érdemes lesz elvégezni. Ám nekünk, akik annak idején, az 1980-as évek végén különböző szakterületekről érkező, zömében harmincas, negyvenes éveikben lévő egyetemi oktatók voltunk, és ezt az irányt, az agrár-felsőoktatás megújítását közel negyedszázada - a rendszerváltás később illúzióvá vált őszinte hitével - kezdeményeztük majd elindítottuk, programját kidolgoztuk és tartalmilag sikerre vittük, nekünk magunknak is számot kell vetni a történtekkel. Tartozunk az utánunk jövő generációknak is azzal, hogy az elhallgatások, csúsztatások, mi több hazudozások közepette legalább vázlatosan rögzítsük a KTI kialakulásának, felemelkedésének és bukásának általunk igaznak vélt történetét, az események egyfajta értékelését, amely önmagában is számos tanulsággal szolgálhat, sokat elmondhat viszonyainkról. A krónikás szerepét a szak- és intézetalapítók egyikeként, a létrehozásban és működtetésben alapító igazgató-helyettesként majd 15 éven keresztül igazgatóként közreműködő, most nyugállományba készülő „csapattagként” mások helyett is magamra kell vállalnom, meghagyva persze a részletes elemzés és ítéletalkotás jogát és lehetőségét az utókor számára.

A kezdetek

Ami a kezdetet illeti, nehéz azt egy időponthoz kötni. A változások ugyanis általában nem egy csapásra, hanem hosszú érési folyamat, lassú eszmélés eredményeképpen következnek be. Mégis ez a közös történetünk talán az 1988. november 12-i, mintegy 600 résztvevővel megszervezett kiskunmajsai agrárfórummal kezdődött, amelyre Dobos Károllyal, Szakál Ferenccel és Gábriel Andrással, kedves korábbi professzoraimmal, tanáraimmal majd kollégáimmal együtt magam is elutaztam. Tettük ezt annak ellenére, hogy tudtuk: agrár- és vidékügyekben ez lesz az első olyan komoly, országos ellenzéki összejövetel, amelyről a hivatalos média is tudósit, és amelynek résztvevői komoly retorziókra is számíthatnak. (Ezen a tanácskozáson, nyilvános fórumon – a televíziós felvételeken is látható módon - magam is felszólaltam, aminek következtében pl. az Egyetem személyzeti vonaláról „jó szándékú” figyelmeztetést kaptam: jobb lesz, ha más munkahelyet keresek magamnak, itt ugyanis „nem jósolnak nekem hosszú karriert”.)

De ennél lényegesen fontosabbá vált a későbbiekben, hogy itt találkoztam több olyan korombeli kollégával – pl. Ónodi Gábor építésszel, Podmaniczky László agrárközgazdásszal és másokkal -, akik ugyancsak úgy gondolták, hogy az agrár-felsőoktatásban is jelentős tartalmi és intézményi változtatásokra van szükség. Olyan kollégákkal, akik szinte egyszerre érezték meg, hogy a környezethez, a tájak eltérő adottságaihoz alkalmazkodó, környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziókban egyaránt elfogadható eredményeket adó, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására és elterjesztésére van szükség. Ez azonban nem csak más típusú, hanem szélesebb körű ismereteket is igényel, mint az „egy-ügyű”, kizárólag a termelés és a befektetői tőkemegtérülés hatékonyságának növelésére törekvő, iparszerű mezőgazdaság, vagy inkább biológiai ipar technológiai folyamatainak puszta irányítása.

Az ezt követő szélesedő – Bakonyi Gáborral, Kiss Józseffel, Mézes Miklóssal és másokkal bővülő - „kemény mag” egymásra találása, az érlelődő közös gondolkodás és belső viták után a változtatási szándék első, komoly meghökkenést okozó közös akciója 1990 legelején történt. Ekkor generációnk több tagjával – a vezetés számára is némiképp váratlanul - szórólapokon és plakátokon követeltük, hogy a pártállam kiszemelt következő rektora helyett az egyetem kollektívája maga választhassa meg vezetőjét. A kezdeményezéshez óvatosan bár, de egyre többen csatlakoztak, és az akció számunkra is váratlanul komoly sikert hozott: az évek óta Rómában, a FAO központban dolgozó, így a helyi érdekköröktől és -összefonódásoktól távol került, széles látókörű, az agráriumot és a vidéket érintő európai és világfolyamatokra rálátó volt professzorunk, Kocsis Károly lett az Egyetem rektora.

Vele, aki a nemzetközi trendek ismeretében maga is komoly változtatásokat látott szükségesnek a felsőoktatásban, és az általunk körvonalazott iránnyal maga is szimpatizált, gyorsan megértettük egymást. Nagy lelkesedéssel és hittel vetettük tehát bele magunkat az általa elindított, tartalmi, intézményi és szervezeti átalakítást célzó egyetemi kerekasztal-tárgyalásokba. 1990 nyara a változtatás reményével, előkészületeivel, felfokozott várakozásokkal és lázas egyeztetésekkel zajlott, és eleinte úgy tűnt, hogy sikerülhet az egész egyetemet ezen új irányba fordítani. Őszre azonban kiderült, hogy a fordulathoz, az intézmény egészének megmozdításához nincs meg a kritikus tömeg, és az ortodox iparos, technológus, nagyüzemi képzési irány csak igen nehezen lesz változtatható. Ekkor született az a döntés, hogy karközi kezdeményezésként, kisebb léptékben, új szak kidolgozásával kezdjük el a változtatást. Erre akkor két út kínálkozott.

• Az egyik lehetőség az új, környezetgazdálkodási agrármérnöki szak alapításával egyidejűleg karalapítási folyamat indítását jelentette volna. Akkortájt több egyetem is ezt a megoldást választotta, melynek következtében akkor az országban több új kar jött létre néhány tanszékkel és tanszékenként akár 3-4 oktatóval.

• Egy másik út – amelyet végül is rektorunk, Kocsis Károly professzor javaslatát elfogadva választottunk – az építkezést a tartalom felől kezdte meg, és a szerves fejlődésben tartalmilag megerősödő szak számára irányozta elő az intézményesülést, a szakgondozó intézetté majd karrá válást.

Mai tudásunk birtokában és a végkifejlet ismeretében persze az első megoldás valószínűleg jobb lett volna, elkerülhetővé tette volna a program valamint az azt összeállító közösség hányattatásait, szinte folyamatos támadását, erodálását majd mai tönkretételét. Az összeállított korszerű - a maga idejében valóban a világ élvonalába tartozó - program, Kocsis Károly professzor, a Rektori Konferencia akkori elnöke menedzselésével bizonyára sikeres karalapítást eredményezhetett volna. De más döntés született, és 1990 decemberében karközi környezet- és tájgazdálkodási szak alapítását és indítását kezdeményező felhívással, nyílt levéllel fordultunk oktató kollégáinkhoz. Azóta ettől az időponttól számítjuk a szak és az azt gondozó Intézet alapításának kezdetét. Ebben – azon túl, hogy a kiinduló helyzetértékelést és a legfontosabb alapelveket rögzítettük – kértük a kollégákat, hogy egyetértésük esetén, tudományterületük specialitásainak ismeretében tegyenek javaslatot az új szak tartalmára és működésére. Felhívásunkhoz a különböző gödöllői karok és tanszékek munkatársai közül azonnal közel 30 oktató csatlakozott. Számuk hamarosan meghaladta az 50-et, és 1991 tavaszára összeállt egy olyan szerkezet és képzési program valamint oktatói közösség, amely lehetővé tette szakalapítási és indítási kérelem benyújtását az engedélyező szervekhez. A kérelmet az Egyetemi Tanács, az Agrár-felsőoktatási Intézmények Rektori Kollégiuma, az MKM, a KTM továbbá az MTA illetékes osztálya is megtárgyalta, és a szak alapítását valamint indítását egyaránt támogatta, az FM pedig 1992 augusztusában engedélyezte. Az újonnan alapított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szakon a képzés Gödöllőn, az országban elsőként, de Európában is a legelsők között, 1992 szeptemberében, felmenő rendszerben, nappali tagozaton 35 hallgatóval megkezdődött. Gondozására 1994-ben, kari jogállású, „funkcionális kari” szervezeti egységként jött létre a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, a KTI.

bio méhészet babatpuszta.jpg

Bioméhészet babatpusztán

E viszonylag gyors kezdeti sikerekben fontos szerepet játszott, az építkezés egyik fontos mérföldkövének bizonyult, hogy az általunk nagyra becsült professzoraink közül Stefanovist Pál akadémikus úr, a Talajtan professzora, a környezetvédelmi szakmérnöki képzés korábbi gödöllői elindítója, az MTA Agrártudományok osztályának hajdani elnöke - Kocsis Károly rektor úr közvetítésével, megkeresésünkre és kérésünkre - elvállalta az új irány kidolgozását kezdeményező akkori „csikócsapat” majd a szak és az azt gondozó intézet vezetését. De ugyancsak fontos fejleménynek bizonyult, hogy Menyhért Zoltán, Szakál Ferenc majd mások mellett Cselőtei László, Horváth László és Kovács Margit, tudományterületeik méltán elismert professzorai is közösséget és személyes közreműködést is vállaltak a kezdeményezésben, vagy pl. Győri-Nagy Sándor, Kelemen Janka és Lábadi Károly a szakhoz kapcsolódó humán képzési terület kialakításában. Az emberi közösség- és műhelyformálásnak fontos fejleménye volt továbbá Keszthelyi Kamillóné, Matild csatlakozása az induló közösséghez, aki egy olyan hallgató- és oktatóbarát, emberi Hivatalt alakított ki a szak körül, amit az elembertelenedő, személytelenné váló, gépies felsőoktatás közegében azóta is méltán emlegetnek mindazok, akik azt és annak lelkét, közülünk sajnos korán távozott kedves kollégánkat, Matildot megismerhették. A halálával keletkezett űrt Szabó Péterné, Magdika hasonló lelkülettel és odaadással igyekezett betölteni, szintén nagyszerű munkatársunkká vált. A kifelé tudatosan nyitó műhelyben azután, az idő előrehaladtával olyan kiváló külső kollégák is oktatói szerepet vállaltak, mint például Andrásfalvy Bertalan, Balázs Géza, Bardócz Zsuzsa, Darvas Béla, Elek Sándor, Holnapi Dénes Márton, Gyulai Iván, Horváth Lajos, Illés Zoltán, Kerekes Sándor, Kerényi Attila, Kiss Károly, Krassay László, Kresz Albert, Lóczy Dénes, Murányi Attila, Pusztai Árpád, Roszík Péter, Székács András, Tardy János vagy például Vajnáné Madarassy Anikó. Köszönettel tartozunk nekik, hiszen ez akkor – az agrárium és a képzés ökoszociális irányváltását, megújítását alapvetően elutasító, de legalábbis lekicsinylő, mosolyogva fogadó, ortodox iparos agrárközegben és annak egyetemén – egyáltalán nem volt személyes kockázat nélküli lépés.

Nem volt ugyanis egyszerű a kizárólag technológiai, termelési kérdésekre koncentráló szakképzés – e többfunkciós mezőgazdasági, fenntartható környezet- és tájgazdálkodási modellnek megfelelő – átalakítása, és e folyamat igazán még ma sem fejeződött be, sőt visszafordulni látszik. A fenntarthatósági elvek a szakképzési hierarchiában „felülről lefelé” terjedtek. Először a postgraduális (1974: okl. környezetvédelmi szakmérnök képzés, Gödöllő), majd a graduális egyetemi képzésben jelentek meg (1992: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak alapítása és indítása, Gödöllő; 1997: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak indítása, Debrecen). Ezt követően terjedtek át a graduális főiskolai (1992: víz- és környezetgazdálkodási képzés, Szarvas; 1997: környezetgazdálkodási agrármérnök képzés, Gyöngyös; 1997: tájgazdálkodási mérnökképzés, Mezőtúr) majd a középfokú képzésre. A fenntarthatóság, a környezet és a vidéki térségek társadalmi problémái oktatásához való viszony megváltozásának időben egymást követő lépcsőfokait a felsőfokú szakképzésben olyan megfogalmazások, vélemények jellemezték, mint pl. az alábbiak:
• „Nincs rá szükség! Ez a zöldek és a szociálpolitika dolga! Nekünk termelnünk kell!”
• „A fenntarthatósági és környezeti kérdéseket a tárgyak építsék be saját tananyagukba!”
• „A fenntarthatósági és környezeti kérdések jelenjenek meg önálló tárgyak formájában!”
• „Legyenek önálló szakok
- önmagában a környezetügy területén (pl. környezeti mérnök)
- más szakmákhoz kötötten (pl. környezetgazdálkodási agrármérnök)!”

Közösségünk ez utóbbi álláspontot képviselte. Az általunk alapított és indított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szak a fenntartható (értékőrző) mezőgazdálkodás és vidékfejlesztés területeire olyan „generalista típusú”, „nemcsak a fát, hanem az erdőt is látó” agrármérnökök képzését tűzte ki célul, akik
• ismerik a környezet- és tájgazdálkodás főbb területeinek (mezőgazdasági célú környezethasználat/agrártermelés, környezet- és természetvédelem, környezet¬elemzés, -tervezés, -alakítás) alapjait, belső összefüggéseit és e területek kölcsönhatásait;
• rendelkeznek azokkal a legfontosabb ökológiai-, mezőgazdálkodási-, műszaki-, jogi-, közgazdasági-, társadalmi ismeretekkel és az agráriumhoz kapcsolódó humán műveltséggel, amelyek képessé teszik őket a természeti és az ember formálta tájnak valamint az örökölt szellemi környezetnek megfelelő területfejlesztési, vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási feladatok ellátására és koordinálására, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására, továbbfejlesztésére és gyakorlati megvalósítására.

Az e programot kidolgozó, az azonos értékrend és világlátás alapján természetesen kiválogatódott oktatói, emberi, értelmiségi közösség tehát a fenntartható környezet- és tájgazdálkodás kutatási, fejlesztési, felsőfokú képzési és tanácsadási feladatainak magas szintű ellátását tekintette hivatásának, küldetésének és életprogramjának. Ez a közösség munkájával, törekvéseivel hozzá kívánt járulni a magyar agrárium megújításához, fenntartható fejlődési pályára állításához, természeti értékeink, tájaink és ezzel egy élhető környezet fenntartásához, továbbá a magyar gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék megerősítéséhez. A KTI-nek az új irány megfogalmazásában, képzési programja kidolgozásában és indításában játszott meghatározó szerepét, úttörő tevékenységének országos elismerését mi sem jelzi jobban, mint hogy a környezetgazdálkodási agrármérnöki szak egyetemi és főiskolai szintű képzési követelményei „Az agrár-felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről” szóló, 146/1998. (IX.9.) számú Korm. Rendeletben, az Intézet oktatási programja alapján kerültek rögzítésre.

Ami az intézményi kereteket és a szak vezetését illeti, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI) 1994-es létrehozását követően annak igazgatója Stefanovits Pál akadémikus úr lett, a helyettesi teendők ellátására pedig én kaptam megbízást. 1996 és 2010 között – Stefanovits professzor úr visszavonulásától, államtitkári kinevezésemig - az Intézet vezetését én láttam el. Munkámat két helyettesem, Ónodi Gábor és Podmaniczky László, majd a feladatok szaporodásával hozzájuk csatlakozva Kriszt Balázs segítette.

A szak iránt jelentősen növekvő érdeklődés hatására 1998 februárjában az Egyetemi Vezetői Kollégium egyetértésével, Székely Csaba akkori rektorunk támogató felkérésére az Intézet vezetése tézisszerű, belső vitaanyagként vázolta a KTI önálló egyetemi karrá válásának koncepcióját, a folyamat elindításának és ütemezésének tervét. Azt a vezetői értekezlet fő vonásaiban elfogadta, majd egy – a meglévő karok kapacitásait kisebb mértékben érintő – részletes intézményfejlesztési terv kidolgozását kérte, 9-10 új – az intézeti profilokhoz kapcsolódó, komplex tudományterületeket gondozó – tanszék létrehozásával. Ez alapján, a fejlesztés első lépéseként 1999 januárjában az Egyetemi Tanács döntése alapján a KTI-ben előbb 5, majd ugyanezen év novemberében újabb 5, új tudományterületeket gondozó, az Egyetemen addig nem volt tanszék, korszerű tanszéki struktúra jött létre az alábbiak szerint:
• Alkalmazott Etológiai Tanszék
• Földhasználati és Tájgazdálkodási Tanszék
• Környezetgazdaságtani Tanszék
• Kultúrökológiai és Környezeti Kommunikációs Tanszék
• Környezeti Elemek Védelme Tanszék
• Ökológiai Mezőgazdasági Tanszék
• Tájökológiai Tanszék
• Természetvédelmi Tanszék
• Területi Tervezési Tanszék
• Térinformatikai Tanszék

Időközben az Egyetemi Tanács határozata alapján a KTI szervezetébe került át az Egyetem - Gödöllői Tájvédelmi Körzethez tartozó - 270 ha-os babatvölgyi területe és az azon található lovarda valamint lúdtenyésztési kutató állomás is, melyek együtteseként létrejött a Babatvölgyi Ökológiai Modellközpont, mint az Intézet tangazdaságága. A KTI kollektívája elkészítette annak fejlesztési tervét, amelyet az Egyetem és a kormányzat közös környezet- és természetvédelmi modellközponttá kívánt fejleszteni, és mint közös fejlesztési projekt a magyar-holland kormányközi együttműködési programba is bekerült. Az Intézet tehát a 2000. január 1-én megalapított Szent István Egyetembe, mint annak a Gödöllői Területi Irodához tartozó, 10 tanszékből, 1 modellközpontból és tangazdaságból, valamint Intézeti Hivatalból álló, önálló kari jogállású egysége került. Ezt követően a SZIE új Egyetemi Tanácsa 2000 áprilisában – az Intézet valamint partnerei: a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, illetve a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet előterjesztése alapján és együttműködésében – létrehozta a SZIE-KTI Kihelyezett Génmegőrzési és Nemesítési Tanszékét.

A fenti fejlesztési folyamat eredményeként létrejött egy olyan – összesen 91 teljes és 28 részmunkaidős munkatársat foglalkoztató, közel 400 környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató tanulmányait irányító és saját tantárgyaival az egyetem több szakjának oktatási programjában is aktívan közreműködő intézeti struktúra, amely minden tekintetben megfelelt az egyetemi karokkal szemben támasztott követelményeknek. Az Intézet karalapítási kérelmét a rektorral, Szendrő Péter professzorral egyetértésben, 2000 májusában terjesztette az Egyetemi Tanács elé, amit az egyhangúlag támogatott. Egyidejűleg felhatalmazta a rektort, hogy 2001. január 1-el a KTI bázisán, annak továbbfejlesztésével kezdeményezze a SZIE-n egyetemi szintű Környezetgazdálkodási Kar alapítását.

A rektor által 2010 júliusában - a MAB (gödöllői belső „közreműködéssel és ráhatásra” kialakított) elutasító valamint az FTT támogató véleményével az 1. Orbán kormány oktatási miniszteréhez, Pokorni Zoltánhoz - beterjesztett karalapítási kérelem azonban nem hozta meg a várt eredményt, azt az OM elutasította. Ebben különböző, külső és egyetemen belüli akadályozó háttérerők is jelentős szerepet játszottak, amelyek közül egy zavarkeltő kezdeményezést talán külön is érdemes megemlíteni. A Mezőgazdaságtudományi Kar ugyanis Heltai György professzor - korábbi rektor-helyettes, majd 1999-ig a kar dékánja - vezetésével egyidejűleg, a karalapítási kérelemmel párhuzamosan környezetmérnöki szak indítása iránti kérelmet nyújtott be ugyanazon engedélyező szervekhez. Ez erősen gyengítette, majd – mint utólag kiderült – meg is akasztotta a Környezetgazdálkodási Kar megalapítására vonatkozó kezdeményezést, és helyette a Mezőgazdaságtudományi Kar kapott engedélyt a környezetmérnöki szak indítására. A korábbi önálló, sikeresen működő és egyre több hallgatót vonzó kari jogállású szakgondozó intézet, a KTI így nemcsak, hogy nem vált karrá, hanem 2001-től - addigi önállóságát is elveszítve - a Mezőgazdaságtudományi Karba került. A Kar pedig ezzel egyidejűleg - a KTI által hozott profilokra és szervezetre építve - nevét Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karra változtatta.

Az, hogy a KTI mindezek ellenére viszonylag nyugodt körülmények között folytathatta egészen 2012-ig szakmai munkáját, az nagymértékben Dimény Judit és Csányi Sándor dékánoknak volt köszönhető, akik a KTI kollektíváját, szervezettségét, magas színvonalú oktatási, kutatási, tudományos és jelentős hallgatói létszámot vonzó valamint kimagasló forrásteremtő, a Kar finanszírozási helyzetét is jelentősen javító tevékenységét elismerték és nagyra értékelték. Ezt a megbecsülést az is jelezte, hogy egy-egy időszakban három kollégánk – Barczi Attila, Kriszt Balázs és Ónodi Gábor – is dékán-helyettesi feladatokat látott el mellettük a Karon. Sőt az egyetemi vezetésben is erősödő – mindenekelőtt Hornok László rektor-helyettes által képviselt – KTI-ellenességet is képesek voltak némiképp ellensúlyozni. Így vált lehetővé, hogy – bár a belső szervezeti átalakítások révén az Intézet tanszékeinek száma az időközben csatlakozott (a KTI-be „menekült”) Halgazdálkodási Tanszékkel együtt előbb (2007 áprilisában) 8-ra, majd (2008 júniusában) 6-ra olvadt, ám ennek ellenére szervezetileg és tartalmilag is továbbfejlődött.

babatvölgyi lovarda.jpg

Babat völgyi lovarda

E fejlődés jegyében a KTI az Állattudományi Alapok Intézettel közösen, Darvas Béla professzor vezetésével Kihelyezett Ökotoxikológiai Tanszéket alapított, a környezetgazdálkodási agrármérnöki szakon főiskolai végzettséggel rendelkezők számára egyetemi szintű kiegészítő képzést indított, és a természetvédelmi mérnök egyetemi szak indítási engedélyét is megszerezte. Ezen túl 6 tanszékével és két kihelyezett tanszékével, közel 100 munkatársával és több mint 500 – az általa gondozott szakokhoz kapcsolódó – hallgatójával nemcsak elindította a fenti képzési rendszer-átalakító és kutató-fejlesztő tevékenységet, hanem a „bolognai folyamat” keretében kidolgozta és 2006-ban illetve 2009-ben elindította a környezetgazdálkodási agrármérnök (KGA) és a természetvédelmi mérnök (TV) alap- (B.Sc.) és mester- (M.Sc.) szakokat is. Az Intézet a két általa gondozott szakon eddig immár több mint 2.000 diplomát adott ki. Emellett Menyhért Zoltán professzorunk vezetésével, a KTI bázisán a Környezettudományi Doktori Iskolát (KTDI-t) is megalapította, létrehozva ezzel a környezet- és tájgazdálkodás teljes felsőfokú képzési vertikumát, melyhez a SZIE-MKK időközben (a KTI indulása után mintegy 12! évvel) létrejött Környezettudományi Intézete (KöTI) is csatlakozott.

A KTI erejét és ütőképességét egyebek mellett olyan nagy hazai valamint EU-csatlakozási illetve EU-s projektekben játszott meghatározó szerepe is jelezte, mint például Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása vagy pl. a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) közreműködő kidolgozása, fejlesztése és koordinációja. De mindenképpen ide sorolhatók az NVT, AVOP, ÚMVP, VTT programok és tervek alapozó elemzései, az ÉTT rendszer bevezetése, a „Zöld belépő: EU csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” című MTA kutatási program agrár-tématerületi koordinációja éppen úgy, mint a DART, a NATUROPA, a CEESA (FP-5), a MEA-SCOPE (FP-6), a SENSOR (FP-6), RUBICODE (FP-6), az AE FOOTPRINT (FP-6), a CONVERGE (FP-7), a BIOBIO (FP-7) vagy a BIOCORE (FP-7), nagy nemzetközi projektekben való aktív, meghatározó részvétele is.

Az Intézet legyengítése és szétverése kormányzati szándékból

Bár 2012-ben, VM parlamenti államtitkári megbízatásomról történt lemondásomat követően – feltehetőleg ettől nem függetlenül, sőt kormányzati hátszelet, állami bátorítást érezve – az Intézet gyengítésére irányuló törekvések érezhetően felerősödtek, ám mindezek ellenére a KTI, mint a SZIE fenntarthatósági képzési alapműhelye, egészen 2014 áprilisáig, az országgyűlési választásokig szakmai, oktatási, tudományos és gazdasági értelemben is az Egyetem egyik legműködőképesebb intézete maradt, a programjai iránti érdeklődés pedig folyamatosan növekedett. Mindez világosan mutatta, hogy a minden tekintetben jól működő intézet átalakítására, még inkább megszüntetésére, - határon innen és túl, vidéki, közösségi, hallgatói valamint szakmai, felsőoktatási és K+F körökben egyaránt ismertté vált, jól csengő - nevének elvételére, tanszékei felszámolására észérvek nem hozhatók fel.

Ennek ellenére a dékán, Gyuricza Csaba a KTI-re vonatkozóan - a téma jelentőségéhez mérten döbbenetesen szűkszavú, a kari átvilágítás eredményeit valamint az Intézet megtartására és megerősítésére vonatkozó ajánlásait figyelmen kívül hagyó, indokokat egyáltalán nem tartalmazó, 2014. szeptember 5-én kelt, meglehetősen zavaros - megszüntető előterjesztést tett. Ebben szinte kizárólag - hihetetlenül primitív, jelmondatszerű, kommunikációs panelekben szokásos - meghatározatlan tartalmú általánosságok („koherensebb, szakmailag egységesebb, összefüggő szervezeti egységek” létrehozása, meghatározatlan „átfedések megszüntetése”, a KTI „átalakításának” elkerülhetetlensége, mint a „kari szerkezet átalakításának első lépése”, tehát legfontosabbnak ítélt teendője) szerepeltek. Ezen „előterjesztés” alapján, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsa 2014. szeptember 11-i ülésén a KTI nevű intézet indoklás nélküli megszüntetéséről és tanszékei feloszlatásáról döntött. A döntést a Szenátus 2014. szeptember 24-i ülésén megerősítette, ezzel véglegessé tette, hogy a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a SZIE-KTI 2014. szeptember 30-án megszűnik, 24 éves története véget ér.

Nem lehetnek persze kétségeink afelől, hogy itt nem csupán egy dékán magánakciójáról van szó. Ahol a politika által delegált - az Egyetemen munkaviszonyban egyébként nem lévő - „tartótiszt” számoltatja be, irányítja, utasítja az intézmény vezetését, ott nem a dékáni magánakciók és még csak nem is a belső ármány, irigység és másokon átgázoló erőszak vezet ilyen értelmetlen, az értékeket leromboló, barbár pusztításhoz. Az pedig, hogy dékánként, a vezetői státusban maradásának egyfajta előfeltételeként éppen annak kell az Intézet megsemmisítését, nevének elvételét, tanszékei feloszlatását szánalmasan szervilis módon végrehajtania, önként magára vállalnia, aki környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomáját éppen ebben az Intézetben szerezte, ettől a műhelytől kapta, az az ő – talán általa még fel sem fogott – személyes, emberi tragédiája.

A KTI története ezzel úgy tűnik egyelőre véget ért. Szellemisége azonban volt hallgatóiban és mindazokban tovább él, akik az elmúlt negyedszázadban munkatársaival és programjaival így vagy úgy kapcsolatba kerültek. Az Intézet által képviselt irányt az élet igazolta, arra nemcsak itthon, de a világban is egyre nagyobb igény mutatkozik. El kell jönnie tehát hamarosan újra a KTI idejének.

Szomorú persze látni azt, hogy miközben az „önsorsrontó” Gödöllőn egy ilyen program, közösség és intézmény, mint amit a KTI egyfajta bejáratott védjegyként jelentett, a ledózerolás sorsára jut, azonközben azok a hazai és külföldi egyetemek, amelyek akár 5-10 évvel is később eszméltek és fedezték fel az irány és képzési programja fontosságát, azok – mint például Debrecen, ahol Pepó professzorék, a szak hozzánk képest 5 évvel későbbi indításához, éppen Gödöllőről, az alapító KTI-től kértek és kaptak ajánlást – jövőt építenek erre, és karuk elnevezésében is büszkén viselik a környezetgazdálkodást. Nagy kár bizony az alkotó közösség ostoba szétverésével, a barbár pusztítással és az értékek lerombolásával okozott időveszteségért, az elvesztegetett előnyért. Úgy látszik nagyon gazdag ez az ország, hogy még ezt is megengedheti magának.

Végül határozottan le szeretném szögezni, hogy a fentiek személyes folyamatelemző, helyzetértékelő magánvéleményemet tükrözik. A tények rögzítését, értelmezését és a folyamat tanulságainak megfogalmazását lelkiismereti kötelezettségemnek éreztem, és a leírtak leginkább az utókornak szólnak. Ezzel egy olyan valaki folyamat-értékelését, véleményét ismerhette meg az olvasó, aki az átélt események ismeretének biztos tudatával rögzítheti a tényeket, mert maga is végigküzdötte és aktív közreműködőként, negyedszázadon át belülről követte egy ígéretes, új kezdeményezés, a KTI sorsát, indulásának, felemelkedésének és lerombolásának folyamatát.

Gödöllő, 2014. szeptember 25.

Ángyán József
sk.

         81 hozzászólás

Címkék: politika fidesz mezőgazdaság természetvédelem gödöllő ökogazdálkodás biogazdálkodás fenntarthatóság agrárium szie ángyán józsef szie mkk kti kti szent istván egyetem környezet és tájgazdálkodási intézet

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 1 trackback         

Öko-hazaárulás: az ÖMKI valódi háttere és céljai - Darvas Béla leleplező írása

PPJ         2014.06.26.

biostop.jpgCsak megerősíteni tudom az alább leírtakat, ugyanis magam is érintettje voltam az ügynek. Úgy próbáltak beszervezni az ÖMKI-hez PhD kutatásvezetői pozícióra(!), hogy még a humánökológia mesterdiplomám sem volt a kezemben. Kérdésemre, hogy ez hogy lehetséges, az volt a válasz, hogy ne aggódjak, megvannak a képességeim. Ez nagyon megtisztelő és biztató, tudományetikailag mégis abszurd és számomra elfogadhatatlan. Tovább érdeklődve az ÖMKI háttere után viszont, teljesen világossá vált a kép, hogy kikre, kiken keresztül és miért vadásztak. Tulajdonképpen a legtöbbetek eddig vélhetően bele sem gondolt, és pusztán nekem el sem hinné, hogy a modern kori nemzetárulás és gazdasági kémkedés hogyan zajlik. Isten áldja a sorsom, hogy beláthattam, nem szabad asszisztálnom ehhez az álságos feladathoz, még ha a "karrierem"(ez a materialista félelemből adódó lelki erőtlenség és hűtlenség melegágya típusú fogalom) is múlik rajta!

Mi úgy látjuk, hogy a pénzügyi háttérhatalom beszivárgása és a hatalom átvétele zajlik. A magyar mezőgazdaság kiszolgáltatása láttán a kérdésünk az, hogy a politika egyszerű ostobaságának, vagy tudatos nemzetárulásának a következménye a biogazdálkodás idegen kézre adása? A folyamat látható jeleit mindnyájan érzékeljük, és a cikk elolvasása után érthetővé válik - a háttérhatalmi cél: a magyar mezőgazdasági erőforrások megszerzése. A háttérhatalom érdekeivel ellentétes a ökologikus biogazdálkodás ál-magyar megvalósítása Magyarországon!!! A külföldi háttérhatalmi földtulajdonszerzés előre kívánja letörni a magyar biogazdálkodást, hogy a későbbiekben a magyar gazdák ne jelentsenek konkurenciát a külföldi érdekeltségekkel szemben. Ezért hazaárulásnak minősül a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság beszántása! Logikailag sajnos várhatóan ez együtt fog járni a magyar kutatóintézetek felszámolásával is. Ez a történet ugyanis már nem Kishantosról szól, hanem annál jóval többről, a magyar mezőgazdaság jövőjéről. A háttérhatalom diverzánsai beszivárognak, a nemzetárulók pedig "helyzetbe hozzák" őket. Az új és gyalázatos földtörvény létrehozza az idegen tulajdont és a piac monopolizálásának eszköze a világszínvonalú magyar kutatás felszámolása, az eredmények megszerzése és megsemmisítése, sőt a tartalmas és eredményes oktatás felszámolása is. Ez nem összeesküvés elmélet, hanem egy sajnálatos gyakorlat, amely Magyarország legfontosabb stratégiai ágazatát érinti. Azonban ennek a folyamatnak még csak az elején járunk!!! Még tehetünk ellene!!!! Ha részt veszünk azokon a társadalmi megmozdulásokon, amelyeket az új és gyalázatos földtörvény ellen, és a magyar gazdák védelmében szerveznek azok a magyar érdekeltségű erők, akik az egész nemzet sorsáért és az egész Pannon bio-geo-öko-régióért felelősséget éreznek és vállalnak.

Darvas Béla: Kutatóintézeti nonprofit káefté – fából vasparipa (az ÖMKI háttere) - darvasbela.atlatszo.hu

darvasbela2-1024x663.jpgE sorozat második részében – mikor a statisztika által nyilvántartott K+F+I által foglalkoztatottakat próbáltam számba venni – írtam le az alábbiakat: „A vállalati K+F+I helyek száma viszont akár égen a csillag. A cégjegyzékben gyors kereséssel is félezer Bt-t és Kft-t találok, amelynek nevében szerepel a kutató, a fejlesztő vagy az innováció szó.” Most ezek közül egyet emelek ki, mivel megjelenése, működtetése és céljai sok tekintetben figyelemre méltó. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft-ről (ÖMKI Kft) lesz szó, amely magát „szerényen” Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézetnek hívja, bár létszáma csekély (9 mezőgazdasági egyetemet végzett munkatársa van) és munkatársai között nincs nemzetközi értelemben jelentős publikációs aktivitást felmutató munkatárs (1 PhD minősített és 4 PhD-hallgató). Ez a vállalkozás tevékenységét tekintve inkább valamiféle tanácsadó/szervező/F+I pályázó cégnek tűnik, amelyet Forschungsinstitut für biologischen Landbau (FIBL) nevű svájci (és német/osztrák) cég hozott létre.

2011. február 1-én sok kutatóintézeti és egyetemi kollégámmal együtt levelet kaptam egy korábban a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft-nél (BHN) dolgozó ismerősömtől. „Egy most induló 3 éves program kapcsán kereslek, melynek középtávú célja az ökológiai gazdálkodáshoz és élelmiszer-feldolgozáshoz kapcsolódó kutatási aktivitás serkentése, kutatói kapacitás fejlesztése, magas tudományos színvonalú és a gyakorlatban is hasznosítható eredményeket adó projektek indítása Magyarországon. A projekt keretében arra a kérdésre is választ keresünk, hogy milyen intézményi-irányítási keretek között és milyen partnerségben lehetne a leghatékonyabban megvalósítani ezt a gyakorlatorientált kutatómunkát. A program első lépéseként a csatolt kérdőívre alapozva, mélyinterjúkon keresztül szeretnénk felmérni az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódóan mozgósítható kutatói kapacitást és együttműködési lehetőségeket.” Részt vettem ezen az egyoldalú „kikérdezésen”, majd később a BHN helyiségében szervezett találkozón is. Ezen négy hazai egyetem képviselőin túlmenően az MTA három mezőgazdasági kutatóintézetének (ma ezek az MTA ATK részei) képviselője is részt vett jelezve, hogy „mindenféle” pénzre szüksége van a hazai mezőgazdasági kutatásnak, amely nyomorúságos körülmények között éli túl egyik évet a másik után. A találkozót egy frissen, a Technical University of Munich, Department of Landscape Ecology (München) „tájökológiából” PhD-t szerző hölgy (Drexler Dóra, aki máig a FIBL adminisztrációjának munkatársa) vezette és kérdezgette a professzor urakat, akik készségesen válaszolgattak, miközben a FIBL igazgatójának felváltva fordítottak.

A svájci cég igazgatója (Urs Niggli) elmondta, hogy ennek a projektnek a finanszírozója a Pancivis Stiftung, amely azzal bízta meg a FIBL-t, hogy felügyelje a magyarországi projekt szakmai megvalósítását és a rendelkezésre bocsájtott pénzösszeg célszerű felhasználását. Az ülésen résztvevők már előzetesen egymást kérdezték arról, hogy kiket is takar a Pancivis Alapítvány? Nos, a Pancivis Stiftung-ot a lichtensteini Vaduzban 1999-ben jegyezték be, de csupán ennyi, ami róla bizonyosan tudott. Azt, hogy a Pancivis milyen tevékenységből származó 2 millió eurót ajánl fel a magyarországi projekthez, és miért egy svájci intézeten keresztül csak találgathattak a résztvevők, de ajándék lónak nem szokás a fogait fixírozni. A FIBL egyébként 130 fős svájci K+F+I intézet (Frick a székhelye) – ami hazai viszonylatban is szerény méretűnek számít –, s erősségének azt tartja, hogy szoros együttműködést szorgalmaz a kutatás és a gyakorlat között. Ez utóbbit úgy jellemzi, hogy 200 gazdasággal tartanak kapcsolatot. Mindezt technológiatranszfer-aktivitásnak tarthatjuk inkább, mint kutatóintézetinek, vagyis a hazai bioügyekben fix összeggel és ideiglenesen nemzetközi F+I menedzseri ambíció jelent meg. A FIBL számos kelet-európai, indiai, latin-amerikai és afrikai országban vesz részt az ökológiai kutatási, tanácsadási és tanúsítási szolgáltatások kidolgozásában – olvashatjuk a brosúrájukban. A hazai tanúsítási terület eddig a BHN területe volt, illetve 2002-ben kezdte meg a Hungária Öko Garancia Kft tanúsító szervezet („anyacége” az Austria Bio Garantie) a működését. Előtte a holland érdekeltségű SKAL (Office in Hungary) próbálta a lábát megvetni nálunk. A hazai piac, amely 2012-ben 119 ezer ha közel 10%-a tartozik hozzá (lásd 18. ábra). A nagyrészt osztrák érdekeltségű Hungária Öko Garancia Kft vezetője (Kovács Dóra) egy 2012-es konferencián nagy örömmel üdvözölte a svájci központú ÖMKI Kft létrejöttét.

A FIBL vezetője az ökológiai gazdálkodáson belül az alábbi területeket nevezte meg legsürgősebb célpontjaik között (i) az ökológiai termesztéssel kapcsolatos doktori és posztdoktori program előmozdítása; (ii) a tudományos kutatások segítése; (iii) az Ökológiai Gazdálkodási Nemzeti Technológiai Platform „aktivizálása”. Nézzük ezeket egy kicsit közelebbről.

18abra.png18. ábra: A tanúsítást kiadó szervezetekhez tartozó, ökológiai művelésű területek nagysága Magyarországon

A PhD-programot illetően az ÖMKI a Szent István Egyetemet választotta stratégiai partnerének. Kétségtelen, hogy ezen az egyetemen folyik a legjelentősebb hazai oktatási aktivitás, jellemezhetően a környezetgazdálkodási MSc-képzéssel és az itt létrehozott Környezettudományi Doktori Iskolával. Mindkettőben Ángyán József szerepe emelhető ki, hiszen az ökológiai termesztést illetően a gödöllői MSc- és PhD-képzés sikere egyértelműen az ő és munkatársai (kiemelten Menyhért Zoltán) nevéhez fűződik. Ángyán professzor úr, akkor éppen a VM-ben az oktatásért és kutatásért felelős parlamenti államtitkár volt, és többször is segítőkészen tárgyalt a FIBL megbízottjaival. A kezdetben támogathatónak tűnő szerveződés azonban gyorsan a tárgyalás megszakadásához vezetett, mert a megbeszéltekkel ellentétes FIBL döntésekre került sor. A FIBL igazgatója ugyanis úgy gondolta, hogy nem illeszkedik be az adott erőviszonyok közé, hanem mint „független vásárló” azt választ az általa kezelt 600 millió forintjáért (eredetileg 3 éves ellátásra, ami később 6 évre változott), amit kedve tartja. És megtehette mindezt, hiszen még a Magyar Biokultúra Szövetség – mint a legnagyobb magyar tulajdonú szerveződés – éves K+F+I pénzkerete sem nagyobb, mint 25 millió forint. A svájci kezdeményezés lassan elveszítette a BHN (ügyvezető Roszík Péter) és az ökológiai gazdálkodás nemzetközi szervezete, az IFOAM (International Federation of Organic Agriculture Movements) EU Group magyar tagjának (Ács Sándorné) támogatását, akik az ÖMKI Kft-ben az igen szerény hazai pályázati rendszerben külföldi érdekeltségű konkurenst láttak. A kezdeti ígéretek ellenére a FIBL ügyintézői feléjük sem teljesítettek, vagyis a dolgaik irányításába a meghatározó magyar szakmai szervezetek bevonását sem tartották rangjukhoz méltóan bevonni. Rajtuk keresztül megszerezték a helyi ismereteket, majd saját érdekük szerint döntöttek. Igazán mai történet. A FIBL egyébként az IFOAM-on belül erős helyzetű intézet, így Ács Sándorné újraválasztásakor az ÖMKI Kft képviselői igyekeznek is elmozdítására azzal, hogy nem támogatták. Ez a próbálkozásuk azonban sikertelen maradt.

Nézzük a szakmai teljesítményt. 2013-ban az ÖMKI Kft-hez érkezett 29 PhD és posztdoktori témajavaslatból a FIBL munkatársai 4-4 pályázatot tartottak támogatásra érdemesnek. 2013. december 7-én számoltak be a korábbi érintettek az ösztöndíjasok találkozóján. Az ÖMKI Kft kitűnő PR munkát végez, kicsinységük ellenére mernek nagynak mutatkozni; láttatják magukat, ahol csak lehet. Irigyelhetik érte a forrásszegény, bár valóságos állami kutatóintézetek. Az ajánlatok közel negyedének támogatása egyébként átlagos EU pályázati sikerességi arány. A posztdoktori kutatás támogatásának hossza a FIBL projektben két év, míg a PhD-támogatás három évre szól. Emlékezettőül, egy hazai PhD-szerzés időtartama 5-7 év. A támogatás átlagos nagysága ~9 mFt, ami korántsem magas. Az OTKA fiatal kutatóknak kiírt pályázatai ettől merőben eltérők, és a végelszámolásnál a nemzetközi színvonalú publikációs aktivitás meghatározó szempont. Mindez itt másként van, hiszen az ÖMKI Kft saját munkatársai honlapra helyezett cikkeinek többsége is csak ismeretterjesztő lapokban jelent meg. Vannak olyan szakmabeliek továbbá, akik a gyakorlatnak „kidolgozott” eljárások újdonságtartalmát is vitatják.

Az ÖMKI Kft tudományos kutatási területen való stratégiai partnerként a Haszonállat-génmegőrzési Központot (HáGK, korábban Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, KÁTKI), a tápiószelei Növényi Diverzitás Központot (NÖDIK, korábban Agrobotanikai Intézet), a Szent István Egyetemet, a Magyar Biokultúra Szövetséget és a BHN-t jelölte meg. A HáGK és a NÖDIK nem sensu stricto kutatóhelyek, s a VM nem is csatlakoztatta a kutatóhálózatához (NAIK), hanem a génmegőrzéshez tartozó mezőgazdasági génbank meghatározóivá tette ezeket. A HáGK a kisállati, az NÖDIK a növényi génbank hazai központja. A géntechnológia térhódításával a mezőgazdasági génbankok nagyon is felértékelődtek, hiszen igen sok ősi fajtánk extra tulajdonságait szívesen látnánk az új fajtákban ismét. Ilyen például a Bánkúti búza, amelynek sikértartalma a magyar kenyér jó hírét vitte. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a FIBL stratégiai törekvéseit jól körvonalazzák a választásai. Ezen túlmenően, bár a gödöllői Szent István Egyetem kutatóegyetemi rangot nyert, a megmaradó két intézet a hazai ökológiai termesztés minőségbiztosításának központjai. Mit választott tehát az ÖMKI Kft aktivitásának célpontjaként az követően, hogy megszondázta a hazai egyetemeket és kutatóintézeteket? Nos, nem azokat, akikkel „mélyinterjúkat” készített, de ez – mondhatják – a „vásárló” előjoga.

Végül miért is kiemelt cél a 2009-ben (Radics László és Roszík Péter hívták életre) létrehozott Ökológiai Gazdálkodási Nemzeti Technológiai Platform aktivizálása? Nyilvánvalóan a nemzeti csúcson lévő érdekszövetség elérése a cél, ami egy limitált időtartamra érkező külföldi cég esetén kérdések sorát vetheti fel. A Nemzeti Technológiai Platformok elsődleges tevékenységei a technológiatranszfer szervezése, s abban kiemelten az F+I irányítása, a pályázati rendszerekbe hívószavak bejuttatása, végül az így „pántlikázott pénzek” megszerzése. A 2 millió euróval beköltöző, mértékletesen költő nemzetközi cég (FIBL/ÖMKI Kft) az eredményes hazai és nemzetközi pályázás a Kft továbbélésének lehetőségét teremthetné meg, hiszen innen töltődhetne vissza a behozott pénzügyi alap. A pályázati rendszerben való térnyerés tehát kiemelt szerepű, ha mégsem ideiglenes a beköltözés (vö. 3 év helyett 6 év).

Ha ennyi kérdés gyűlik valamennyi fő cél köré, akkor vajon miként halad előre ily határozottan egy ilyesfajta vállalkozás. A válasz sokak szerint igen egyszerű: a miniszterelnök feleségének mentorsága áll a háttérben. Ő úgy gondolja, hogy az ÖMKI Kft kitűnő ügyet képvisel, és mindenképpen támogatandó. Kétségtelenül, az egészséges élelmiszerek termelésének és fogyasztásának terjesztését nevezhetjük akár karitatív feladatnak is, amely bármely First Lady számára vonzó terep kiváltképpen, ha Aranykalászos gazdatanfolyamot is végzett. Nyílt titok volt, hogy a KÁTKI (ma HáGK) telephelyén irodát nyitó ÖMKI Kft-t, azt követően, hogy a hazai ökogazdálkodás intézményeit „megvezette”, Ángyán József az érintett igazgatón keresztül kitessékelni igyekezett a felügyelete alá tartozó állami intézet területéről. Ángyán államtitkárnál – ahogy számomra írt levelében olvasom – Lévai Anikó két alkalommal is az ÖMKI Kft-t támogatóan járt közbe, hiszen – ahogy neki mondta – egyik barátnőjének leányáról és az általa képviselt ügyről van szó. Első alkalommal 2011 nyár elején, Budán, a kormányzati politikai évadzáró kerti partiján, ahol Orbán Viktor és Lévai Anikó voltak a házigazdák; másodízben 2011 késő őszén, egy jó órás beszélgetésen a Parlament Café-ban. Ángyán József azonban hajthatatlan maradt.

Van egy, az előbbiekkel párhuzamosan futó ügy, amelyben a KVK ökológiai termesztésben elkötelezett földterületeit az NFA más tulajdonosoknak ítélte, így egyidejűleg a hazai legjelentősebb, dán mintát követő népfőiskolai kezdeményezése látszik elbukni. A KVK jogorvoslatot kért az agrártárcával szemben. A biogazdaság egyik ügyvezetője Ács Sándorné (az IFOAM EU Group magyar tagja), a hazai ökológiai termesztők egyik legaktívabb képviselője (egyben az Élőlánc Magyarországért ökopárt elnökségi tagja) jelenleg is a kishantosi mintagazdaság megmaradása mellett érvel, amelyben ütközött az agrártárca államtitkárával, Bitay Mártonnal. A KVK megmaradása – ami ez ügyben a hazai ökológiai gazdálkodásban meghatározó szerepű – mellett felemelte szavát Ángyán József képviselő, Székely József ombudsman, de a Greenpeace (Rodics Katalin) is. Drexler Dóra (ÖMKI Kft) más álláspontot képviselt. 2014 áprilisában a KVK 140 millió forintra becsült értékű veteményeit kiszántották, s ezzel új „jogi” helyzet állt elő egy olyan ügyben, amelyben a Székesfehérvári Járásbíróság előtt még birtokper folyik. Ugyanekkor a VM államtitkárának értelmezése szerint a KVK jogtalanul használja fél éve a földeket, így hat havi bérleti díjjal megkárosította az államot.

De térjünk vissza az ÖMKI Kft-re, amely 2013. október 9-én parányi, ideiglenes támogatású, külföldi érdekeltségű szervezetként a Magyar Parlamentben rendezhette meg az „Ökológiai Szakmapolitikai Csúcs 2013” című rendezvényét, ahol az interneten található kép szerint Urs Niggli mosolyog a padsorokban. Nem rohamtempójú előmenetel ez? Csodálhatók a találgatások és válaszok, hogy ki vagy mi áll a háttérben?

Az ÖMKI Kft a méretéhez és szakmai elismertségéhez képest kétségtelenül jelentős PR aktivitást tudhat magáénak. Konferenciákat szervez, például „Az ökológiai gazdálkodás hazai helyzete – Trendek és kitörési pontok” címűt 2012. február 2-án vagy „IV. Nemzetközi Ökológiai Mezőgazdasági Tudományos Konferencia (ICOAS)” rendezvényt 2013. október 9-13-én, melyhez a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatását is megszerezte. A 2012-es tanácskozáson, Gödöllőn, Urs Niggli arról beszélt, hogy a FIBL, amely „közhasznú magánszervezet”, Svájcban 135, Németországban 20, Ausztriában 10 tudományos és technikai munkatársat foglalkoztat. A FIBL munkatársaival való közös munkát Radics László (akkor még a Corvinus Egyetem tanszékvezetője, ma nyugdíjas) tartotta igen hasznosnak, és azt hangsúlyozta előadásában, hogy a 2011 őszén kezdődő és 2014-ig tartó pályázatukban a délkelet-európai országokat (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó) célzó projekt az E-learning területén remél sikereket. Kovács Dóra, a kisebbik tanúsító szervezet vezetője a 2012-es előadásának az összefoglalójában az alábbiakat írta le: „Kézzelfogható példa erre, hogy a Biokultúra Szövetség budapesti piacain és rendezvényein való részvétel feltétele nem a Biokultúra tagság, hanem a Biokontroll Hungária tanúsítása. A monopolizáló-diszkriminatív politika a Biokontroll Hungária és a Biokultúra Szövetség túlzott összefonódásából fakad, amely mind személyi szinten, mind a feladatmegosztás szintjén megnyilvánul, és amely véleményünk szerint megkérdőjelezi egyrészt az ellenőrző szervezet független és objektív működését, másrészről a Biokultúra Szövetség nyilvánosan deklarált céljainak (a biotermelés eszméjének és a biotermékek fogyasztásának minél szélesebb körben történő terjesztése, a biotermelők általános érdekképviselete) őszinteségét.” Barátságosnak bizonyosan nem mondható vélemény a meghatározó magyar versenytársról a kisebbségi, (bár abban többségi) osztrák képviselettől. Vajon kit szólítanak meg ezek a nyilvánvaló vádak, ha azok a magyarországi integrátort is érintik? Ki fog itt vizsgálódni?

Nem is vitás, ez alatt a történet alatt érzékelhetően mozog a föld, de nem a konkrét ügy az, ami K+F+I szinten számunkra elsődleges tanulsággal szolgálhat, hanem hogy 600 mFt (mínusz a stáb működési költségei)/3-6 év támogatásért a hazai agráregyetemi és agrárkutatási szereplők ünneplőbe öltöznek, bokát csattogtatnak, nem sajnálják maguktól a szájfényt, és a „nagypolitika” átengedi a hazai tulajdonú szervezeteinek kommunikációs területeit is. Csodálkozhatom-e azon, ha egy német eredetű svájci kollegám, aki azzal próbálkozott, hogy beszervezzen egy nemzetközi szakértői közösségbe a munkadíjamat a felére állította be annak, amit hajdani magyar, végül Dániában letelepült munkatársam számára irányzott elő. Kérdésemre azt a választ adta, hogy Magyarországon köztudottan alacsonyak a kutatói bérek. Ezért az alacsony bérért aztán tőlem várta volna a meghatározó szakmai munkát. Nem álltam kötélnek, de mindez nem változtat azon, hogy a K+F+I nemzetközi piacán „moszkvatéri reklámáru” a magyar munkaerő, vagy mint ebben az írásban olvasható pár százmillióért meghatározó befolyás szerezhető országos ügyekben is. A rendszerváltás utáni magyar kormányok vajon miért szegényítették erre az elképesztően kiszolgáltatott szintre a hazai mezőgazdasági K+F+I szereplőit?

Darvas Béla

Kishantosi fejlemények: kinyomom a szemét! - NOL.hu (részlet)

Ács Sándornémegdöbbentőnek tartja, hogy az agrárkormányzat – élén Fazekas Sándor miniszterrel – segédkezet nyújt a ökogazdaság tönkretételéhez. Mint mondja, egyedül Orbán Viktor segíthetne, de a kormányfő eddigi némasága azt jelzi, egyetért a pusztítással.

20140619Kishantos-tek_21.jpg

Orbán vejének és testvéreinek ajándéka Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

– Miből gondolja, hogy a miniszterelnök egyáltalán ismeri Kishantos ügyét?

– Abból, hogy a felesége, Lévai Anikó 2011 augusztusában egy egész napot töltött nálunk, és megismerkedett a biogazdálkodás alapjaival. A kormányfő veje, Tiborcz István és az ő testvérei, Eszter és Péter pedig egy általunk szervezett dániai tanulmányúton is részt vettek. Annyira meg voltak elégedve, hogy kaptunk tőlük ajándékba egy különleges pohárkészletet. Úgyhogy a kormányfő pontosan tudja, mit is jelent az országnak Kishantos. Ha nem segít, akkor nem is akar segíteni.

         1 hozzászólás

Címkék: vélemény politika fidesz magyarország magyarság mezőgazdaság ökológia földkérdés fenntarthatóság agrárium humánökológia élőlánc magyarországért ács sándorné ángyán józsef kishantos darvas béla földügy ökológiai mezőgazdálkodás kishantosi vidékfejlesztési központ ökológiai mezőgazdaság ömki fibl ökológiai mezőgazdasági kutatóintézet Forschungsinstitut für biologischen Landbau

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Tovább mérgezi országunkat Csányi oligarcha

PPJ         2014.06.17.

csányi jobban teljesít.pngTiltott anyaggal, tiltott módszerrel irthatják a rágcsálókat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal hazai „vészhelyzeti engedélye” alapján. A nagyüzemi mezőgazdaság még a betiltott, veszélyes szerek használatától is képtelen szabadulni. A pocokállomány további károkozását a hatóság olyan készítmény engedélyezésével kívánja megakadályozni, melynek használata nem véletlenül tiltott az EU-ban. Az évek óta „szokásos” vészhelyzeti engedélyt idén a Csányi Sándor tulajdonolta Bóly Zrt., valamint a mérget gyártó Reanal Zrt. kérte és kapta meg a NÉBIH közlése szerint. [Forrás: Greenfo - Kiegészítések: GreenR]

2013-ban hazánk második legnagyobb agrár oligarchája, a közös agrárkasszából 5 milliárdos támogatást besöprő Csányi birodalom tovább folytatja az nagyipari intenzív monokultúrás vegyszeres mezőgazdaságot, ami túl azon, hogy ökológiailag és közgazdaságtanilag önmaga méretnagyságából gerjeszti a legtöbb problémát (vö.: Ernst F. Schumacher: A kicsi szép), még ökotoxikológiai apokalipszist is hoz. Köszönjük meg az Ángyán által csak "nagyfiúknak" hívottaknak, hogy "ennyire" szívükön viselik a magyar emberek és a jövő generációk sorsát, hogy mindent elkövetnek a további hathatós táj-tudat-ember-mérgezésért!

Ez az a Csányi birodalom, amiről a dioxin botrány kapcsán derült ki, hogy nem itthon vásárol alapanyagot a "hungarikum" Pick termékeihez, és még a kolbász sem a paprikától piros...

Ő az a Csányi Sándor, aki a Prima Primissima Nemzeti Oligarcha Díjkiosztón a 2. Prima Oligarcha díjat zsebelhette be. Tagja a MOL igazgatósági tanácsának, az OTP elnök-vezérigazgatója, tagja a MasterCard európai tanácsadó testületének. Csányiék a Bonafarm Csoporton keresztül ~27.000 hektár birtokosai. Bár a Pick szalámiját magyarként reklámoztatja, a schleswig-holsteini dioxinbotrány miatt készült "húsos lista" élére került, a piros kolbász sem minden esetben a paprikától piros, a hungarikumnak álcázás és a megtévesztés nagymestere. Az új földtörvény értelmében az ~5000 alkalmazottjával felvásárolhatná az egész országot szőröstül-bőröstül, ennyit arról a kormány-propagandáról, hogy a "kis- és közepes családi gazdaságokat támogatja az új földtörvény". Az új, murvával felszórt, klimatizált zenélő tehenészetben Enya hangjára tejelnek a nagy sűrűségben, intenzíven tartott, antibiotikumozott tehénkék: a 3,5 milliárdos beruházás természetesen állami közpénzből is finanszírozódott, sőt még munkahelyteremtő támogatásként is kapott egy keveset a tisztelt Prima Oligarcha, igaz, valójában 150 munkahelyet szüntetett meg a környéken, helyette pedig csak 58-at hozott létre, de ez önöket ne zavarja.

A hab a tortán, hogy Csányi Sándor egy szingapúri cégen keresztül birtokolja az agráriumban érdekelt céghálózatát. "2010-ben az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor magánbefektetéseit kezelő Bonitás 2002 Zrt. eladta az 5 millió forintos alaptőkéjű, a bankár hosszú távú agrárbefektetéseire alapított Bonafarm Zrt.-t a szingapúri bejegyzésű CSIM Pte. Ltd.-nek. Az adásvételi ügyletet adóoptimalizálási szándék ihlethette, lévén hogy a CSIM tulajdonosa maga a Bonitás." A Csim Pte. Ltd tulajdonában áll többek között a Sole-Mizo, a Pick-Szeged és a Csányi Pincészet. Gratulálunk és minden elismerésünk!

Mit akarnak valójában? - "A miniszterelnök közép-európai termelési központról beszél. Ez nem jelenthet mást, mint a multik által uralt ipart és mezőgazdaságot és a benne éhbérért dolgoztatott rabszolgákat. Árulkodó a 2012. évet értékelő beszédében elhangzott kijelentése: „15-20 regionális magyar multi ad majd erőt a magyar gazdaság globális terjeszkedéséhez." Magyar gazdasági imperializmus? Végzetes tévedés, de tényleg ez történik. Jelenleg e 15-20 oligarcha felszerszámozása zajlik – az alattvalóvá süllyesztett lakosság rovására." - Élőlánc Credo

A "Mérgekkel az emberiség ellen Zrt." bemutatja a pocokholokauszt színdarabot

A magyarországi pocokinvázió (mint említettük, a méret-üzemnagyságból öngerjesztően adódó "probléma" - GreenR szerk.) miatt egy jelentős kockázattal járó vegyszer, a Redentin légi és földi kezelésére adott engedélyt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH). Sem a vegyszer, sem a légi kijuttatásos módszer nem engedélyezett az Európai Unióban. A hivatal minden évben „vészhelyzeti engedélyt” ad ki a rendszeresen visszatérő probléma kapcsán.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Greenpeace a jelentős pocokállomány kártételének súlyosságát, valamint az előrejelző rendszer megszűnésének hatásait ugyan pontosan nem tudja megítélni, ám felhívja a figyelmet arra, hogy a pocokállomány további károkozását a hatóság olyan készítmény engedélyezésével kívánja megakadályozni, melynek használata nem véletlenül tiltott az EU-ban. Az évek óta „szokásos” vészhelyzeti engedélyt idén a Csányi Sándor tulajdonolta  Bóly Zrt., valamint a mérget gyártó Reanal Zrt. kérte és kapta meg a NÉBIH közlése szerint.

mezei pocok.jpgMiért kockázatos?

„A Redentin nevű rágcsálóirtó szer hatóanyaga többnapos szenvedés után pusztítja el a megmérgezett emlősállatokat, valamint madarakat és halakat. Az emberre is mérgező, véralvadásgátló hatású anyag az európai szinten tiltott, de hazai derogációt kapott légi kijuttatása esetén elkerülhetetlen, hogy más élőlények, így például védett ragadozó madarak, mezei nyulak, őzek is áldozatul essenek. A csak hetek alatt lebomló anyag benne marad a szenvedő és elpusztult állatokban, melyek így ragadozók – akár kutyák, macskák – és dögevő állatok mérgezését is okozhatják – mondta Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője.

“A Redentin felhasználása természetvédelmi és vadvédelmi szempontból is aggályos. Egyrészt a mérget nem csak a megcélzott mezei pockok, hanem más védett vagy vadászható fajok is felvehetik, amelynek különösen nagy a kockázata, ha felszíni vízterekbe kerül a szer. Így például 2002-ben 200 pajzsos cankó és egy daru esett redentin mérgezés áldozatául. Másodlagosan a mérgezett pockok elfogyasztásával védett ragadozók is mérgezést szenvedhetnek, ahogy ez történt 2006-ban egy rétisassal. Emellett rendkívül jelentős lehet a mezei nyulak és hörcsögök pusztulása is, ami például az ezeket fogyasztó világszerte veszélyeztetett parlagi sasok békés-megyei állományában komoly problémát jelenthet a fiókák felnevelésében. Ezek a veszélyek a sokszorosára nőnek a szer most engedélyezett légi kijuttatásával.” - mondta Dr. Horváth Márton az MME fajvédelmi csoportvezetője, aki a ragadozómadár-mérgezések visszaszorításáért küzd egy LIFE projekt keretében

Miért használható?


mezei pocok gabonán(1).jpgA Redentin évek óta visszatérő ügye rávilágít egy joghézagra, [1] amelynek megszüntetése minden európai egészségügyi és környezeti érdeke. A Greenpeace kifejezetten aggályosnak tartja, hogy a tagállamok nem megfelelően értelmezik az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendeletének 53. cikkelyét. A cikkely kimondja, hogy „különleges körülmények fennállása esetén a tagállamok legfeljebb 120 napra engedélyezhetik növényvédő szerek korlátozott és ellenőrzött felhasználást szolgáló forgalomba hozatalát, ha ez az intézkedés olyan veszély miatt szükséges, amely más ésszerű eszközzel nem hárítható el.” Márpedig Magyarországon a Redentin évek óta úgy kap – számos más, nem véletlenül betiltott veszélyes méreghez hasonlóan  – minden évben eseti, vészhelyzeti engedélyt, hogy hazánkban jelenleg három rágcsálóirtó készítmény rendelkezik állandó engedéllyel a mezei pockok elleni védekezésre.
„Látható, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság még a betiltott, veszélyes szerek használatától is képtelen szabadulni, melyek használata közvetve vagy közvetlenül hozzájárul a rágcsálók természetes ellenfeleinek eltűnéséhez, vagyis a vegyszer az adott hely élővilágát, és végső soron saját természetes alternatíváját egyszerre számolhatja fel. Ez a példa is megmutatja, hogy a monokultúrás, nagyüzemi mezőgazdaság jelen formájában azért sem tartható fenn tovább, mert a rágcsálók és kártevők természetes ellenfeleinek élőhelyét – az erdősávokat, a maradvány- vagy „beülő” fákat, a virágos táblaszegélyeket – is eltünteti. Márpedig ezek hiányában sokszor csak nagyon problémás vegyszerekkel tudnak védekezni ellenük a gazdák” – tette hozzá Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője.

[1] Az európai környezetvédők által többször kritizált, röviden „120 napos derogációnak” nevezett jogi lehetőség nem azt a célt szolgálja, hogy az egészségügyi és környezeti kockázataik miatt betiltott vegyszereket egy-egy tagország a tilalmat követően is folyamatosan forgalomban tartsa. Nehéz elképzelni, hogy 2009 óta minden évben több hónapon át előre nem megjósolható események, különleges körülmények (például a rágcsálók okozta kártétel) álltak volna fenn a magyar mezőgazdaságban, hiszen azóta évente akár több alkalommal is kapott engedélyt az igen kockázatos hatóanyagú készítmény.

         7 hozzászólás

Címkék: politika fidesz mezőgazdaság pocok környezetszennyezés greenpeace vegyszer dioxin agrártámogatások oligarcha termőföld prima primissima csányi sándor táplálék fenntarthatóság agrárium agrárpolitika ökotoxikológia humánökológia élőlánc magyarországért ángyán józsef ökológiai mezőgazdálkodás nébih redentin ernst f schumacher

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A Greenpeace a földügyi államtitkár és az NFA vezetőinek menesztését követeli

PPJ         2014.04.16.

http://www.greenfo.hu/uploads/hirek/333/33341/cikk.jpg"... arra kérjük Miniszterelnök urat, hogy dr. Bitay Mártont, az állami földügyekért felelős államtitkárt, valamint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vezetőit is haladéktalanul váltsa le, mivel bebizonyosodott, hogy nem a jog, hanem az erőszak oldalán állnak." - írja a Greenpeace az Orbán Viktornak címzett nyílt levelében.

A Greenpeace mélységesen elítéli a húsvét előtti hétvégén Kishantoson történteteket, hiszen jogállamban ez az értelmetlen pusztítás, az önbíráskodás elfogadhatatlan. Ezért nyílt levélben sürgős intézkedést kértek Orbán Viktortól: védje meg a kishantosi biogazdaságot, és haladéktalanul váltsa le a károkozás felelőseit – dr. Bitay Mártont, az állami földügyekért felelős államtitkárt, valamint a Nemzeti Földalapkezelő (NFA) vezetőit –, mivel bebizonyosodott, hogy nem a jog, hanem az erőszak oldalán állnak. - Hírforrás: Greenfo - 2014. április 15.

A német–magyar államközi együttműködés keretében 21 éve biogazdálkodással művelt kishantosi földeken 150 millió forintra becsült mértékű károkozás történt. A feljelentés ellenére a rendőrség, bár jelen volt, nem állította meg a károkozást, amely ráadásul az NFA által 2014. április 9-én e célra megbízott őrző-védő cég fegyveres embereinek biztosítása mellett zajlott. http://www.greenfo.hu/uploads/hirek/333/33340/cikk.jpgAz őrök lezárták az érintett földterületekre bevezető köz- és önkormányzati tulajdonban lévő utakat, és agresszívan megpróbáltak mindenkit eltávolítani a területről, miközben 8-10 traktor tárcsázta ki a kikelt búzát, napraforgót és a többi bionövényt.

A témát követők számára már ismert, hogy a kishantosi földek kapcsán több bírósági per is folyamatban van. A következő bírósági tárgyalás 2014. április 25-én lesz a birtokvédelem ügyében, míg a Kishantos által megtámadott NFA-pályázatokkal kapcsolatos tárgyalást 2014. május 25-én tartják.  Ennek ellenére mind az NFA vezetősége, mind a földügyekért felelős Bitay Márton államtitkár arra biztatta a kishantosi földekre kiírt pályázat nyerteseit, hogy a jogszabályok alapján még mindig birtokon belül lévő kishantosi biogazdaság által művelt földeket foglalják el.

A hétvégén Kishantoson történtekre Szabó Marcell, az állampolgári jogok ombudsmanja is nyilatkozatban reagált. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki, és hangsúlyozta, hogy az itt létrejött környezeti értékek védelme az Alaptörvény alapján mindenki kötelessége.

kishantos_1.jpg


Orbán Viktor
Miniszterelnök úr
1357 Budapest,
Pf. 6.

Tárgy: Kishantos ügyében intézkedés kérése

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ által korábban bérelt földeken a húsvét előtti hétvégén történt pusztítás ügyében fordulunk Önhöz.

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ a magyar és a német kormány megállapodása alapján jött létre. Azóta ez a nonprofit szervezet egy európai szinten is egyedülálló programot valósít meg. A legszigorúbb minősítésű (BioSuisse) biovetőmag előállítása és a biogazdaság üzemeltetése mellett egy népfőiskolát is létrehoztak, ahol több száz gazdálkodót képeztek ki.

A Kishantosi Központ az államtól bérelt földjeiből egyetlen hektárt sem nyert el a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) által tavaly kiírt – több szempontból is erősen megkérdőjelezhető – pályázaton, melynek tényét a Greenpeace és az ügyet támogató 340 további szervezet és több tízezer magánszemély részéről elfogadhatatlannak tartjuk. A Greenpeace támogatásával jelenleg több per is folyik az NFA ellen annak megállapítására, hogy a szervezet a jogszabályoknak megfelelően járt-e el, amikor tulajdonképpen a kishantosi biogazdaság felszámolásáról döntött.

Mindeközben az NFA írásbeli felszólítására az elmúlt hét végén a még birtokba nem lépett bérlők kiszántották a már szépen fejlődő vetéseket – 150 millió forintra becsült kárt okozva. Erre a barbárságra a Nemzeti Földalapkezelő vezetői és az állami földügyekért felelős államtitkár, az NFA-t felügyelő dr. Bitay Márton Örs buzdította a bíróságon megtámadott pályázat nyerteseit, és ennek a sajtóban is hangot adtak.

Az esetre Szabó Marcell, az állampolgári jogok ombudsmanja is nyilatkozatban reagált. Idézte egy tavaly decemberi vizsgálatukat, amelyben megállapították, hogy a biogazdálkodás eredményeként évtizedek alatt kialakult környezeti érték méltó az alkotmányos védelemre. A hétvégén Kishantoson történtekkel kapcsolatban az ombudsman sajnálatát fejezte ki, és hangsúlyozta, hogy az itt létrejött környezeti értékek védelme az Alaptörvény alapján mindenki kötelessége.

Az NFA vezetői és a földügykért felelős államtitkár azonban Kishantos esetében az erőszakot választotta egy bíróságon lévő jogvita eldöntésére. Elfogadhatatlannak tartjuk ezt az eljárást, ezért arra kérjük Miniszterelnök urat, hogy dr. Bitay Mártont, az állami földügyekért felelős államtitkárt, valamint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vezetőit is haladéktalanul váltsa le, mivel bebizonyosodott, hogy nem a jog, hanem az erőszak oldalán állnak.

2014. április 15.

Tisztelettel:
Szegfalvi Zsolt
igazgató
Greenpeace Magyarország Egyesület

         szólj hozzá

Címkék: orbán viktor mezőgazdaság természetvédelem greenpeace ökológia fenntarthatóság agrárium nfa élőlánc magyarországért ángyán józsef kishantos fazekas sándor kishantosi vidékfejlesztési központ szabó marcell nemzeti földalapkezelő szervezet bitay márton örs

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

19 napig lézetik még a Magyarország nevű lokalitás - így adja el a földtörvény a Hazát!

PPJ         2014.04.11.

FELHÍVÁS
Magyarország jelen és jövendő Kormányához, Parlamentjéhez, közjogi méltóságaihoz, polgármestereihez, egyházi vezetőihez, pártjaihoz, civil szervezeteihez és népéhez
a MAGYAR FÖLD ÜGYÉBEN

global-land-grab_1.jpg

A választási kampány elvonta a figyelmet arról a történelmi jelentőségű tényről, hogy 19 nap múlva - 2014. május elsején érvénybe lépnek a 2013. június 21-én botrányos körülmények között elfogadott FÖLDTÖRVÉNY* rendelkezései, melyek a kormányzati állítások ellenére megnyitják a magyar földpiacot a külföldiek előtt**, ami országunk, és létalapjaink lépésről lépésre való észrevétlen elvesztésének veszélyével fenyeget.

*2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról[1]
Forrás: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK13111.pdf

**Idézetek a törvényből:

10. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a föld tulajdonjogát belföldi természetes személy és tagállami állampolgár szerezheti meg.

5. § 24. tagállami állampolgár: az Európai Unió tagállamának állampolgára, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára, ide nem értve a belföldi természetes személyt;

[1] A törvényt az Országgyűlés a 2013. június 21-i ülésnapján fogadta el.

Ez a törvény ezen felül kiskapuival lehetővé teszi korlátlan méretű birtokok létrejöttét, mely társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt pusztító folyamatokat indít el. Vidéken a jövedelem egyedüli forrása a föld. Ha ezt kihúzzuk a közösségek, a vidéki családok alól – a megélhetésüket vesszük el. Ha a vidék nem él meg, akkor a város sem él meg. A vidékiek városokba áramlása felborítja a város egyensúlyát is – mindenkinek nem jut állás – így valakinek menni kell. Ezért keresi már 500.000 ember külföldön a megélhetését.

A földforgalmi törvény rendelkezései teljes mértékben ellentétesek a helyi gazdálkodó családok, a vidéki közösségek – így a nemzet érdekeivel is. Talán nem véletlen, hogy a törvény elfogadásakor lezajlott furcsa színjáték eredményeként Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök nem szavazott a törvényről… Emiatt a törvény érvényessége is kétséges.

Orbán Viktor a 2/3-os felhatalmazás mellett érvelve a gyors döntéshozatalt említette a legnagyobb előnynek. Történelmi tény, hogy a választások eredményeként Orbán Viktor jelen és leendő kormányának is megvan a 2/3-os felhatalmazása – tehát nincs akadálya a földforgalmi törvény gyors – akár egy nap alatt történő megváltoztatásának.

Ha az alig több mint két hét múlva beinduló alattomos katasztrófát el akarjuk hárítani, akkor a földforgalmi törvény alábbi módosításaira van szükség még május elseje előtt:

1. Helyi gazdának (helyben lakónak) az számítson, aki 5 éve az adott településen él, cég esetében az legyen helyi, melynek 5 éve az adott településen van a székhelye. Ez alól a pályakezdő földműves se legyen kivétel. Ha az adott településen nincs jelentkező az adott földre, akkor léphessen be a szomszéd településen élő.

2. A helyi gazdaközösségbe csak azokat a - fentiek szerinti - helyi gazdákat, helyi cégeket számítsák, akiknek gazdasága legalább 60 %-ban az adott település közigazgatási területéhez tartozik.

3. A helyi gazdaközösség minden településen 9 tagú földbizottságot válasszon 1 évre.

4. Minden, a településhez tartozó földügyletben (földbérlet esetén is) legyen döntő szava a helyi földbizottságnak.

5. Az állami hivatal csak a törvényességet ellenőrizze.

6. A döntéshozatali rendszer fentiek szerinti stabil, működőképes felállásáig, az üzemszabályozási törvény elfogadásáig - átmeneti földeladási tilalmat kell érvénybe léptetni.

7. A földforgalmi törvény egységesen vonatkozzon minden földügyletre - ne legyenek kivételek.

8. Azonos családba, vagy azonos érdekkörbe tartozóknál alkalmazzanak összeszámítást. Ehhez szükséges annak meghatározása, hogy ki tartozik egy családba, egy érdekkörbe.

9. A földszerzési, földhasználati korlátozást olyan szinten határozza meg a törvény - amely figyelembe veszi azt, hogy a föld korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás - ezért az egy településhez tartozó földek arányos és igazságos elosztása kell, hogy a legfőbb cél legyen. Egy család, vagy egy érdekkör ne birtokolhasson többet, mint a településhez tartozó földek 20 %-a. Minden ezzel kapcsolatos kiskaput zárjanak be!

10. A rangsorban ne kerüljön a többiek elé az állattartó teleppel rendelkező gazda, ne szorítsa ki a többi gazdát a földszerzés, a fejlesztés lehetőségeiből, mert a növénytermesztéshez is földre van szükség.

Ezek a változtatások elegendő időt adnak arra, hogy kezdeményezni lehessen az EU-val a tárgyalásokat a moratórium meghosszabbításáról, arról, hogy a föld EU szinten kerüljön ki a tőke szabad áramlásának szabálya alól, valamint az élelmiszer önrendelkezésről. A földforgalmi törvény kapcsán megfogalmazott EU-kritikák miatt amúgy is elkerülhetetlenek a tárgyalások föld ügyekben – akkor már a fenti kérdések európai szintű felvetését Magyarországnak kellene kezdeményezni.

A földforgalmi törvény gyors megváltoztatása mellett alapvető nemzeti érdek az állami földekre kiírt – az Alaptörvény rendelkezéseit súlyosan sértő - pályázatok és eredményeik megsemmisítése is. Ezután a fenti elvek alapján – a helyi gazdaközösségekkel érdemben megtárgyalt, és általuk elfogadott - földpályázati rendszer kialakítására van szükség.

Csak így helyezhetjük biztonságba földjeinket, közösségeinket, jövőnket. Ennek érdekében meg kell mozdulni minden felelős állampolgárnak, minden felelős erőnek.

Magyarország, 2014. április 11.

Élőlánc Magyarországért
További információk: www.kielegyenafold.hu
Kapcsolat: Ács Sándorné agrármérnök - acsne.eva@gmail.com, Tel: 30 3850 379

A földtörvény válaszol - Kiélegyenaföld.hu

Mit mond a kormány és mit mond a földtörvény... a választ megtalálja ebben a dokumentumban.

kielegyenafold_szamlalo.jpg

Hazugságok és igazságok a földtörvényről - A Váralja Szövetség állásfoglalása

Mivel sokakhoz nem jutott el az üzenetünk, illetve a jogszabályok értelmezése valóban átlagon felüli felkészültséget kíván meg egy állampolgártól, ezért úgy döntöttünk, érveinket összegezve egy rövidebb tényfeltáró írásban leplezzük le a kormány összes olyan állítását, amely a földtörvény védelmére szól.

"Sosem gondoltuk mi azt komolyan"

A Parlament folyosóján hangzott el a fenti mondat egy köztiszteletben álló kormánypárti képviselő részéről a Nemzeti Vidékstratégiára - a kormány hivatalos programjára - vonatkozóan. A képviselő ezzel lényegében mindent elmondott Magyarország jelenlegi kormányáról.

Nyílt levél a vidékfejlesztési miniszterhez

Az Élőlánc Magyarországért által összesített tényekre tavaly május óta nem kaptunk érdemi választ a vidékfejlesztési minisztertől! Az új földtörvény Vidékfejlesztési Minisztérium által javasolt, véglegesnek szánt szövege nem szolgálja a vidéket, nem szolgálja az országot. Amennyiben a Kormány célja „a családi gazdaságok megerősítése, korszerű európai mezőgazdasági modell kialakítása” – a tervezet ezt nem szolgálja.

Korábbi GreenR bejegyzések:

Eladná az Országát? Tuti tippet kapott Csányitól? Aranykalászos gazda képzést végezzen!

Nocsak-nocsak... Milyen érdekes fizetett hirdetést dobott ki jobb oldalra a Facebook tegnap este a szemünk elé... Csak nem eladó lesz hamarosan az ország?! "Apróhirdetés" nagykutyáknak...

Új Trianon - Összefoglaló a Tisztesség és Emberség Szövetsége debreceni fórumáról

A Tisztesség és Emberség Szövetségének második 2014-es állomása Debrecenben volt. Felszólalóink voltak Ács Sándorné, Ángyán József, Horváth András, Kassai Zsolt és Léhmann György. Szeretettel várjuk további rendezvényeinken! Kassai Zsolt építész az Országos Területrendezési Terv, a földforgalmi törvény és a légiesülő határok miatt kialakuló "Új Trianonról" beszélt!

Földügy svindli - "második Trianon" közeleg!

Tanítsd az önellentmondást, Orbán! Még jó, hogy "az internet nem felejt"! Mit mondtál anno, mit véstél te most a földtörvénybe? Kinek is írod te a törvényt?! A jelzálog-hitelintézetek (bankok) KORLÁTLAN mennyiségű termőföldhöz juthatnak 'a mező- és erdőgazdasági földek forgalmazásáról szóló' T/7979/216-220, 16. § (7) szerint. Ha juthatnak, jutni is fognak, mert 5-50-szor olcsóbb a magyar termőföld az EU-ban levő termőföldekhez képest, ahol nincs is eladó termőföld. Magyarországon pedig lesz eladó termőföld, mert a 2/3-os kormány azt szavaztatja meg. A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK CSAK KORLÁTOLT MÉRTÉKBEN vehetnek magyar termőföldet, nem így a jelzálog-hitelintézetek (bankok) T/7979/216-220, 16. § (7). A KÜLFÖLDIEK VISZONT VEHETIK A MAGYAR TERMŐFÖLDET, T/7979/216-220, 10. § (1). At 5. § 19. pontja „mezőgazdasági termelőszervezet” – „tagállami székhelyű jogi személy” – vagyis Európa 30 országából bármely cég bejelentkezhet a magyar földekért. 5. § 19. b.) újonnan alapított mezőgazdasági termelőszervezet is… (az is le van írva, hogy hogyan!) ["Csányi Sándor megmondta, neki olyan földtörvény kell, ami számosállatonként további két hektár használati jogát éri az 1200 hektár felett." - Forrás: nol.hu __ Simon Attilától pedig egy idézet a földtörvényről 16 perc 16 másodpercnél ebben a videóban: "az álcázott módosító javaslat a tárca bevonásával került legyártásra." TESSÉK?!]

995037_674497399242316_1504997753_n.jpg

         12 hozzászólás

Címkék: fidesz mezőgazdaság vidékfejlesztés budai gyula földtörvény agrárium agrárpolitika vidékpolitika élőlánc magyarországért ács sándorné ángyán józsef vidékfejlesztési minisztérium fazekas sándor kié legyen a föld agrármaffia földbérleti pályázatok bitay márton örs

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark