Kivégzik a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetét – élt 24 évet

PPJ         2014.09.26.

Egyetlen húzással több ezer magyar diploma elértéktelenedik. Ezúton tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy alapításának és sikeres működésének 24. évében, „hosszan tartó, súlyos” támadások után, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsának indoklás nélküli döntése és a SZIE Szenátusának ezt megerősítő határozata alapján, Orbán Viktor 3. kormánya, Balogh Zoltán felügyelő minisztersége, Tőzsér János rektorsága, Gyuricza Csaba dékánsága és Urbányi Béla mb. intézetigazgatósága idején, 2014. szeptember 30-án megszűnik a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés egyetemi képzési programjának hazai kidolgozója, gondozója, a határokon innen és túl ismert és elismert SZIE KTI. A megszüntetésre vonatkozó javaslatot előterjesztő Dr. Gyuricza Csaba dékán maga is ebben az intézetben (SZIE KTI) szerezte diplomáját...

SZIE_HLogo_Alt_rgb.jpg

Intézetünk Magyarország és benne a felsőoktatás remélt megújulása jegyében fogant, az 1990-es „rendszerváltó reménységek” egyik szülötte volt. Felsőoktatási értelmiségi műhely, egyúttal emberi-szakmai közösség, amely közel negyedszázadon át a páratlan magyar természeti értékek megőrzésén, agráriumunk és vidékünk megújításán, az ehhez szükséges „szellemi infrastruktúra” kialakításán, egy felelős magyar (agrár)értelmiség felnevelésén munkálkodott. Olyan értelmiség kinevelésén, amely tudatosan vállalja a természet, a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék iránti - létéből, küldetéséből fakadóan rá háruló - felelősséget. Olyan értelmiség felnevelésén, amely képes lehet a természeti és az ember formálta tájnak, valamint az elődeinktől örökölt szellemi, kulturális környezetnek megfelelő természetvédelmi, mezőgazdálkodási, környezetgazdálkodási, terület- és vidékfejlesztési feladatok összehangolt ellátására.

Ehhez a korábbi – kizárólag technológiai és természettudományos területekre koncentráló, „csőlátó” – képzésünket meg kellett haladnunk, a technológus szakemberképzésről továbblépő – a mezőgazdálkodást a természeti rendszerekkel és a vidéki közösségekkel valamint a földhöz („ager”-hez) kötődő kultúránkkal, az agrikultúrával ismét egyesítő – új szakértelmiségi képzési irányra volt szükség. Ennek – a fenntartható mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, a környezet- és tájgazdálkodás programjának – megvalósítását és az ehhez nélkülözhetetlen kutatási, oktatási, nevelési szellemi infrastruktúra fejlesztését tekintette küldetésének az a szakmai műhely és egyben emberi közösség, amelyet 2014. szeptember 30-áig, erőszakos megszüntetéséig, lerombolásáig Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetnek, vagy önálló fogalommá válva egyszerűen csak KTI-nek neveztek.

A történések és a végső kudarc okainak részletes elemzését egyszer bizonyára majd érdemes lesz elvégezni. Ám nekünk, akik annak idején, az 1980-as évek végén különböző szakterületekről érkező, zömében harmincas, negyvenes éveikben lévő egyetemi oktatók voltunk, és ezt az irányt, az agrár-felsőoktatás megújítását közel negyedszázada - a rendszerváltás később illúzióvá vált őszinte hitével - kezdeményeztük majd elindítottuk, programját kidolgoztuk és tartalmilag sikerre vittük, nekünk magunknak is számot kell vetni a történtekkel. Tartozunk az utánunk jövő generációknak is azzal, hogy az elhallgatások, csúsztatások, mi több hazudozások közepette legalább vázlatosan rögzítsük a KTI kialakulásának, felemelkedésének és bukásának általunk igaznak vélt történetét, az események egyfajta értékelését, amely önmagában is számos tanulsággal szolgálhat, sokat elmondhat viszonyainkról. A krónikás szerepét a szak- és intézetalapítók egyikeként, a létrehozásban és működtetésben alapító igazgató-helyettesként majd 15 éven keresztül igazgatóként közreműködő, most nyugállományba készülő „csapattagként” mások helyett is magamra kell vállalnom, meghagyva persze a részletes elemzés és ítéletalkotás jogát és lehetőségét az utókor számára.

A kezdetek

Ami a kezdetet illeti, nehéz azt egy időponthoz kötni. A változások ugyanis általában nem egy csapásra, hanem hosszú érési folyamat, lassú eszmélés eredményeképpen következnek be. Mégis ez a közös történetünk talán az 1988. november 12-i, mintegy 600 résztvevővel megszervezett kiskunmajsai agrárfórummal kezdődött, amelyre Dobos Károllyal, Szakál Ferenccel és Gábriel Andrással, kedves korábbi professzoraimmal, tanáraimmal majd kollégáimmal együtt magam is elutaztam. Tettük ezt annak ellenére, hogy tudtuk: agrár- és vidékügyekben ez lesz az első olyan komoly, országos ellenzéki összejövetel, amelyről a hivatalos média is tudósit, és amelynek résztvevői komoly retorziókra is számíthatnak. (Ezen a tanácskozáson, nyilvános fórumon – a televíziós felvételeken is látható módon - magam is felszólaltam, aminek következtében pl. az Egyetem személyzeti vonaláról „jó szándékú” figyelmeztetést kaptam: jobb lesz, ha más munkahelyet keresek magamnak, itt ugyanis „nem jósolnak nekem hosszú karriert”.)

De ennél lényegesen fontosabbá vált a későbbiekben, hogy itt találkoztam több olyan korombeli kollégával – pl. Ónodi Gábor építésszel, Podmaniczky László agrárközgazdásszal és másokkal -, akik ugyancsak úgy gondolták, hogy az agrár-felsőoktatásban is jelentős tartalmi és intézményi változtatásokra van szükség. Olyan kollégákkal, akik szinte egyszerre érezték meg, hogy a környezethez, a tájak eltérő adottságaihoz alkalmazkodó, környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziókban egyaránt elfogadható eredményeket adó, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására és elterjesztésére van szükség. Ez azonban nem csak más típusú, hanem szélesebb körű ismereteket is igényel, mint az „egy-ügyű”, kizárólag a termelés és a befektetői tőkemegtérülés hatékonyságának növelésére törekvő, iparszerű mezőgazdaság, vagy inkább biológiai ipar technológiai folyamatainak puszta irányítása.

Az ezt követő szélesedő – Bakonyi Gáborral, Kiss Józseffel, Mézes Miklóssal és másokkal bővülő - „kemény mag” egymásra találása, az érlelődő közös gondolkodás és belső viták után a változtatási szándék első, komoly meghökkenést okozó közös akciója 1990 legelején történt. Ekkor generációnk több tagjával – a vezetés számára is némiképp váratlanul - szórólapokon és plakátokon követeltük, hogy a pártállam kiszemelt következő rektora helyett az egyetem kollektívája maga választhassa meg vezetőjét. A kezdeményezéshez óvatosan bár, de egyre többen csatlakoztak, és az akció számunkra is váratlanul komoly sikert hozott: az évek óta Rómában, a FAO központban dolgozó, így a helyi érdekköröktől és -összefonódásoktól távol került, széles látókörű, az agráriumot és a vidéket érintő európai és világfolyamatokra rálátó volt professzorunk, Kocsis Károly lett az Egyetem rektora.

Vele, aki a nemzetközi trendek ismeretében maga is komoly változtatásokat látott szükségesnek a felsőoktatásban, és az általunk körvonalazott iránnyal maga is szimpatizált, gyorsan megértettük egymást. Nagy lelkesedéssel és hittel vetettük tehát bele magunkat az általa elindított, tartalmi, intézményi és szervezeti átalakítást célzó egyetemi kerekasztal-tárgyalásokba. 1990 nyara a változtatás reményével, előkészületeivel, felfokozott várakozásokkal és lázas egyeztetésekkel zajlott, és eleinte úgy tűnt, hogy sikerülhet az egész egyetemet ezen új irányba fordítani. Őszre azonban kiderült, hogy a fordulathoz, az intézmény egészének megmozdításához nincs meg a kritikus tömeg, és az ortodox iparos, technológus, nagyüzemi képzési irány csak igen nehezen lesz változtatható. Ekkor született az a döntés, hogy karközi kezdeményezésként, kisebb léptékben, új szak kidolgozásával kezdjük el a változtatást. Erre akkor két út kínálkozott.

• Az egyik lehetőség az új, környezetgazdálkodási agrármérnöki szak alapításával egyidejűleg karalapítási folyamat indítását jelentette volna. Akkortájt több egyetem is ezt a megoldást választotta, melynek következtében akkor az országban több új kar jött létre néhány tanszékkel és tanszékenként akár 3-4 oktatóval.

• Egy másik út – amelyet végül is rektorunk, Kocsis Károly professzor javaslatát elfogadva választottunk – az építkezést a tartalom felől kezdte meg, és a szerves fejlődésben tartalmilag megerősödő szak számára irányozta elő az intézményesülést, a szakgondozó intézetté majd karrá válást.

Mai tudásunk birtokában és a végkifejlet ismeretében persze az első megoldás valószínűleg jobb lett volna, elkerülhetővé tette volna a program valamint az azt összeállító közösség hányattatásait, szinte folyamatos támadását, erodálását majd mai tönkretételét. Az összeállított korszerű - a maga idejében valóban a világ élvonalába tartozó - program, Kocsis Károly professzor, a Rektori Konferencia akkori elnöke menedzselésével bizonyára sikeres karalapítást eredményezhetett volna. De más döntés született, és 1990 decemberében karközi környezet- és tájgazdálkodási szak alapítását és indítását kezdeményező felhívással, nyílt levéllel fordultunk oktató kollégáinkhoz. Azóta ettől az időponttól számítjuk a szak és az azt gondozó Intézet alapításának kezdetét. Ebben – azon túl, hogy a kiinduló helyzetértékelést és a legfontosabb alapelveket rögzítettük – kértük a kollégákat, hogy egyetértésük esetén, tudományterületük specialitásainak ismeretében tegyenek javaslatot az új szak tartalmára és működésére. Felhívásunkhoz a különböző gödöllői karok és tanszékek munkatársai közül azonnal közel 30 oktató csatlakozott. Számuk hamarosan meghaladta az 50-et, és 1991 tavaszára összeállt egy olyan szerkezet és képzési program valamint oktatói közösség, amely lehetővé tette szakalapítási és indítási kérelem benyújtását az engedélyező szervekhez. A kérelmet az Egyetemi Tanács, az Agrár-felsőoktatási Intézmények Rektori Kollégiuma, az MKM, a KTM továbbá az MTA illetékes osztálya is megtárgyalta, és a szak alapítását valamint indítását egyaránt támogatta, az FM pedig 1992 augusztusában engedélyezte. Az újonnan alapított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szakon a képzés Gödöllőn, az országban elsőként, de Európában is a legelsők között, 1992 szeptemberében, felmenő rendszerben, nappali tagozaton 35 hallgatóval megkezdődött. Gondozására 1994-ben, kari jogállású, „funkcionális kari” szervezeti egységként jött létre a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, a KTI.

bio méhészet babatpuszta.jpg

Bioméhészet babatpusztán

E viszonylag gyors kezdeti sikerekben fontos szerepet játszott, az építkezés egyik fontos mérföldkövének bizonyult, hogy az általunk nagyra becsült professzoraink közül Stefanovist Pál akadémikus úr, a Talajtan professzora, a környezetvédelmi szakmérnöki képzés korábbi gödöllői elindítója, az MTA Agrártudományok osztályának hajdani elnöke - Kocsis Károly rektor úr közvetítésével, megkeresésünkre és kérésünkre - elvállalta az új irány kidolgozását kezdeményező akkori „csikócsapat” majd a szak és az azt gondozó intézet vezetését. De ugyancsak fontos fejleménynek bizonyult, hogy Menyhért Zoltán, Szakál Ferenc majd mások mellett Cselőtei László, Horváth László és Kovács Margit, tudományterületeik méltán elismert professzorai is közösséget és személyes közreműködést is vállaltak a kezdeményezésben, vagy pl. Győri-Nagy Sándor, Kelemen Janka és Lábadi Károly a szakhoz kapcsolódó humán képzési terület kialakításában. Az emberi közösség- és műhelyformálásnak fontos fejleménye volt továbbá Keszthelyi Kamillóné, Matild csatlakozása az induló közösséghez, aki egy olyan hallgató- és oktatóbarát, emberi Hivatalt alakított ki a szak körül, amit az elembertelenedő, személytelenné váló, gépies felsőoktatás közegében azóta is méltán emlegetnek mindazok, akik azt és annak lelkét, közülünk sajnos korán távozott kedves kollégánkat, Matildot megismerhették. A halálával keletkezett űrt Szabó Péterné, Magdika hasonló lelkülettel és odaadással igyekezett betölteni, szintén nagyszerű munkatársunkká vált. A kifelé tudatosan nyitó műhelyben azután, az idő előrehaladtával olyan kiváló külső kollégák is oktatói szerepet vállaltak, mint például Andrásfalvy Bertalan, Balázs Géza, Bardócz Zsuzsa, Darvas Béla, Elek Sándor, Holnapi Dénes Márton, Gyulai Iván, Horváth Lajos, Illés Zoltán, Kerekes Sándor, Kerényi Attila, Kiss Károly, Krassay László, Kresz Albert, Lóczy Dénes, Murányi Attila, Pusztai Árpád, Roszík Péter, Székács András, Tardy János vagy például Vajnáné Madarassy Anikó. Köszönettel tartozunk nekik, hiszen ez akkor – az agrárium és a képzés ökoszociális irányváltását, megújítását alapvetően elutasító, de legalábbis lekicsinylő, mosolyogva fogadó, ortodox iparos agrárközegben és annak egyetemén – egyáltalán nem volt személyes kockázat nélküli lépés.

Nem volt ugyanis egyszerű a kizárólag technológiai, termelési kérdésekre koncentráló szakképzés – e többfunkciós mezőgazdasági, fenntartható környezet- és tájgazdálkodási modellnek megfelelő – átalakítása, és e folyamat igazán még ma sem fejeződött be, sőt visszafordulni látszik. A fenntarthatósági elvek a szakképzési hierarchiában „felülről lefelé” terjedtek. Először a postgraduális (1974: okl. környezetvédelmi szakmérnök képzés, Gödöllő), majd a graduális egyetemi képzésben jelentek meg (1992: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak alapítása és indítása, Gödöllő; 1997: okl. környezetgazdálkodási agrármérnök képzési szak indítása, Debrecen). Ezt követően terjedtek át a graduális főiskolai (1992: víz- és környezetgazdálkodási képzés, Szarvas; 1997: környezetgazdálkodási agrármérnök képzés, Gyöngyös; 1997: tájgazdálkodási mérnökképzés, Mezőtúr) majd a középfokú képzésre. A fenntarthatóság, a környezet és a vidéki térségek társadalmi problémái oktatásához való viszony megváltozásának időben egymást követő lépcsőfokait a felsőfokú szakképzésben olyan megfogalmazások, vélemények jellemezték, mint pl. az alábbiak:
• „Nincs rá szükség! Ez a zöldek és a szociálpolitika dolga! Nekünk termelnünk kell!”
• „A fenntarthatósági és környezeti kérdéseket a tárgyak építsék be saját tananyagukba!”
• „A fenntarthatósági és környezeti kérdések jelenjenek meg önálló tárgyak formájában!”
• „Legyenek önálló szakok
- önmagában a környezetügy területén (pl. környezeti mérnök)
- más szakmákhoz kötötten (pl. környezetgazdálkodási agrármérnök)!”

Közösségünk ez utóbbi álláspontot képviselte. Az általunk alapított és indított okleveles környezetgazdálkodási agrármérnök szak a fenntartható (értékőrző) mezőgazdálkodás és vidékfejlesztés területeire olyan „generalista típusú”, „nemcsak a fát, hanem az erdőt is látó” agrármérnökök képzését tűzte ki célul, akik
• ismerik a környezet- és tájgazdálkodás főbb területeinek (mezőgazdasági célú környezethasználat/agrártermelés, környezet- és természetvédelem, környezet¬elemzés, -tervezés, -alakítás) alapjait, belső összefüggéseit és e területek kölcsönhatásait;
• rendelkeznek azokkal a legfontosabb ökológiai-, mezőgazdálkodási-, műszaki-, jogi-, közgazdasági-, társadalmi ismeretekkel és az agráriumhoz kapcsolódó humán műveltséggel, amelyek képessé teszik őket a természeti és az ember formálta tájnak valamint az örökölt szellemi környezetnek megfelelő területfejlesztési, vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási feladatok ellátására és koordinálására, fenntartható mezőgazdasági, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozására, továbbfejlesztésére és gyakorlati megvalósítására.

Az e programot kidolgozó, az azonos értékrend és világlátás alapján természetesen kiválogatódott oktatói, emberi, értelmiségi közösség tehát a fenntartható környezet- és tájgazdálkodás kutatási, fejlesztési, felsőfokú képzési és tanácsadási feladatainak magas szintű ellátását tekintette hivatásának, küldetésének és életprogramjának. Ez a közösség munkájával, törekvéseivel hozzá kívánt járulni a magyar agrárium megújításához, fenntartható fejlődési pályára állításához, természeti értékeink, tájaink és ezzel egy élhető környezet fenntartásához, továbbá a magyar gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék megerősítéséhez. A KTI-nek az új irány megfogalmazásában, képzési programja kidolgozásában és indításában játszott meghatározó szerepét, úttörő tevékenységének országos elismerését mi sem jelzi jobban, mint hogy a környezetgazdálkodási agrármérnöki szak egyetemi és főiskolai szintű képzési követelményei „Az agrár-felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről” szóló, 146/1998. (IX.9.) számú Korm. Rendeletben, az Intézet oktatási programja alapján kerültek rögzítésre.

Ami az intézményi kereteket és a szak vezetését illeti, a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet (KTI) 1994-es létrehozását követően annak igazgatója Stefanovits Pál akadémikus úr lett, a helyettesi teendők ellátására pedig én kaptam megbízást. 1996 és 2010 között – Stefanovits professzor úr visszavonulásától, államtitkári kinevezésemig - az Intézet vezetését én láttam el. Munkámat két helyettesem, Ónodi Gábor és Podmaniczky László, majd a feladatok szaporodásával hozzájuk csatlakozva Kriszt Balázs segítette.

A szak iránt jelentősen növekvő érdeklődés hatására 1998 februárjában az Egyetemi Vezetői Kollégium egyetértésével, Székely Csaba akkori rektorunk támogató felkérésére az Intézet vezetése tézisszerű, belső vitaanyagként vázolta a KTI önálló egyetemi karrá válásának koncepcióját, a folyamat elindításának és ütemezésének tervét. Azt a vezetői értekezlet fő vonásaiban elfogadta, majd egy – a meglévő karok kapacitásait kisebb mértékben érintő – részletes intézményfejlesztési terv kidolgozását kérte, 9-10 új – az intézeti profilokhoz kapcsolódó, komplex tudományterületeket gondozó – tanszék létrehozásával. Ez alapján, a fejlesztés első lépéseként 1999 januárjában az Egyetemi Tanács döntése alapján a KTI-ben előbb 5, majd ugyanezen év novemberében újabb 5, új tudományterületeket gondozó, az Egyetemen addig nem volt tanszék, korszerű tanszéki struktúra jött létre az alábbiak szerint:
• Alkalmazott Etológiai Tanszék
• Földhasználati és Tájgazdálkodási Tanszék
• Környezetgazdaságtani Tanszék
• Kultúrökológiai és Környezeti Kommunikációs Tanszék
• Környezeti Elemek Védelme Tanszék
• Ökológiai Mezőgazdasági Tanszék
• Tájökológiai Tanszék
• Természetvédelmi Tanszék
• Területi Tervezési Tanszék
• Térinformatikai Tanszék

Időközben az Egyetemi Tanács határozata alapján a KTI szervezetébe került át az Egyetem - Gödöllői Tájvédelmi Körzethez tartozó - 270 ha-os babatvölgyi területe és az azon található lovarda valamint lúdtenyésztési kutató állomás is, melyek együtteseként létrejött a Babatvölgyi Ökológiai Modellközpont, mint az Intézet tangazdaságága. A KTI kollektívája elkészítette annak fejlesztési tervét, amelyet az Egyetem és a kormányzat közös környezet- és természetvédelmi modellközponttá kívánt fejleszteni, és mint közös fejlesztési projekt a magyar-holland kormányközi együttműködési programba is bekerült. Az Intézet tehát a 2000. január 1-én megalapított Szent István Egyetembe, mint annak a Gödöllői Területi Irodához tartozó, 10 tanszékből, 1 modellközpontból és tangazdaságból, valamint Intézeti Hivatalból álló, önálló kari jogállású egysége került. Ezt követően a SZIE új Egyetemi Tanácsa 2000 áprilisában – az Intézet valamint partnerei: a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, illetve a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet előterjesztése alapján és együttműködésében – létrehozta a SZIE-KTI Kihelyezett Génmegőrzési és Nemesítési Tanszékét.

A fenti fejlesztési folyamat eredményeként létrejött egy olyan – összesen 91 teljes és 28 részmunkaidős munkatársat foglalkoztató, közel 400 környezetgazdálkodási agrármérnök hallgató tanulmányait irányító és saját tantárgyaival az egyetem több szakjának oktatási programjában is aktívan közreműködő intézeti struktúra, amely minden tekintetben megfelelt az egyetemi karokkal szemben támasztott követelményeknek. Az Intézet karalapítási kérelmét a rektorral, Szendrő Péter professzorral egyetértésben, 2000 májusában terjesztette az Egyetemi Tanács elé, amit az egyhangúlag támogatott. Egyidejűleg felhatalmazta a rektort, hogy 2001. január 1-el a KTI bázisán, annak továbbfejlesztésével kezdeményezze a SZIE-n egyetemi szintű Környezetgazdálkodási Kar alapítását.

A rektor által 2010 júliusában - a MAB (gödöllői belső „közreműködéssel és ráhatásra” kialakított) elutasító valamint az FTT támogató véleményével az 1. Orbán kormány oktatási miniszteréhez, Pokorni Zoltánhoz - beterjesztett karalapítási kérelem azonban nem hozta meg a várt eredményt, azt az OM elutasította. Ebben különböző, külső és egyetemen belüli akadályozó háttérerők is jelentős szerepet játszottak, amelyek közül egy zavarkeltő kezdeményezést talán külön is érdemes megemlíteni. A Mezőgazdaságtudományi Kar ugyanis Heltai György professzor - korábbi rektor-helyettes, majd 1999-ig a kar dékánja - vezetésével egyidejűleg, a karalapítási kérelemmel párhuzamosan környezetmérnöki szak indítása iránti kérelmet nyújtott be ugyanazon engedélyező szervekhez. Ez erősen gyengítette, majd – mint utólag kiderült – meg is akasztotta a Környezetgazdálkodási Kar megalapítására vonatkozó kezdeményezést, és helyette a Mezőgazdaságtudományi Kar kapott engedélyt a környezetmérnöki szak indítására. A korábbi önálló, sikeresen működő és egyre több hallgatót vonzó kari jogállású szakgondozó intézet, a KTI így nemcsak, hogy nem vált karrá, hanem 2001-től - addigi önállóságát is elveszítve - a Mezőgazdaságtudományi Karba került. A Kar pedig ezzel egyidejűleg - a KTI által hozott profilokra és szervezetre építve - nevét Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karra változtatta.

Az, hogy a KTI mindezek ellenére viszonylag nyugodt körülmények között folytathatta egészen 2012-ig szakmai munkáját, az nagymértékben Dimény Judit és Csányi Sándor dékánoknak volt köszönhető, akik a KTI kollektíváját, szervezettségét, magas színvonalú oktatási, kutatási, tudományos és jelentős hallgatói létszámot vonzó valamint kimagasló forrásteremtő, a Kar finanszírozási helyzetét is jelentősen javító tevékenységét elismerték és nagyra értékelték. Ezt a megbecsülést az is jelezte, hogy egy-egy időszakban három kollégánk – Barczi Attila, Kriszt Balázs és Ónodi Gábor – is dékán-helyettesi feladatokat látott el mellettük a Karon. Sőt az egyetemi vezetésben is erősödő – mindenekelőtt Hornok László rektor-helyettes által képviselt – KTI-ellenességet is képesek voltak némiképp ellensúlyozni. Így vált lehetővé, hogy – bár a belső szervezeti átalakítások révén az Intézet tanszékeinek száma az időközben csatlakozott (a KTI-be „menekült”) Halgazdálkodási Tanszékkel együtt előbb (2007 áprilisában) 8-ra, majd (2008 júniusában) 6-ra olvadt, ám ennek ellenére szervezetileg és tartalmilag is továbbfejlődött.

babatvölgyi lovarda.jpg

Babat völgyi lovarda

E fejlődés jegyében a KTI az Állattudományi Alapok Intézettel közösen, Darvas Béla professzor vezetésével Kihelyezett Ökotoxikológiai Tanszéket alapított, a környezetgazdálkodási agrármérnöki szakon főiskolai végzettséggel rendelkezők számára egyetemi szintű kiegészítő képzést indított, és a természetvédelmi mérnök egyetemi szak indítási engedélyét is megszerezte. Ezen túl 6 tanszékével és két kihelyezett tanszékével, közel 100 munkatársával és több mint 500 – az általa gondozott szakokhoz kapcsolódó – hallgatójával nemcsak elindította a fenti képzési rendszer-átalakító és kutató-fejlesztő tevékenységet, hanem a „bolognai folyamat” keretében kidolgozta és 2006-ban illetve 2009-ben elindította a környezetgazdálkodási agrármérnök (KGA) és a természetvédelmi mérnök (TV) alap- (B.Sc.) és mester- (M.Sc.) szakokat is. Az Intézet a két általa gondozott szakon eddig immár több mint 2.000 diplomát adott ki. Emellett Menyhért Zoltán professzorunk vezetésével, a KTI bázisán a Környezettudományi Doktori Iskolát (KTDI-t) is megalapította, létrehozva ezzel a környezet- és tájgazdálkodás teljes felsőfokú képzési vertikumát, melyhez a SZIE-MKK időközben (a KTI indulása után mintegy 12! évvel) létrejött Környezettudományi Intézete (KöTI) is csatlakozott.

A KTI erejét és ütőképességét egyebek mellett olyan nagy hazai valamint EU-csatlakozási illetve EU-s projektekben játszott meghatározó szerepe is jelezte, mint például Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása vagy pl. a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) közreműködő kidolgozása, fejlesztése és koordinációja. De mindenképpen ide sorolhatók az NVT, AVOP, ÚMVP, VTT programok és tervek alapozó elemzései, az ÉTT rendszer bevezetése, a „Zöld belépő: EU csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” című MTA kutatási program agrár-tématerületi koordinációja éppen úgy, mint a DART, a NATUROPA, a CEESA (FP-5), a MEA-SCOPE (FP-6), a SENSOR (FP-6), RUBICODE (FP-6), az AE FOOTPRINT (FP-6), a CONVERGE (FP-7), a BIOBIO (FP-7) vagy a BIOCORE (FP-7), nagy nemzetközi projektekben való aktív, meghatározó részvétele is.

Az Intézet legyengítése és szétverése kormányzati szándékból

Bár 2012-ben, VM parlamenti államtitkári megbízatásomról történt lemondásomat követően – feltehetőleg ettől nem függetlenül, sőt kormányzati hátszelet, állami bátorítást érezve – az Intézet gyengítésére irányuló törekvések érezhetően felerősödtek, ám mindezek ellenére a KTI, mint a SZIE fenntarthatósági képzési alapműhelye, egészen 2014 áprilisáig, az országgyűlési választásokig szakmai, oktatási, tudományos és gazdasági értelemben is az Egyetem egyik legműködőképesebb intézete maradt, a programjai iránti érdeklődés pedig folyamatosan növekedett. Mindez világosan mutatta, hogy a minden tekintetben jól működő intézet átalakítására, még inkább megszüntetésére, - határon innen és túl, vidéki, közösségi, hallgatói valamint szakmai, felsőoktatási és K+F körökben egyaránt ismertté vált, jól csengő - nevének elvételére, tanszékei felszámolására észérvek nem hozhatók fel.

Ennek ellenére a dékán, Gyuricza Csaba a KTI-re vonatkozóan - a téma jelentőségéhez mérten döbbenetesen szűkszavú, a kari átvilágítás eredményeit valamint az Intézet megtartására és megerősítésére vonatkozó ajánlásait figyelmen kívül hagyó, indokokat egyáltalán nem tartalmazó, 2014. szeptember 5-én kelt, meglehetősen zavaros - megszüntető előterjesztést tett. Ebben szinte kizárólag - hihetetlenül primitív, jelmondatszerű, kommunikációs panelekben szokásos - meghatározatlan tartalmú általánosságok („koherensebb, szakmailag egységesebb, összefüggő szervezeti egységek” létrehozása, meghatározatlan „átfedések megszüntetése”, a KTI „átalakításának” elkerülhetetlensége, mint a „kari szerkezet átalakításának első lépése”, tehát legfontosabbnak ítélt teendője) szerepeltek. Ezen „előterjesztés” alapján, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Tanácsa 2014. szeptember 11-i ülésén a KTI nevű intézet indoklás nélküli megszüntetéséről és tanszékei feloszlatásáról döntött. A döntést a Szenátus 2014. szeptember 24-i ülésén megerősítette, ezzel véglegessé tette, hogy a SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete, a SZIE-KTI 2014. szeptember 30-án megszűnik, 24 éves története véget ér.

Nem lehetnek persze kétségeink afelől, hogy itt nem csupán egy dékán magánakciójáról van szó. Ahol a politika által delegált - az Egyetemen munkaviszonyban egyébként nem lévő - „tartótiszt” számoltatja be, irányítja, utasítja az intézmény vezetését, ott nem a dékáni magánakciók és még csak nem is a belső ármány, irigység és másokon átgázoló erőszak vezet ilyen értelmetlen, az értékeket leromboló, barbár pusztításhoz. Az pedig, hogy dékánként, a vezetői státusban maradásának egyfajta előfeltételeként éppen annak kell az Intézet megsemmisítését, nevének elvételét, tanszékei feloszlatását szánalmasan szervilis módon végrehajtania, önként magára vállalnia, aki környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomáját éppen ebben az Intézetben szerezte, ettől a műhelytől kapta, az az ő – talán általa még fel sem fogott – személyes, emberi tragédiája.

A KTI története ezzel úgy tűnik egyelőre véget ért. Szellemisége azonban volt hallgatóiban és mindazokban tovább él, akik az elmúlt negyedszázadban munkatársaival és programjaival így vagy úgy kapcsolatba kerültek. Az Intézet által képviselt irányt az élet igazolta, arra nemcsak itthon, de a világban is egyre nagyobb igény mutatkozik. El kell jönnie tehát hamarosan újra a KTI idejének.

Szomorú persze látni azt, hogy miközben az „önsorsrontó” Gödöllőn egy ilyen program, közösség és intézmény, mint amit a KTI egyfajta bejáratott védjegyként jelentett, a ledózerolás sorsára jut, azonközben azok a hazai és külföldi egyetemek, amelyek akár 5-10 évvel is később eszméltek és fedezték fel az irány és képzési programja fontosságát, azok – mint például Debrecen, ahol Pepó professzorék, a szak hozzánk képest 5 évvel későbbi indításához, éppen Gödöllőről, az alapító KTI-től kértek és kaptak ajánlást – jövőt építenek erre, és karuk elnevezésében is büszkén viselik a környezetgazdálkodást. Nagy kár bizony az alkotó közösség ostoba szétverésével, a barbár pusztítással és az értékek lerombolásával okozott időveszteségért, az elvesztegetett előnyért. Úgy látszik nagyon gazdag ez az ország, hogy még ezt is megengedheti magának.

Végül határozottan le szeretném szögezni, hogy a fentiek személyes folyamatelemző, helyzetértékelő magánvéleményemet tükrözik. A tények rögzítését, értelmezését és a folyamat tanulságainak megfogalmazását lelkiismereti kötelezettségemnek éreztem, és a leírtak leginkább az utókornak szólnak. Ezzel egy olyan valaki folyamat-értékelését, véleményét ismerhette meg az olvasó, aki az átélt események ismeretének biztos tudatával rögzítheti a tényeket, mert maga is végigküzdötte és aktív közreműködőként, negyedszázadon át belülről követte egy ígéretes, új kezdeményezés, a KTI sorsát, indulásának, felemelkedésének és lerombolásának folyamatát.

Gödöllő, 2014. szeptember 25.

Ángyán József
sk.

         81 hozzászólás

Címkék: politika fidesz mezőgazdaság természetvédelem gödöllő ökogazdálkodás biogazdálkodás fenntarthatóság agrárium szie ángyán józsef szie mkk kti kti szent istván egyetem környezet és tájgazdálkodási intézet

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

· 1 trackback         

A bejegyzés trackback címe:

http://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr686733775

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.09.26. 16:00:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tobias2 2014.09.27. 07:15:14

A minap kommenteltem egy másik blogon az agyelszívásról, hogy Magyarországon nem agyelszívás, hanem agyeltolás működik...

tobias2 2014.09.27. 07:45:37

คำทักทายจากที่สวยงามของประเทศไทยครับ

invalid user name 2014.09.27. 07:57:57

...nekem valamiért Kishantos jutott eszembe és elszomorodtam.

Rókakígyó 2014.09.27. 08:20:46

Ángyán úr pozícióját ez nem fogja befolyásolni. A szie-nek ezt valszeg mindenképp meg kellett volna lépni. Tanulság: nem politizálni, dolgozni:-)

bat4 2014.09.27. 08:42:26

@tobias2: Éppen érzékelem, hogy az agyadat....

bat4 2014.09.27. 08:42:50

@tobias2: Éppen érzékelem, hogy az agyadat eltolták.

tobias2 2014.09.27. 08:55:09

Hasonlóan kellemes eltolást kívánok Neked is, bat4: www.youtube.com/watch?v=ZXVswP13jjQ

na4 2014.09.27. 09:02:10

Nem baj, ha bezárják, környezetvédelmet máshol is oktatnak, rengeteg párhuzamosság van az oktatásban. Amúgy is elég kamu diploma, és most már éppen ideje, hogy a diplomás munkanélkülieket képzö, milliárdokat feleslegesen felemésztö gagyi iskolákat bezárják. Könyvtár büfészakos képzést befejezni, high-tech müszaki tudományos képzést Magyarországnak. STEM!

De hová tűnt Columbo felesége? 2014.09.27. 09:21:12

@na4:

" Könyvtár büfészakos képzést befejezni, high-tech müszaki tudományos képzést Magyarországnak. STEM!"

nagyon fontos a technológiai témákban erős képzés (nemcsak a felsőoktatásban), de a ezzel együtt a bölcsész szakokat is erősíteni kell. A humán/reál egyensúlynak meg kell maradnia, és nagyon fontos, hogy régi értékeit magtartva a művészeti képzéseinket is megújítsuk.

A büfé szakok megszüntetésével egyetértek, de csak a high tech fejlesztés félmegoldás.

tisztapista 2014.09.27. 10:01:46

1. Jaj, de nem sajnálom, ha egy kamuegyetemen tönkremegy egy kamuintézet. Azt nem hiszem, hogy az intézet tanszékei megszűnnek, legfeljebb máshova szerveződnek be.
2. Ángyán úr már politikus, és holmi szakmai indokokat emleget, pedig a háttérben a pénz és a hatalom áll.
3. Ha valaki igazán nagy sztorit akar, az legjobb, ha körbenéz Figler gazdasági főigazgató úr holdudvarában, esetleg a GAK nonprofit kft. házatáján, és milliárdos eltüntetett pénzeket fog találni. Bocs, nem találni.
4. Gyuricza Csaba, az említett dékán is megcsinálta már a saját üzletét az állam pénzén. Többször is.
5. Mindezek mellett a tehetségtelen egyetemi vezetés Tőzsér János rektorral az élen csak azt latolgatja, hogy ki lesz az új kancellár, mert az új kancellár vérengzeni fog, és továbi kemény változtatásokra lehet számítani.

Mindezek mellett az egyetemi agrároktatás és kutatás zakmai színvonala lassan egy parasztgazda színvonalát sem éri el, a mai agrárgazdálkodás sem rájuk épít, hanem az 50-es években lerakott alapokra.

És igen, Debrecen közben szépen feljődik, a SZIE balszerencséjére Gödöllő a Pest megyei (nulla) uniós támogatásokat várhatja a 2014-20-as időszakban, úgyhogy elindult (folytatódott) a lejtmenet. A vidéki egyetemek pedig majd röhögnek a markukba.

diszkriminans (törölt) 2014.09.27. 10:47:37

@De hová tűnt Columbo felesége?:
"A humán/reál egyensúlynak meg kell maradnia"

Mikor volt utoljára a 2 egyensúlyban?

vasgyuszi 2014.09.27. 11:41:19

Bitófára való gennyládák ezek, mind!

kuki123 2014.09.27. 12:59:31

Olyan nincs hogy valami értéktelenné válik hip-hop.
Ha ez még is megtörténik akkor az nem is volt értékes.

Ennyi.

bölcsbagoly 2014.09.27. 13:10:43

Mióta bevezették ezt a szakot, szinte minden évben találkoztam a kurzusaimon a hallgatóival, s kialakult bennem a meggyőződésem, hogy ismét a pokol kapujához vezető út kikövezésével állunk szemben. Jó a szándék, de nem megfelelő a végrehajtása! Ez elméletben egy interdiszciplináris szak lenne, csak éppen gyakorlatban nem lehet megvalósítani azt, hogy a hallgatók zöme egyformán jó biológusok, vegyészek, geológusok, tájföldrajzosok, növénytermesztők és állattenyésztők, vadgazdálkodók, stb. legyenek! Elfogadom, hogy akadnak ilyenek is, de ők a töredéket képviselik, a lediplomázottak zöme, mindenhez és semmihez sem ért.
Azért hibás az elképzelés, mivel ez a feladat (környezetvédelem) egy team feladata kell legyen, amelynek tagjai mind mesterei a szakmájuknak és összehangolják a tevékenységüket. Egy ember nem képes ezt a feladatot maradéktalajul betölteni, egy csoport környezetvédő meg csak az egy egyed átlaga.
Elhiszem, hogy ez az intézet a 24 év során egy sor jó szakembert nevelt ki, de ők azért azok, mert tovább tanultak és szakosodtak, nem "mindenevők". Az utóbbiak viszont károsak, mivel tudálékosak (ld. a hortobágyi lepkecirkuszt is!) és magukat totum faktumnak tekintik. S sajnos tele vannak velük a természetvédelmi területek, nemzeti parkok és különböző intézmények hivatalai.

turista a saját országában 2014.09.27. 13:44:01

A kishantosi biogazdaság után a "szellemi háttérbázis"-t is be kell szántani.

turista a saját országában 2014.09.27. 13:45:44

@bölcsbagoly: A kurva életbe, te tanítasz?! Szegény fiatalok...

turista a saját országában 2014.09.27. 13:47:10

@tisztapista: Gödöllő kamuegyetem? A kurva anyád, te féreg.

turista a saját országában 2014.09.27. 13:49:34

@tisztapista: Generációkon keresztül tanította a mezőgazdálkodást. Abból a tudásból él a magyar mezőgazdaság.

Kamuegyetem? Mégegyszer a k. anyád.

turista a saját országában 2014.09.27. 13:52:19

@na4: "Könyvtár büfészakos képzést befejezni, high-tech müszaki tudományos képzést Magyarországnak. "

Kezdjed Orbán nyaloncokat képező közszolgálati egyetemével, fideszgeci.

turista a saját országában 2014.09.27. 13:55:39

@Rongy Rázó: Bizony, Kishantos. A ilyen intézetek, tudományos műhelyek jelentették a mintagazdaság szellemi háttérbázisát. Nem elég Kishantost beszántani, a mögötte lévő tudást is el kell tiporni.

bölcsbagoly 2014.09.27. 14:02:35

@turista a saját országában: de a magadféle hülyéktől óvakodok, nem vagyok ugyanis gyógypedagógus!

invalid user name 2014.09.27. 14:02:45

@turista a saját országában:

Ez így túl egyszerűen hangzik. Nem szoktam nagy emberekkel beszélgetni (az egyik barátnőm pasija volt államtitkár, ő volt a csúcs), de főleg amikor órákon át panaszkodik az ismerős házaspárból a feleség, aztán másnap a férje, az igen tanulságos. Nincsenek fekete és fehér tények, csak nézőpontok és értékrendek. Az igazi fájdalmakat és az igazi vágyakat nagyon mély bizalmi kapcsolatban lehet megtudni.

Szóval nekem erről a megszüntetésről Kishantos jutott eszembe, de nem hiszem, hogy itt a jók és a gonoszok harca zajlik. Sosem ilyen egyszerű.

bölcsbagoly 2014.09.27. 14:03:47

@turista a saját országában: no amennyire biogazdaság volt a kishantosi, annyira szellemi bázis ez az intézet!

invalid user name 2014.09.27. 14:04:41

@bölcsbagoly:

Nem lehet mindenki egyforma :) és nem lehet mindenki tökéletes. Sőt: senki sem lehet az. Nem is szabad elvárni.

invalid user name 2014.09.27. 14:30:40

@bölcsbagoly:

Írtad, hogy vannak páran, akik ezen a most megszüntetett szakon tanultak, és igazi jó fejek, de a többség az ilyen zöld meg olyan zöld és csak az arcuk nagy.

Erre válaszoltam, hogy nem lehet mindenki egyforma. Vannak (az itt végzettek között), akik a tiedhez hasonló értékrendet tisztelnek, de nem mindenki. Vannak akik ebben ügyesek, vannak, akik abban.

Az orvosegyetemet is be lehetne zárni, mert nem csupa Semmelweis gördül ki a kapuin. A gyerekorvos számára kulcsfontosságú az empátia, mert a kicsik gyakran nem tudják elmondani, mi fáj. Az ambulanciás sebész viszont egy órát sem tudna dolgozni, ha azzal az empátiával tekintene minden sérültre, mint a gyerekorvos a kicsikre.

Nincsenek értékes és értéktelen emberek, csak különböző értékek, amelyek közül néhol ez, néhol az gyümölcsözőbb.

tisztapista 2014.09.27. 14:35:37

@turista a saját országában: ennyit tudsz? ennyi az érvkészleted?

Inkább azokra kellene haragudnod, akiket felsoroltam, akik kamuegyetemmé züllesztették a hajdan színvonalas képzést.

Ha tudnál olvasni, és nem csak indulatból anyázni, akkor még ahhoz a részhez is eljutottál volna, amelyben a lerakott alapokról beszélek. Vagy eljutottál oda, csak utána megpróbálod saját ötletedként előadni, az anyázás szünetében.

bölcsbagoly 2014.09.27. 14:49:12

@Rongy Rázó: igazad van, csak a probléma az, hogy az orvosin nem tanítanak olyasmit amit a hallgató képtelen elsajátítani. A környezetvédelmen meg mindenből egy kicsit, együtt az is sok, csak éppen külön-külön kevés ahhoz, hogy jó szakember lehess! S ez a baj! Az egész szak egy életképtelen hibrid. Végzősei elméletben mindenhez értenek, mig gyakorlatban semmihez sem eléggé.

micsoda? 2014.09.27. 14:51:30

Igen, hiszek a poszt minden sorának.Hiszek az oktatóknak, akik nem a "nyalás" oktatói, hanem a tudás mesterei. Sajnos, manapság belőlük egyre kevesebb van. Lehet bármit mondani, a tudás leértékelődött, és kész. Nyugodtan szidható az "átkos" akkor is azt mondom, hogy akkor képezték a legjobb szakembereket, amelyek sajnos kihalnak.

bölcsbagoly 2014.09.27. 15:00:27

@micsoda?: csak ebben a posztban nem erről van szó! S nem hinni kell (az a templomba való, meg vallásgyakorláshoz), hanem tudni! Láthatóan nem olvastad el, hogy miért tartom az egész szakot feleslegesnek, sőt károsnak. Ángyán meg ezt védi!

turista a saját országában 2014.09.27. 15:27:12

@tisztapista: Mit soroltál fel? Milyen tényt írtál le, te talpnyaló, elmebeteg NER-állat??!

turista a saját országában 2014.09.27. 15:34:57

@Rongy Rázó: "Szóval nekem erről a megszüntetésről Kishantos jutott eszembe"

Valamiért csak Kishantos jutott az eszedbe. Lehet, csak a tudatalattid dolgozott benned, de az is valami. És nem véletlenül.

"...de nem hiszem, hogy itt a jók és a gonoszok harca zajlik. Sosem ilyen egyszerű."

De, sajnos ez ilyen egyszerű. A kormány szemében itt 4 éve az általa vélt jó és rossz harca zajlik. Csak te nem látod. Pláne az összefüggéseket.

bigmax 2014.09.27. 16:09:25

Mi ebben a meglepő ,hogy kivégzik a SZIE KTI ?Várható volt ,hogy Ángyánnak betartanak amiben csak tudnak.A környezet mérnökök előtt meg ott a perspetíva:juhász képzés a DE-n.

tengier1 2014.09.27. 16:12:38

@turista a saját országában: Sajnos gödöllő kamuegyetem. A cocilizmusba hozták létre, a legnagyobb káderképző volt. Nem is az oktatásügyi tárca alá tartozott, hanem a mezőgazdasági tárca alá, hogy minden jó pártkatona megszerezhesse a papírt, azután mehessen a kolhozba,hirdetni az igét. A színvonalat is ehhez lőtték be (gyp-s pártfunkcik gyerekeinek,nehogymá pistike ne kapjon diplomát). Na ott kéne atomot robbantani. Az egész intézményt felszántani,behinteni sóval, a színvonaltalansága miatt.

bigmax 2014.09.27. 16:13:09

@turista a saját országában: nem tanít csak ez a kényszerképzete.

Túrós (törölt) 2014.09.27. 17:12:47

"Egyetlen húzással több ezer magyar diploma elértéktelenedik."

Mert a "húzás" előtt mennyit ért? Mondjuk egy olyannak aki fél gőzzel, csúszva, ketteskékkel szerezte meg?
Közben nem tudott/akart kapcsolatokat kialakítani a területén belül és ami a legfontosabb: A gyakorlatot nagyon kis mennyiségben tartalmazó képzés alatt mennyit képezte önmagát?

unionista... (törölt) 2014.09.27. 17:14:18

tessenek már működtetni így egy járást. nem egy kisbirtokot, hanem megszervezni egy járást. egyet.

Zöldági 2014.09.27. 18:32:12

Szólj hozzá!

Hát én ehhez már nem tudok hozzászólni...

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2014.09.27. 18:55:56

@De hová tűnt Columbo felesége?: "humán/reál egyensúlynak meg kell maradnia"

Mostanáig erőteljes humán fölény volt, most kezd kialakulni az egyensúly.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2014.09.27. 19:11:19

@Túrós: Az a vicc, hogy amennyiben értékes tudás is járt a diplomához, akkor ezzel növekszik az értéke, hiszen nem lesz több ilyen diploma, ritkább a szakember.

@tengier1: Pár éve jót röhögtem azon a politikuson, aki diplomásként pózolt a gödöllői szakképzéses papírral...

micsoda? 2014.09.27. 19:41:18

@bölcsbagoly: Hát ami azt illeti én itt kizárnám a hitet. Nem tudom ki hogy van vele, de van olyan szó, hogy szavahihetőség. Ez a szó pedig azt illeti meg aki a magánéletében, munkájában erre rászólgál.
Mai "nyalós" világban tényleg csak a templomi hit marad:)

invalid user name 2014.09.27. 20:25:27

@turista a saját országában:

Amelyik ember a jó és rossz harcaként látja a küzdelmeit, az még a gyerekek mesevilágában él, és sok kudarc vár rá, amin nem sokat segít, ha mártírnak látja (és láttatja) magát.

invalid user name 2014.09.27. 20:33:09

@bölcsbagoly:

Ó, dehogynem, az orvosi egyetem egy rémálom. Műszaki diplomám van (kicsi koromtól fiús lány voltam), a lányom most gyűri az orvosi egyetemet. Ezer fölösleges dolgot tömnek beléjük, lehetetlen mennyiségben. Univerzális orvost akarnak képezni, ami hat év alatt sem sikerül: diplomával a kezében semmihez nem nyúlhat, még négy éven át kell szakosodnia. Minderre semmi szükség nem lenne, ha az orvosképzés (és általában az orvosok világa) nem egy merev, öntömjénező feudális világban élne.

Ehhez képest a most halálra ítélt szak olyan embereket képzett, akik azért tanultak sokféle dolgot, mert egy most formálódó, születő szakma első generációja. Volt.

Ettől persze még nem dől össze a világ, csak egy lépéssel nő a lemaradásunk, volt már ilyen és még lesz is :)

Bona Fides 2014.09.27. 22:49:17

@turista a saját országában: Utolsó két hsz-ból kimaradt véletlenül a "kurva".

Bona Fides 2014.09.27. 22:58:18

@tengier1: Nálunk segghülye, 40 éves titkárnők távoktatásban végezték a Gödöllői Egyetem olyan kurzusait, aminek a nevét sem tudtam megjegyezni.
A környezetvédelem valóban nem önálló diszciplína, hanem inkább egy problémahalmaz.
Kb., mint az egészségvédelem.

bölcsbagoly 2014.09.28. 10:23:13

@Rongy Rázó: rosszul látod, mert az orvos tényleg univerzálisan kell lássa az emberi szervezetet és annak működését. Van amikor még akár egy gyerekgyógyásznak vagy szemorvosnak is szülést kell levezetnie, törést rögzítenie, vérzést elállitania, stb.
A környezetvédő szak alapból egy non sens, újnak új, de minek? A környezete sokkal komplexebb mint egy gép vagy az emberi szervezet, egy ember nem elég ahhoz, hogy felmérje a teendőket, a hibákat, stb. Ha pedig cspat /team kell hozzá, akkor az legyen sokféle szakemberből, nem egyféle halmazból. Expediciókra/feltárásokra sem csak egyféle szakikat visznek.

bölcsbagoly 2014.09.28. 10:25:17

@annamanna: az ENSZ behülyült az Al Gore lobbi hatására, Áderrel együtt. Semmi baj a Földdel, az emberiséggel van a baj. Minél jobban akarnak élni, minél kevesebbet téve érte.

invalid user name 2014.09.28. 11:08:23

@bölcsbagoly:

"az orvos tényleg univerzálisan kell lássa az emberi szervezetet és annak működését"

Túl magasra teszed a lécet, amit azért bocsátok meg, mert (ezek szerint) nincsenek orvos ismerőseid. Nagyon sokan, akik csak páciensként fordulnak orvoshoz, egy ilyen "mindentudó" képet ápolnak magukban, ami érthető, hiszen az életüket bízzák a fehérköpenyesekre.

De az orvosok egyáltalán nem mindentudóak, nincs univerzális képük az emberi szervezetről, pont annyira terheltek emberi gyarlóságokkal, mint bárki más, és igen sokan vannak, akik távolról sem kiváló eredménnyel végezték el az egyetemet, mégis ott ülnek a rendelőben.

bölcsbagoly 2014.09.28. 11:46:51

@Rongy Rázó: okoska, nem az a mérvadó, hogy most milyen az orvosok egyrésze! Azért olyan, merte eleve alkalmatlan erre a hivatásra, de felvették az egyetemre mert szorgalmas manusként elég volt a pontszáma és valamiért orvos szeretett volna lenni! S ha időközben kiderül az alkalmatlansága sem rúgják ki, mert kell a fejpénz utána! Miután elvégzi, még nehezebben derül ki, mert már jól tudja titkolni.
Ráadásul más képességeket kell elvárni egy sebészeti területen dolgozótól (kézügyesség, kis mértékű fáradékonyság), mint egy labor orvostól s pláne mint egy belgyógyásztól/gyermekgyógyásztól! Ez ma már nem mindig jön össze.
nem kell mindentudók legyenek, de kell (ene) tudjanak következtetni a rendelkezése ükre álló jelekből, adatokból. Az pedig, hogy ki milyen eredménnyel végezte az egyetemet itt sem mérvadó. A szorgalom nem minden.

annamanna 2014.09.28. 14:16:38

@bölcsbagoly: "Van amikor még akár egy gyerekgyógyásznak vagy szemorvosnak is szülést kell levezetnie, törést rögzítenie, vérzést elállitania, stb."
Velünk előfordult, hogy egy hebrencs kutya a bezárt ablakon keresztül akart beugrani a szobába. Az ablak betört, a kutyának nem lett baja, de az egyik rokonom szemébe beleállt egy szilánk. Vasárnap volt, azonnal bevittük a kórházba. Ott azt közölte az ügyeletes orvos, hogy ő nem szemész, vigyük el a 60 km-re levő klinikára.
Erre egy másik családtag megfogta a szilánkot és kiszedte a szeméből. Hálistennek semmi baja nem lett.
Ennyit arról, hogy egy "szakorvos" mennyire ért más szakterülethez.

"Semmi baj a Földdel, az emberiséggel van a baj. Minél jobban akarnak élni, minél kevesebbet téve érte."
Valóban nem a földdel van baj, de az emberiséggel sem. A baj a gazdaság pörgetése. Ennek kell véget vetni. Fájni fog, de mindegy, mert akár akarjuk, akár nem, vége lesz, mert ami nem fenntartható, az nem fog fennmaradni.
Ez elég érdekes videó, szerintem: www.youtube.com/watch?v=480b6HCHJXI
Teljesen mindegy, meddig és hogyan húzzák-nyúzzák a világpolitikát, a vége úgyis a teljes gazdasági összeomlás lesz, amit az emberek úgyis túlélnek, a globális gazdaság pedig biztosan összeomlik.
És akkor majd körülnézünk, és jól fognak jönni azok az emberek, akik tudják, mi fán terem a környezet- és tájgazdálkodás.

bölcsbagoly 2014.09.28. 15:54:12

@annamanna:
1. na látod, ilyen egy alkalmatlan orvos!
2. miért a gazdasági pörgést talán a természet csinálja?
3. a globális gazdaság nem omlik össze, mert nem engedik. S ha mégis, azt mi már nem érjük meg.

invalid user name 2014.09.28. 17:15:23

@bölcsbagoly:

Nagyszerű, akkor egyetértünk! Ugyanez a helyzet az összes többi egyetemmel és főiskolával is, a műszakival is, és azzal a szakkal is, amit most éppen bezárnak.

Nem tragédia a bezárás, csak nem kell hozzá hamisan csengő érveket gyűjteni.

annamanna 2014.09.28. 20:18:03

@bölcsbagoly: ha megnézted a kis videót, akkor már csak abból is ki lehet indulni. A videó szerint van egy alapvető pénzügyi csalás, ami állandó adósságban és növekedési kényszerben tartja a világot. A pénzügyi csalás az USA-ban az ÁLLAMTÓL indul ki, anélkül, önmagában a pénzügyi intézetek ezt nem tudnák megcsinálni. Ehhez állami szerződések, állami katonai akciók, állami nyomás, médiamanipuláció, állami törvények stb kellenek.
Tehát, ha megpróbálom kutatni, hogy mi a fej, ahonnan bűzlik a hal, akkor arra jutok, hogy az állam az.
Nem önmagában az "emberiség" pörgeti a gazdaságot, hanem az állam. Az állam nem az emberiség, az emberiség nem az állam. A törzsekben élő emberek nem pörgettek fenntarthatatlanul nyomuló, kisgömböcként mindent elnyelő gazdasági szörnyeteget, azt sem értették, mi az, hogy valaki adós.

Az állam viszont megszüntethetetlen. Józan, emberi számítás szerint.
"a globális gazdaság nem omlik össze, mert nem engedik."
Igen, ebben igazad van. Kik nem engedik összeomlani? Az államok.
Az államokat és vele a globális gazdaságot nem lehetséges emberi erővel kiiktatni.

Itt jön képbe Ferenc pápa. Na jó, ez csak vicc, nem ő számít a dologban, hanem a Bibliában megjósolt visszatérés. Ha Jézus visszatér, ahogy a megígérte, akkor az emberiségnek van esélye arra, hogy túlélje a végpusztulást, az államok általi kizsákmányolást és ledarálást, világháborút meg egyebeket.
Én hiszek ebben és reménykedem, úgyhogy a magam részéről azt tervezem, hogy megérem :)
Ha nem, akkor sem vesztettem semmit :) (De nem gondolom, hogy ez kétesélyes).

bölcsbagoly 2014.09.29. 05:47:45

@annamanna: no de nem minden állam teheti meg! A FED fedezetlenül nyomhatja a dollárokat, mi nem tehetjük meg a forinttal, mások meg az euróval.
No én viszont nem kedvelem Ferenc ténykedését, igaz nem vagyok vallásos bár fiatal koromban sokat ministráltam anno..

randomgenerator89 2014.09.29. 10:17:25

@bölcsbagoly: remélem tudod, hogy a pokolra jutsz

annamanna 2014.09.29. 11:42:04

@bölcsbagoly: vagy reménykedj, hogy ez nem fog bekövetkezni: www.sztaki.hu/~blb/irodalom/babits/itelet.html
vagy tegyél meg mindent, hogy ne járj rosszul, ha ítéletre kerülsz. Én persze az utóbbit javaslom.

bölcsbagoly 2014.09.29. 13:04:48

@randomgenerator89: miért, megnyeritek a a következő választásokat?

bölcsbagoly 2014.09.29. 13:05:59

@annamanna: a lepényhal meg utoljára!-:))

vizesnyolcas 2014.09.30. 17:03:26

@annamanna:
Ha "megnézted a kis videót, akkor" észre kellett volna venned, hogy a FED nem állami szervezet.
"a csalás az államtól indul ki"
Ja, és ha ittasan elgázolok valakit, azt sem én vasalom ki, hanem az autóm.
Ebben a játékban az állam egy eszköz a legnagyobb befolyással rendelkező játékosok kezében. Az USA mint állam egy kiváló eszköz az ő kezükben még az USA polgárai ellenében is.
www.youtube.com/watch?v=Qa1wGlGbTVI

annamanna 2014.10.01. 11:07:45

@vizesnyolcas: "Ebben a játékban az állam egy eszköz a legnagyobb befolyással rendelkező játékosok kezében."
Az a fajta gazdaság, amit most ismerünk, egy olyan világban fejlődött ki, amit az államok uralnak. Ha nem volnának államok, nem lenne ilyen gazdaságszerkezet sem. Akármennyire is elhiszed azt, amit történelemórákon tanítottak, hogy az állam csupán csicskájává vált a kapitalista pénzeszsákoknak, a valóság az, hogy az állam az, ami képes lehetővé tenni ezt a fajta gazdaságot, képes olyan fajta pénzeszsákokat kitermelni, amikről a videóban is szó van.
Ahhoz, hogy ezt megértsd, nem lehet a mai helyzetből kiindulni, hanem vissza kell menni a történelem hajnalára, az első államok kialakulásáig.
Először is adottak voltak kis emberi közösségek, amik törzsekbe szerveződtek, a törzs tagjai nem voltak alattvalók, tehát nem tartoztak semmilyen szolgáltatással más törzstagok felé azon a címen, hogy az illetők parancsolnak nekik (és még ki is zsákmányolják őket). A törzsben ilyen nem létezett.
Aztán, egyes területeken (ahol az egyes ember ereje nem volt elég az életfenntartáshoz, mert mondjuk sivatagos volt a táj), tehát ahol muszáj volt összefogni, és közös műalkotásokat létrehozni (pl. öntözőcsatornákat), a közösségből kiemelkedtek olyan központi figurák, akik irányították a többiek munkáját és cserébe még a maguk számára el is sajátították azok javainak egy részét. Mivel ilyen helyeken az embereknek eleve össze kellett fogniuk, valahogy nem tűnt fel a személyes kizsákmányolás és nem tiltakoztak ellene. Vagy ha tiltakoztak is, már késő volt. Az elsajátított javakon ugyanis a közösségből kiemelkedő emberek olyan fegyveres és technikai fölényre tettek szert, amivel erőszakkal is elnyomhattak másokat. Tehát az elsajátított javak egy részét arra használták, hogy technikai fejlesztésekkel megvédjék a maguk fölényét a közösség tagjaival szemben.
Az államokban beindult egy olyan spirál, ami a törzsekben nem létezett - a folyamatos technikai fejlődés. Aminek alapja a közösség tagjaitól elsajátított anyagi erőforrás volt. A legelső államok kiemelkedtek a környezetükből a technikai fölényükkel, ami fegyveres fölénnyel is járt. Ez lehetővé tette számunkra azt, hogy egyre nagyobb térségre terjesszék ki az elsajátítás mértékét, tehát az államot, mint társadalmi rendszert. Ez úgy terjeszkedett a földön, mint egy kisgömböc, és fokozatosan minden talpalatnyi helyet maga alá gyűrt. Minden állam jellemzője, hogy az elsajátított jövedelmeket beleforgatja a technikai és fegyveres fejlesztésbe, ami az idők során a gyáripar kialakulásához vezetett, a multinacionális, globális vállalatbirodalmak kialakulásáig, amik látszólag függetlenek az államoktól sőt ők uralják azt. Valójában minden atomjukkal az államtól függenek. Az alapvető az állam, az teremtette meg ezt a globális-multinacionális világot, és ez még akkor is így van, ha a szemeddel azt látod, hogy az államok nacionalista alapon szerveződnek, és ilyen alapon akaszkodnak egymásnak. Ez csak a felszínes látszat. Legyen egy példa rá: 444.hu/2014/09/28/az-oroszok-es-az-amerikaiak-kozosen-talaltak-rengeteg-olajat-az-eszaki-sarkkor-alatt/
Azonban a globális világpiac nem a globális békét hozza el, hanem logikusan vezet el az egész világra kiterjedő állami elnyomás egységesítése felé, tehát valamiféle világállam létrehozása felé, ami mellett ideológiai alapként ott áll a világvallás (és vele az eddigi vallások betiltása és üldözése).
De még ez sem teremti meg a békét, hiszen az állam alapvetően a folyamatos fejlődésre épül, annak a spirálja mozgatja, megnyugvásra, konszolidációra nincs lehetőség, a folyamatos változás folyamatos összeütközéseket generál, a krízisek, válságok, összeomlások, tragédiák, háborúk nem valami kinövendő gyerekbetegségek, hanem ennek a fejlődési spirálnak az alapvető követelményei.
Az állam és az ipar is alapvetően a "forradalom" logikája mentén rendeződik. hvg.hu/itthon/20140505_Fidesz_frakcioules/
Lehet, hogy nem írtam le elég jól és érthetően. Ángyán szempontjából a lényeg, hogy az állam bárkit ledarál, aki az útjába kerül a javak folyamatos elvonásának és koncentrálásának.
Orbán megértette, mi az állam lényege, és azt csinálja, ami a lényeg. Az ő tevékenysége az államiság színtiszta megvalósulása, rajta keresztül pompásan megfigyelhető az emberiség történelmének veleje, az állam fokozatos térhódítása. Őbelőle az is létszik, hogy a gazdasági hatalom mennyire az állam csecsein lóg.
Ennek nem lehet ellenállni, legfeljebb valahová félreállni, valami sarokba meghúzódni előle. Nincs alternatíva, nincs választási lehetőség, Ángyán története és megbuktatása szükségszerű volt. Mindez az államiság logikájából adódik. Ángyánt az állam buktatta meg, nem a gazdaság, és globálisan is az államok nyomulnak előre a gazdasági erőforrásokért (akár háborúval). Ez az elsődleges hatalom, mert az állam kezében van a legális fegyveres erő és törvényalkotási jog, amivel nem lehet szembeszállni.
Nincsenek nagyobb játékosok az államnál.

annamanna 2014.10.01. 13:29:18

@vizesnyolcas: a leírtak szempontjából sz egy elég jó mondat: "A nemzetközi gazdaság és az azt elvileg irányító politikai intézmények közötti ellentétek meggyengítik a világrendhez szükséges közös célok támogatását." idokjelei.hu/2014/09/kissinger-egy-vilaghadsereg-letrehozasat-javasolja-a-terroristak-ellen/
Csakhogy itt nem csupán elvekről van szó, hanem magáról a valóságról. Vagy másképp mondva: az elv ebben az esetben egy működő törvényt jelent, ami alapján felépül és működik az emberi társadalom.
Hogy az állam a történelem során mindig erőszakkal gyűrte maga alá azt, ami még nem volt a birtokában, az is elv, pontosabban egy törvény, és a szövegből az látszik, hogy ez az elv nem változik egy icipicit sem. Az állam erőszakkal nyomul és mindent a maga uralma alá hajt. Mindegy, mivel magyarázza, "objektiválja", a lényeg, hogy az állam hatalma nőjön, mint egy kisgömböc. Miért van szükség világkormányra? Csak. Mert ez az állam immamens logikája. A gazdaság jelen formája is az állam megvalósulása. Ha az állam látszólag visszahúzódik, és "hagyja" a gazdaságot "szabadon növekedni", az egyszerű állampolgárok számára az is csak egyfajta kizsákmányolást jelent, amit az állam a törvényeivel támogat. Aztán, amikor épp eszébe jut, nyíltan az irányítása alá vonja azt, ami addig látszólag nélküle működött, "szabadon".
Én nem tudom olyan jól elmagyarázni, mint Kissinger, de abban biztos vagyok, hogy Kissinger nagyjából ezt a történelmi folyamatot írja le a könyvében. online.wsj.com/articles/henry-kissinger-on-the-assembly-of-a-new-world-order-1409328075

annamanna 2014.10.01. 13:37:46

@vizesnyolcas: ezt még idebiggyesztem: www.hidfo.net/2014/09/30/ukrajna-bevezeti-kenyszermunkat
bárhol bármelyik állam bármilyen okra hivatkozva megteheti ugyanezt, senki nem fog az útjába állni. Az állam nem eszköz a gazdasági játékosok kezében, az állam maga a játékos.

orkvadász 2014.10.02. 09:15:08

@na4: téged fizetnek ezért, hogy leírd? Vagy magadtól csinálod?

orkvadász 2014.10.02. 09:28:12

@tisztapista:
az 1. pontod a valóság töredékes ismeretéről tanúskodik. Lehet, hogy Gödöllő kamuegyetem, de a KTI volt benne talán az egyetlen, ami nem kamu. Az érveid kísértetiesen emlékeztetnek a rektoréra. Véletlen?
A 2. pontod fideszes, ideológiailag torzított vélemény, magyarul arcpirító hazugság. Ángyán már nem politikus, amikor az volt, próbált tisztességes maradni, nagyjából egyedül a T. Házból. A háttérben a pénz és a hatalom áll. Na ja. De nem az ő hátterében.
A 3. és 4. ponttal egyetértek.
És szerinted Debrecen ugyan miért fejlődik?
A véleményed szép tükör, mi is van egyesek agyában.

vizesnyolcas 2014.10.02. 11:41:22

@annamanna:
Meglehetősen kusza fejtegetéseidből azt hámoztam ki, hogy egyfelől az államot teszed meg minden baj gyökerének, másfelől megállapítod, hogy az állam ellen nem lehet tenni semmit ("senki nem fog az útjába állni"), és nem lehet megszüntetni. - Innentől kezdve, fogalmam sincs, hogy miről akarod meggyőzni a környezetedet.
Ugyanis egy olyan üzenetnek hogy "ez itt a főbűnös, tehát tenni kell valamit ellene", van veleje; de egy olyan modellnek, hogy "ez itt a főbűnös, de semmit nem lehet ellene tenni, bele kell nyugodni", nem látom semmilyen konstruktív értelmét.
Egyébként változatlanul meggyőződésem, hogy az állam nem olyan embertől függetlenül létező / ható jelenség, mint pl. a gravitáció, hanem az ember által létrehozott konstrukció, nem végső ok, hanem eszköz a legnagyobb befolyással rendelkező emberek, szervezetek kezében. Ebből is adódóan és persze az állam gyakorlatban megtapasztalható szerepéből adódóan az államot nem tartom a tulajdon immanens természetéből adódóan gonosz erőnek. Sőt, szerintem az állam makacs fennmaradásának talán az az egyik legfőbb oka, hogy a védelmet nyújt a gyengék tömegeinek - persze nem a legerősebb szereplőkkel szemben, hanem "csak" a valamivel erősebekkel szemben. Ez nagyon nagy dolog, mert a gyengék számára a valamivel erősebbek jelentik a közvetlen mindennapi fenyegetést.
A legerősebb szereplőknek pedig - ha van elég eszük - tudniuk kell, hogy komoly érdekük fűződik az igazságosság és az ebből eredő elégedettség valamilyen minimális szintjének a fenntartásához, mert így tartható fenn egy olyan rend, amely mellett kevesebb költséggel tehetnek szert nagyobb magánhaszonra.

annamanna 2014.10.02. 14:26:41

@vizesnyolcas: "ez itt a főbűnös, de semmit nem lehet ellene tenni, bele kell nyugodni", nem látom semmilyen konstruktív értelmét"
Pedig van értelme. Mi lenne, ha azt írnám - a sátán a főbűnös, de semmit sem tudsz tenni ellene? Miért, mit tudnál tenni ellene? Ha van sátán (szerintem van), semmit sem tudsz tenni ellene.
Nem valami ELLEN kell ugyanis tenni, hanem valamiÉRT. Óriási különbség.
Amíg azzal vagy elfoglalva, hogy tegyél valamiÉRT, addig biztosan fejlődsz, erősödsz, gyarapodsz, van esélyed boldogulni.
Amíg azzal vagy elfoglalva, hogy tegyél valami ELLEN, addig biztosan kiteszed magad a vereség, kudarc, fájdalom, veszteség kockázatának.
www.youtube.com/watch?v=F9sWzZUnV68
Legyen egy jó példa José Mujica, aki sokáig harcolt az állam ellen, 14 évet húzott le szörnyű börtönökben. Azóta igyekszik a saját életét élni, és nem hagyja, hogy magába szippantsa a HARC.
Akármilyen akadályozó tényezők is vesznek körül, meg kell tanulni azok ellenére is azt tenni, amit szeretnék, arra menni, amerre akarok. Ez művészet, aminek megtanulására való az élet.

Mutatok két példát, amiken keresztül jól látszik az, hogy mi a különbség aközött, hogy valamiRE irányítod a figyelmedet, és pozitívan akarsz elérni valamit, és aközött, ha valami ELLEN irányítod a figyelmedet, és arra koncentrálsz, mi akadályoz a célod elérésében:
www.youtube.com/watch?v=bngX-uAsM-4
www.youtube.com/watch?v=99WgR24jWcw
Az egyik 10 ezer embert sem érdekelt, a másikat másfél millióan látták.
Elképesztő a mentális különbség, pedig nagyjából hasonló helyzetű emberekről van szó. Az a különös, hogy akinek nagyobb problémákkal kell szembenéznie, annak a nehézségei kisebbnek tűnnek, mert nem azokra koncentrál, hanem arra, amit el akar érni.
A nehézség attól megmarad, de mégis megtanulja, hogy a nehézségek ellenére is elérje azt, amit szeretne.
A másik ember sose fog elérni sehová, mert nincs célja, amit el akarna érni. Az ő életének a célja a harc valami ELLEN. Ha nem volna nehézség az életében, akkor megteremtené, bevonzaná azt, csakhogy küszködhessen valamivel (ld. Rezesova).
Vannak olyan emberek, akik hivatásos tüntetőnek, profi ellenállónak tűnnek, mint pl a feministák vagy Magyar Fruzsina stb.
Ezek az emberek mit akarnak elérni? Mert csak annyit lehet tudni, hogy mit NEM akarnak. De mit akarnak ténylegesen?

Az állam elleni harc pont olyan értelmetlen, mint Dopeman szoborfej-akciója, a Femen akciói stb.
Aminek értelme van, az egy pozitív cél kitűzése.
Naná, hogy nehéz lesz elérni, naná, hogy óriási orkán próbál eltéríteni és megakadályozni, hogy elérjem, amit szeretnék.
CSAK akkor fogom elérni, ha nem arra figyelek, hogy mi akadályoz, hanem arra, amit tényleg meg szeretnék csinálni. Akkor valahogy megtalálom az utat a célomhoz, még akkor is, ha mindenféle kerülőt kell tennem közben.

"Sőt, szerintem az állam makacs fennmaradásának talán az az egyik legfőbb oka, hogy a védelmet nyújt a gyengék tömegeinek - persze nem a legerősebb szereplőkkel szemben, hanem "csak" a valamivel erősebekkel szemben."
Az állam elnyomó, kizsákmányoló entitás.
"A szociológiában az államot általában Max Weber következő elterjedt meghatározásával írják le: az a szervezet, amely rendelkezik „a fizikai erő legitim használatának monopóliumával egy adott területen belül”, amely tartalmazhatja a fegyveres erőket, társadalmi szolgáltatásokat, állami bürokráciát, bíróságokat és a rendőrséget." hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llam
Az állam létének alapja a legálissá tett fizikai erőszak.
Azért maradt fenn, mert nem lehet ellene tenni.
Egy államot csak erőszakkal lehet megdönteni, de az erőszak pont az állam alapfeltétele, tehát csak azok igyekeznek erőszakkal megdönteni egy államot, akik egy másik államot akarnak a helyére állítani (ld. Ukrajnát).
Aki nem küzd erőszakkal az állam ellen, az nem fogja megdönteni soha. Attól az állam nyugodtan fennmarad.
Az állam ellen egyetlen hatásos fegyver van - a közöny.
Az állam manipulálni akar, a maga hatalmát minél erősebben rám akarja erőszakolni - ehhez pedig figyelemre van szüksége, amit mindenféle erőszakos módon, zaklatással ér el. Ha megkapja a figyelmemet, akkor máris képes befolyásolni. Ha nem figyelek rá, hanem a saját életemre koncentrálok, és közönyös maradok azzal szemben, amit az állam művel, akkor nagyon meg tudom nehezíteni a dolgát, ld. Deák és Gandhi tanácsát, vagy éppen a kommunizmus kimúlását, ami egyszerűen érdeklődés hiányában magába roskadt és kész.
Vagy legyen példa az Ötödik pecsét, ahol az aktív ellenállás is meggyengítette az embereket és a bukásukat okozta; csak az élte túl az államhatalom "kísértését", akinek volt CÉLJA, azon kívül, hogy ellenálljon. Ő tehát valamilyen szinten kívülálló maradt.
Tóték bukását is az okozta, hogy BEVONÓDTAK, az életüket a hatalomtól tették függővé, és mindent alárendeltek annak, amit az őrnagytól reméltek megkapni.

annamanna 2014.10.02. 14:54:48

@vizesnyolcas: Az állam nem más, mint bármilyen nehézség, ami az életben adódik. Pont ugyanolyan "technikát" kell megtanulni vele szemben. A Biblia elején pl. Káinnak ezt mondta Isten:
"Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta."
A bűn (ördög) ugyanúgy leskelődik és vágyódik a figyelmemre, mint mondjuk a média vagy épp az állam. Nem lehet rajta uralkodni, ez lehetetlen. Sem a kísértésen, sem az államon nem lehet uralkodni. Egyetlen védelem létezik vele szemben - ha valamit jól csinálok, ha a figyelmemet arra koncentrálom, hogy valami jót érjek el.

A Biblia szerint a kurva is pont akkor ér el sikert, ha valaki csak céltalanul cselleng, lézeng, és épp nincs semmi célja: biblia.hu/biblia_k/k_20_7.htm
Csak az a fiú megy el a szajhával, akinek nincs az égvilágon semmi olyan dolga, aminek az elvégzésére épp koncentrálna, hiszen akkor simán lerázná a nőt, hogy bocs szivi, nem érek rá.
Az államot sokkal nehezebb lerázni, mint egy prostit, de a módszer ugyanaz. A tévét is sokkal könnyebb kikapcsolni, mint az államot. Persze a legokosabb be sem kapcsolni egyáltalán. Mert ha éppen nincs határozott célom, akkor nagyjából biztos, hogy a tévé (vagy újság) előtt fogok ragadni. Még akkor is így történik, ha van ugyan célom, de nem koncentrálok rá 100%-osan, hanem a figyelmem megoszlik, bizonytalan vagyok, kicsit tétova - akkor be fog szippantani az, ami alig várja, hogy megszerezze a figyelmemet. Mondjuk a tévé. Vagy az állam.

Rombolással csak romokat lehet elérni.
De idővel még egy fűszál is áttöri a betont, és a természet a maga módján mindent meghódít. Nem erőszakkal, hanem csöndesen, szívósan, a saját autonóm életét élve, és nem valaki másét.

A többi videó lesz, nehogy megnézd, fölösleges időpocsékolás, csak nekem érdekesek:
Assisi Ferenc nem küzdött senki ellen - igyekezett a maga életét élni:
www.youtube.com/watch?v=WRDxpmV27p8
Ahogy Nérai Fülöp is: www.youtube.com/watch?v=mNHPv2GJyh8
Vagy Berger: www.youtube.com/watch?v=-1LRD3DtFAo
A partizános dallal a világ elképesztően sok részének tüntetéseire csináltak videókat. Szomorú látni az ismétlődő képsorokat, a fájdalmat, gyászt, elkeseredettséget.

vizesnyolcas 2014.10.02. 15:47:27

@annamanna:
Az rendben van, hogy ha valami megáltoztathatatlan, akkor azt közömbösen tudomásul kell venni.
De az állam szerintem nem ilyen, és nem olyan egyoldalúan fekete, ahogyan beállítod.
Az egyéneken való átgázolás jelensége az államtól függetlenül elmondható akármilyen szervezetről. Ez bárhol simán adódik, ha a gépezetben valaki a szervezet vezetésének érdekeit sérti, vagy a vezetés egyszerűen csak alkalmatlan és / vagy rosszindulatú.
De ez ellen tenni kell. Például a következő nemzedék tehetségesebb fiataljainak meg kell tanítani, hogy nem elég a szakmában jónak lenni, nem elég, hogy valamit esetleg csak te tudsz megoldani; kapcsolatokat és karriert kell építeni, nem kell szégyellni pozíciókat elfoglalni. Ha erről megfeledkezel, egy idő után azon kapod magad, hogy csupa nálad hülyébb fog neked parancsolni, olyanok, akik egész életükben alkalmatlanok voltak bármiféle hasznos cselekvésre, és ezért tengernyi idejük maradt karriert építeni. (Ezzel pillanatig sem állítom, hogy a SZIE-nél nem lehetett felsőbb sugallat.)

annamanna 2014.10.02. 16:56:42

@vizesnyolcas: A Biblia azt állítja, hogy rendelődjünk alá a felsőbb hatalmasságoknak. Ez Pál apostol egyik hírhedt állítása. Pál nem volt hülye. Nem a konformista csúszómászóságra tanított ezzel, hanem arra a kívülállóságra, amivel a legkisebb felületet hagyjuk a hatalom számára, hogy megtámadjon. Pl. Jézus nem állt ellene a hatalomnak, nem lázadt Pilátus vagy Heródes ellen, és egyikük sem akarta bántani, a főpapoknak kifejezetten hazudniuk kellett, hogy elérjék Jézus kivégeztetését.
Pál idejében pedig, mint köztudott, Néró volt a császár, ennek ellenére azt tanította Pál, hogy rendelődjünk alá. Ha valakire el lehet mondani, hogy tökkelütött barom, hát az Néró volt. Minek az ilyennek hatalom? Mi lesz velünk, ha csupa ilyen ember kezében van a hatalom? Akkoriban csupa ilyen ember kezében volt a hatalom, és nem jóra használták. Még az alárendelődés sem segített az őskeresztényeken, mert azzal együtt is kivégezték őket.
De ez a magatartás (mármint hogy nem tanúsítottak ellenállást), mégis azt eredményezte, hogy mindenki tudta, hogy jogtalanul irtják őket, és a számuk a kivégzések ellenére is annyira megnőtt, hogy végül a hatalom kénytelen volt kiegyezni velük, és mivel azok után is alárendelődtek az államnak, a hatalom volt az, aki behódolt a keresztény erkölcs követelményeinek, és kisebb-nagyobb kilengésekkel tartotta is magát hozzá - egészen a kommunizmusig, ami alapjában vetette el a kereszténységet annak erkölcseivel együtt, és újra olyan brutálisan támadt, mint anno a római impérium. És mi lett a vége? Hogy a kommunizmus megbukott.
A jövőben bármikor is megismétlődik valami hasonló (a Biblia megjövendöli a Fenevadat, ami a kereszténységre támad), az is meg fog bukni. Anélkül képes a kereszténység erőre kapni, hogy lázadóvá válna. Sőt feltűnően hajlik az alárendelődésre, a behódolásra, a konformizmusra, az együttműködésre, a csúszómászó szolgalelkűségre. Ez lehet, hogy kívülről megvetendő, de ha bármi egyéb módon viselkedne az egyház, akkor sokkal durvábban magára zúdítaná a bajt. Mert a harc mindig úgy kezdődik, hogy a másik visszaütött, és kicsi a rakás, nagyobbat kíván.
Ezzel szemben a meghunyászkodással lehet a leginkább elérni a békességet, a csöndes életet. Azt, hogy a "kisembereket" békén hagyja a hatalom. És ez mindennél fontosabb.

Hiába tudod, hogy a hatalom szar, és te milliószor jobban csinálnád - ahhoz, hogy elérhess oda, hogy a te kezedbe kerüljön a hatalom, az kell, hogy a hatalom megszerzésére koncentrálj. És ha arra koncentrálsz, akkor már nem arra figyelsz, amit te annyira jól tudsz. És mire eléred a hatalmat, úgyis lesznek mások, az alárendeltjeid, akik sokkal jobban tudják, mit kéne csinálni, mint te - te viszont addigra már mindennél jobban félted a hatalmat, amiért mindent beáldoztál, és irigyen figyeled azokat, akik a hatalom megszerzése helyett a saját dolgukra koncentráltak, és akik épp emiatt sokkal profibbak nálad. És most már te leszel az, aki megpróbálod elnémítani és tönkretenni őket - megteheted, hiszen kezedben a hatalom. És ha sikerül valakit kipöckölni, akkor végre megnyugszol, mert a tükör nem mondja, hogy Hófehérke százszor szebb nálad.
Mindenki így jár, aki a hatalomra tör. Mire eléri, azzal fog szembesülni, hogy méltatlan rá,, és nála sokkal jobbak vannak alatta.
Akikkel nem akar osztozni, hiszen nem azért áldozta fel magát a hatalom oltárán, hogy csak úgy átengedje másnak az irányítást.

Az embernek el kell dönteni, hogy mi a a célja - meg akar csinálni valamit, tényleg, vagy mások felett akar uralkodni. Ha ez utóbbi, akkor el kell viselnie azt, hogy tőle jobbak vannak alárendelve neki, akik tképpen bármikor becsaphatják, kijátszhatják a háta mögött, hiszen jobban értenek a dolgokhoz, mint ő.

J, tudom, ez lelkialkat kérdése is, vannak, akik vezetőnek születtek, és vannak, akik nem (én nem, a hátam közepére se kívánnám). Szóval könnyen beszélek.
De ha valaki született irányító, vezetésre termett lélek is, annak is ajánlatosabb inkább a maga profizmusára koncentrálni.
Tetszett a Gladiátor c. film, kábé olyasmire gondolok. Maximus el tudta viselni a legkegyetlenebb megalázást és elnyomást is, mert annyira magabiztosan tudta, hogy profi. És ez fontosabb volt neki annál, hogy mások fölött hajladozzon, akik tőle jobb képességűek.
www.biblia.hu/biblia_k/k_7_9.htm Ennek a résznek az elején (kábé a 25. versig) van egy példabeszéd a hatalomról, szerintem érdekes.

"egy idő után azon kapod magad, hogy csupa nálad hülyébb fog neked parancsolni"
Valahogy bízni kell abban, hogy a helyzet valahogy megoldódik. Anélkül, hogy te magad hadakoznál miatta.

Nézd - azt, ami Kishantoson történt, és ami Ángyán tanszékével történt, egész egyszerűen előre lehetett látni, mert a dolgok így működnek.
Semmi egyebet nem lehet tenni, mint lenyelni a békát, elviselni a fájdalmat és újrakezdeni, új utakat keresni.
Ne feledkezz el arról, hogy Ángyánnak, Ácsnénak és a többieknek van egy hihetetlenül nagy előnyük azokkal szemben, akik ártottak nekik.

annamanna 2014.10.02. 17:37:20

@vizesnyolcas: Szóval nekik az az előnyük, hogy ők már felépítettek valamit, szakmailag már megtanultak valamit, amit le lehetett rombolni, mert már volt. Amire lehetett irigynek lenni, mert valódi érték volt benne.
Akik ezt tönkretették, azok viszont csak a hatalom megszerzésébe fektettek energiát. Azon kívül nem értek el semmit. Ők nem tudták azt létrehozni, amit Ángyán vagy Ácsné.
A kérdés, hogy végül is mire vagyok irigy? Mit ismerek el igazi értéknek? Mi után futok? Mit akarok megragadni?
Most értsd - ha mondjuk Ángyán vagy Ácsné ezek után azt mondják - na jól van, akkor inkább én is hatalmat akarok, és akkor majd én dönthetem el, hogy ebben az országban mi legyen, a hétszázát; mi döntjük el, csak ezért érdemes élni, mondom nektek; hogy épüljenek kollégiumok ebben a nyüves országban; menjetek haza, igyatok kurva sok bort... szóval azzal csak azt mondanák, hogy a hatalom nagyobb érték és fontosabb annál, mint az, amit addig létrehoztak. És a hatalomra irigykednének, mint kívánatos célra.
Ha viszont azt mondják - amiért eddig dolgoztam, az annyira fontos, hogy valamilyen módon folytatom, új utakat keresve hozzá; akkor továbbra is a maga dolgára koncentrálna, és azzal azt mutatná be, hogy a hatalom nem annyira kívánatos érték, amiért bármit érdemes feladni.

Kisebb-nagyobb módokon minden ember átesik azon az élményen, hogy amiért dolgozott, azt mások elveszik tőle. Akár jogosan, akár jogtalanul.
Mondjuk egy jogos "elvétel", ami mégis fájni szokott, azt a szülők élik át, amikor a gyerek felnő, sőt új családot alapít, és aki addig nevelte, az "üres kézzel" marad. Ilyenkor is meg lehet fontolni, hogy belenyugszom-e abba, hogy elvesztettem azt, amibe idáig rengeteg energiát feccöltem, vagy továbbra is ragaszkodom hozzá és mindent megteszek, hogy az "enyém" maradhasson a gyerekem, az én irányításom alatt, hiszen nekem van jogom hozzá.
Ez egy teljesen normális veszteségélmény, és mégis nagyon sokan nem bírják feldolgozni.
De van, amikor jogtalanul vesznek el tőlem valamit - kirabolnak, tönkretesznek, megtámadnak, neadjisten megölik a családtagjaimat, és hosszan lehetne sorolni a jogos sérelmeket.
Ilyenkor is dönthetek, hogy képes vagyok-e elengedni azt, amibe odáig energiát feccöltem, és annak örülök, hogy én legalább megtanultam közben, hogy miképpen lehet létrehozni valamit; vagy semmi más nem érdekel, mint a bosszú, és mindenképpen vissza akarom szerezni azt, amit elvettek tőlem, mert az az enyém.

Annál nehezebb túltenni magamat a veszteségen, minél bizonytalanabb vagyok az újrakezdés sikerében. És annál bizonytalanabb vagyok benne, minél kevesebb gyakorlatom van abban, hogy valamit összehozzak. Minél többet gyakorlom azt, hogy valamit felépítsek, annál inkább tudom, mire vagyok képes, és annál könnyebben viselem a pusztítást.

A háború előtti nemzedéknek még ez volt a kedvenc jelszava: "Sose volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna" és "Több is veszett Mohácsnál". Volt bennük valami könnyedség a veszteségekkel kapcsolatban. Aztán a háború utáni, kifosztott, elnyomott, szolgasorba kényszerített, szorongó emberek már nem tudtak ilyen könnyedek lenni, és sokkal kevésbé vagyunk képesek túltenni magunkat a veszteségeinken és bármit is újrakezdeni. Pedig fontos megtanulni, szerintem fontosabb, mint a hatalmat megragadni.
Mert még egyszer - egy seggel nem lehet két lovat megülni. Ha a hatalom után futok, mindenképpen elejtem azt, ami idáig az enyém volt. Hiába akarom ezt is, azt is megragadni, nem fog sikerülni.
Ha a hatalmat IS meg akarom szerezni, meg azt IS akarom, amit odáig összegyűjtöttem, akkor mindig csak szerezni akarok, de valójában nem tanultam meg elengedni. Pedig elengedni is nagyon fontos megtanulni. Ha megtanulok valamit elengedni, akkor egy idő után szerintem rájövök, hogy nem annyira fontos a hatalom. Mujica példája szerintem erre tanít meg.
Ha kienged bennem a görcsös ragaszkodás ahhoz, amit birtoklok, ha megtanulom rábízni magamat a "szélre", ha megtanulom úgy nézni a világot, mint a régiek, olyan könnyedséggel, lazasággal, akkor szerintem sokkal sikeresebb és stabilabb lehetek, mindenféle hatalom nélkül is.

Az önbizalom, ami valós teljesítményen alapul, olyan hatalom, amin semmi sem képes fogást találni, és ami mindenképp nyerő helyzetbe hoz.
"Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg."

www.youtube.com/watch?v=acTlEucunRY

www.youtube.com/watch?v=ruSTiOmiyWw

(Gondolj Istenre - olyan laza, hogy úgy tűnik, nincs is. Pedig van, csak nem aggódik azon, hogy mások mit tesznek tönkre abból, amit létrehozott. Abszolút magabiztos, és tudja, hogy újra tudja kezdeni).

vizesnyolcas 2014.10.02. 19:59:55

Te engem meg akarsz téríteni?
Az nehéz lenne. Nekem a Bibliából leginkább 1Thess 5:21 jön be, de tartok tőle, hogy azt sem egyformán értelmeznénk.

annamanna 2014.10.02. 22:01:19

@vizesnyolcas: Még soha életemben nem térítettem meg senkit. De ha már az 1Thess 5:21-et idézted (mellesleg meglepően profi módon jelölve az igehelyet, lefogadom, hogy nem ez az egyetlen, amihez szerencséd volt idáig. Akik nem ismerik a Bibliát, kizárt, hogy így utaljanak belőle egy igére. Maximum annyit szoktak írni, hogy Jézus is megmondta, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ez nincs is benne, de te talán még ezt is tudod. Tehát inkább olyannak tűnsz, mint aki kipróbálta, de a maga részére nem tartotta jónak.
Hát én meg igen, nagyon is.
Azért utalok rá, mert annyira paradigmává vált a számomra, hogy ebből kiindulva minden erkölcsi döntéshelyzet értelmezhető (például Ángyán kontra állam ütközés).
Másrészt azért is írtam róla úgy, mintha a Bibliát idézni a világ legtermészetesebb dolga lenne, mert Ángyán maga is konzervatív, ebből következően biztosan van valamiféle egyházi kötődése. Nem csupán a politikai konzervativizmusa gondolom ezt, hanem azért is, mert egyszer elmentem egy Hetesi Zsolt előadásra, aki utalt Ángyánra, mint akivel valamiféle baráti viszonyban áll. És Hetesi az előadását elég egyértelmű vallási utalásokkal fejezte be. Valami olyasmit mondott, hogy a világ jelenlegi problémáinak megoldása a vallás. Ezen komolyan meglepődtem, nem gondoltam, hogy hisz Istenben; és bár alapvetően egyetértek vele, de azért mégis felszólaltam, és azt mondtam, hogy szerintem az állam a problémák forrása, amire azt mondta Hetesi, hogy nem akarnak forradalmat. Hát azt én se... pont ez a lényeg, hogy az állam olyan feladvány, amit emberi erő nem old meg. Legfeljebb a vallás tud rá választ adni, tényleg. Ebben szerintem is igaza van Hetesinek, még akkor is, ha nem pont ugyanazt értjük rajta :) Mármint én konkrétan a második visszajövetelre gondolok, mint megoldásra. Addig meg marad a remény. A kitartás, türelem, hosszútűrés.

vizesnyolcas 2014.10.03. 00:20:54

Figyusz! Visszanéztem, és egészen belepirultam látva, hogy már több mint 12 órája csak a kettőnk párbeszéde folyik itten. Ez már kezd hasonlítani egyfajta verbális szexhez. Vegyük úgy, hogy most befejezzük ezt az egyéjszakás kalandot, én máris a fal felé fordulok, és tíz permúlva horkolni fogok.

annamanna 2014.10.03. 15:21:24

@vizesnyolcas: Azért valami még eszembe jutott. Egy musicalból idézek, onnan is látszik ugyanaz a dilemma, amiről írtam, és hogy ennek az emberi világon belül csak rossz megoldása létezik, jó megoldás nincs.
Ha a hatalom pusztít (és azt fogja tenni, ez a hatalom belső logikája), azt kívülről tehetetlenül kell nézni.
Ha valaki úgy dönt, nem marad tehetetlen, hanem megdönti a hatalmat és átveszi az irányítást, az ugyanannak a pusztító erőnek a hatalmába kerül, ami ellen elvileg küzdött:

www.youtube.com/watch?v=Moi_i9MV7Bc

Rudolf:
Fáj, hogy kezem meg van kötve,
látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!

Halál:
Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!

Rudolf:
Ez nekem nagyon fáj!

Együtt + Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!

Az ördögcsapda jár még
de az ember vak, s így nincs remény!

Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?

Halál:
Mi fog vissza hát?

Hatalom kell neked!

Ragadd meg hát!

Tedd önvédelemből!

Rudolf:
Mily tett!

Együtt + Haláltáncosok:
Hisz nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!

Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
de nagyot nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!

Ez pedig már az összeesküvéses jelenet:

www.youtube.com/watch?v=QD-mSfJhjQw

BATTHYÁNY: Bécs egy időzített bomba már!

RUDOLF: Tudom!

BATTHYÁNY: Felrobban, összedől a kártyavár!

RUDOLF: Nos, hát?

BATTHYÁNY: Aki most tétova, az háborús...

MIND: ...bűnös!
(kivéve RUDOLF)

ÖSSZEESKÜVŐK I.: Most várnunk kár, mert ránk tör már a gyilkos háború!
A császár majd csak bámul, míg elveszíti trónját!

ÖSSZEESKÜVŐK II.: Kell egy hős, ki megment minket világvégtől, pusztulástól!

HALÁL: Nagy viharban vén kapitány, az megoldást nem tud!
+ ÖSSZEESKÜVŐK: A vitorlák megtörve, tépve - tovább nincs már út!

ÖSSZEESKÜVŐK: Éhség és könnyek, dögvész és szörnyek sújtják Földünket már!
Tennünk kell rögtön, mert, ha egy hős nem jön, ránk is végóra vár!
Fel hát!

RUDOLF: Amit kívánnak, az árulás!

ÖSSZEESKÜVŐK: Nem! Nem!

BATTHYÁNY: Éppen, hogy hőstett - mért is volna más?

RUDOLF: Ó, nem!

BATTHYÁNY: Aki most tétova, az háborús bűnös!

RUDOLF: Jó! Ha kell, hát legyen!

ÖSSZEESKÜVŐK: Mily példátlan ez, hogy értünk tesz, hitünkre áll!
Csoda ez itt? Elhagyva rokonait
a herceg nekünk segít - magyarbarát!
Üljön csak trónra - egy-két év múlva úgyis elhajtjuk majd!
Ám, ha most bukna, lépjünk túl rajta -
ránk ő nem hozhat bajt!

F. JÓZSEF: Igaz tehát? A saját fiam árul el!

RUDOLF: Apám!

F. JÓZSEF: Én sem menekülhetek!

GRÜNNE, RAUSCHER, SCHWARZENBERG, KEMPEN:
Szörnyű hír, hogy ön, a herceg így tett -
önből áruló lett, ám ezt senki nem tudhatja meg!

Erre nincs más megoldás, mint hogy ki kell bírni, el kell tűrni, amiben lehet, együtt kell működni a hatalommal, hogy az ne találjon ürügyet a támadásra (elég nyilvánvalóan látszik a világpolitikai történésekből, hogy a hatalom folyton ürügyek után kutat, ami lehetővé teszi számára a támadást.
www.hir24.hu/kulfold/2014/10/02/megvan-az-indok-a-torok-beavatkozasra-sziriaban/
www.sokkaljobb.hu/content/megvan-az-%C3%BCr%C3%BCgy-a-sz%C3%ADr-eln%C3%B6k-megbuktat%C3%A1s%C3%A1ra
Ez a történelem hajnala óta így van, ebben nincs változás, mert ez a belső lényege; az államhatalomnak mindig növekednie és terjeszkednie kell, tehát mindig "előre menekülni", amíg csak össze nem omlik. A stabilizáció ugyanis olyannyira megerősítené az alattvalókat, hogy azok rájönnének, egyáltalán nincs szükségük az államra. Az államnak folyton ki kell találnia, mivel tegye magát nélkülözhetetlenné, és ehhez folytonos hiányérzetben kell tartani az alattvalókat, és olyan ígéreteket kell tenni, hogy az alattvalók elhiggyék, a hiányérzetük leküzdése az államtól függ. Tehát folytonos instabil helyzetet kell teremteni, ami folytonos hiányérzettel, szorongással jár, csak ez biztosítja azt, hogy az alattvalókat el lehessen nyomni. Az elnyomás - depresszió - pedig az állam velejárója, ez különbözteti meg a törzstől, ahol ilyen nem létezik.
Mellesleg ha akarná, se tudná a hiányt betölteni az állam. Nem képes konszolidálódni.

Ángyán a végsőkig lojális volt a hatalommal, és ez nagyon szép tőle. Pontosan azt lehet tenni, és annyit lehet elérni, mint ő. Ennél többet nem. A többi türelemjáték.
A tűréshez és a lojalitáshoz is az kell, hogy valaki egy másik "főnök"-nek rendelje magát alá, és mástól várja a hiányérzete betöltését, ne az államtól. Hanem Istentől.
Csakis az Istenbe, mint végső Úrba vetett hit teszi lehetővé szerintem azt, hogy valaki kibírja az állam részéről érkező depressziót, az állam által teremtett állandó hiányérzetet és szükségállapotot.

Ha valaki mégis úgy dönt, hogy támadja a hatalmat, az olyan helyzetet teremt, mint Hamlet - az országot épp külső veszély fenyegette, de a belső széthúzás miatt nem maradt erő ennek elhárítására. És a vége.... néma csend.

annamanna 2014.10.03. 17:37:06

Egyébként pofonegyszerű logika húzódik amögött a követelmény mögött, hogy az államnak alá kell rendelődni, tökmindegy, mennyire kínzó és rossz is az. A Biblia elejétől a végéig arra épít, hogy először van egy rossz, aztán jön a jó. Először volt az ószövetség, aztán jött az új. Ádámnak először állatokat mutatott Isten, aztán adta Évát. Először van ez a romlandó világ, aztán jön az örökkévalóság, ami nem romlik meg.
Ahhoz viszont, hogy valaki képes legyen megbecsülni a jót, először meg kell becsülnie a rosszat. Először azt kell elfogadni, azzal kell megtanulni "gazdálkodni", ami van.
Persze, ez az emberi életben gyakran úgy alakul, hogy először van a jó (egészség, fiatalság, szépség, jólét), aztán jön a rossz (betegség, öregség, szegénység). És aki hozzászokott a jóhoz, az képtelen elviselni a rosszat.
DE! Az, aki mégis hajlandó arra, hogy megtanulja elfogadni a "sorstól" a rosszat is (ahogy Jób mondta: ha a jót elvettük Istentől, a rosszat miért ne vennénk el) - szóval aki hajlandó megbecsülni a rosszat is, mondjuk egy kínzó, gonosz hatalmat, az válik képessé arra, hogy a jót is megbecsülje.
Aki a rosszat nem becsüli meg, az a jót sem fogja tudni megbecsülni.
Hányszor fordul elő, hogy elherdáljuk azt, amink van; és csak akkor ébredünk rá, mink volt, amikor már elvesztettük. De addig észre sem vesszük, nem becsüljük meg.
"a lényeget még nem értheted. Amíg nem éltél nehéz éveket."
www.youtube.com/watch?v=KmUMvShEq-E

Az életet felfoghatjuk úgy is, mint egy hologramot. A külső világ valamilyen módon lenyomata a belsőnek. Ebből az következik, hogy ha valamit igazán megtanultunk, akkor a külső világ megváltozik, és új leckét ad fel.
Tehát - ha megtanuljuk igazán megbecsülni azt a "rossz" világot, amiben élünk, akkor válunk alkalmassá arra, hogy a külvilág megváltozzon körülöttünk, és egy sokkal jobb világ részei legyünk.
Amíg lázadunk ellene, addig ennek a világnak a foglyai maradunk, mert ugyanaz a leckénk marad, amíg csak meg nem tanuljuk. És akár a végtelenségig is ugyanaz a lecke ismétlődik.

www.youtube.com/watch?v=6AEZOWX8gg0

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/eszmelet.htm

Orwell regénye hasonlóan fejeződik be, de ott a rossz világ elfogadásának az árulás és bűntudat az ára.
Igazat írt, az árulás és bűntudat valóban ugyanúgy elvezet a hatalomnak való alárendelődésre és az azzal való együttműködésre, anélkül, hogy abból bármiféle felszabadulás is következhetne.
Ugyanezt írta le már a Gilgames eposz is Enkidu történetében - Enkidu Gilgames szolgájává vált, miután sikertelenül próbált lázadni ellene. Mind a lázadást, mind a szolgaságot megelőzte Enkidu bűntudata, és az, hogy elhagyta a maga helyét (a hegyet, ahol a vadállatok pásztora volt). hu.wikipedia.org/wiki/Enkidu (Azt rosszul írja a wiki, hogy így "Képes volt" szembeszállni Gilgamessel - az eredeti sztori szerint lelkileg erőtlen lett, és kénytelen volt követni a kurvát, aki útközben telebeszélte a fejét és rábírta, hogy próbálja megdönteni Gilgames hatalmát. Enkidu tehát manipulálhatóvá és leuralhatóvá vált a bűntudata miatt).
Orwell ugyanezt a helyzetet teremti újra az 1984-ben, és ebből valóban nincs kiút.

Akkor azonban, ha egy leckét megtanulunk, megszabadulunk az addigi helyzetből.
Amikor az emberek elfelejtettek lázadni a kommunizmus ellen, és már "cuci"-nak becézték, ahogy azt Hofi mondta "Nevezz csak cucinak", akkor a kommunizmus, ami eredetileg egy emberfaló szörnyeteg volt, először vadmacskává törpült, aztán szétpattant, mint egy buborék.
Amit rossz lelkiismeret és bűntudat, árulás nélkül tanulunk meg elfogadni, abból a helyzetből kiszabadulunk.
A rossz lelkiismeret, árulás, bűntudat következménye a konformizmus, a behódolás, a gerinctelenség.
A jó lelkiismeret következménye viszont egy olyan belső tartás, ami máshonnan meríti a maga erőforrásait, ezért nem töri össze a külső nehézség.
Ahogy a felfedezők elfogadják a dzsungel és a sivatag stb nehézségeit, és nem lázadnak ellene. Egyszerűen elfogadják, hogy ez van, és kész. Muszáj elfogadni azt a helyzetet, ami körülvesz. Csak az jut ki a dzsungelből/sivatagból, aki nem lázad ellene, hanem megtanul együttműködni vele, elfogadja a dzsungel/sivatag szabályait. Ahhoz, hogy megtanuljam, milyen szabályoknak kell alávetnem magam a dzsungelben/sivatagban, először is muszáj elfogadással, tisztelettel közelednem felé, csak akkor fogom megfigyelni, megtanulni, megjegyezni azt, hogy itt milyen szabályok érvényesek.
Ha erre nem vagyok hajlandó, elpusztít. Ugyanaz a leckém marad, de egyre nehezedik; és ha végképp ellenállok neki, én maradok alul.
"Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul."
www.youtube.com/watch?v=04domJ7F0oY
Ez legyen az állam baja, ne az enyém.

valódi 2014.10.04. 19:42:52

@annamanna:
"amit az emberek úgyis túlélnek" - egy részük - azok, akik a problémát okozták, pl. akik a KTI-t likvidálták!

valódi 2014.10.04. 19:47:01

Faludy György
Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

annamanna 2014.10.04. 22:47:07

@valódi: neked is csak azt tudom mondani - bizalommal el lehet jutni valahová. Keserűséggel nem.
A bizalomból fakad a kitartás, türelem, hosszútűrés, együttműködés, lojalitás, figyelem, önfegyelem. Ezeknek jó gyümölcse van, akármilyen is a helyzet, segít belőle a legjobbat kihozni.
Az elkeseredés csak a problémát növeli, de nem segíti a megoldást.
Akármilyen kétségbeejtő vagy ellenséges erők vesznek körül, a bizalom és a türelem segít megoldani a helyzetet.
Minél többször próbálok meg valamit bizalommal megoldani, annál inkább tudom, hogy ez lehetséges, és legközelebb is türelmes maradok.
Olyasmi ez, mint a horgászat. Mivel soha életemben nem horgásztam, ha a kezembe nyomnák a botot, pár percen belül megunnám, és nem bíznék abban, hogy valaha is fogok valamit. De aki megtanul halat fogni, az képes egész nap vagy egész éjjel türelmesen várni, mert tudja, mire figyeljen és mit tegyen. Egyszerűen meg kell szokni és kész, akkor lesz bizalmam ahhoz, hogy sikert érek el.
Ha már Faludyt idéztél, eszembe jutott róla ez a könyv moly.hu/konyvek/viktor-e-frankl-megis-mondj-igent-az-eletre - a szerzője leír egy esetet, amikor a KZ láger egyik őrének panaszkodását annyira figyelmesen és megértően hallgatta, hogy az őr cserébe igyekezett odafigyelni rá és előnyökhöz juttatni. Frankl nem színlelte a megértést, tényleg figyelmesen hallgatta az őrt. És túlélte a tábort.
Ha semmi mást nem látott volna az őrökben, mint pokoli gonosztevőket, iszonyatos ellenségeket, szörnyeket, akik ellen küzdeni kell, akkor valószínűleg meghalt volna.
Rettenetesen nehéz másképp látni azokat, akik épp bántanak, mint keserűen, haraggal, gyűlölettel.
De érdemes még ilyenkor is kicsiholni magamból valamiféle bizalmat, együttműködést, türelmet, megértést, lojalitást, mert akármi is történik velem, ez olyan lelki befektetés, ami biztosan megtérül.
Ha valaki az ellensége felé nem is tud bizalommal állni, Istenben még akkor is tud bízni, hogy valamiféle jót hoz ki a helyzetből, és valahogy jól rendezi el a dolgokat.
Ezt már csak azért is érdemes gyakorolni, mert ha aki minden furcsa megnyilvánulás mögött rosszindulatot sejt, az olyan faramuci helyzetbe keveredhet, mint Rogán Tóniné: cink.hu/roganne-is-megszolalt-1642048148/all
Szó mi szó, kegyetlenül kinevettette magát.
Azt gondolom, Rogánné úgy vélte, bárkit az ellenségének nézhet, joga van dühösködni, neki ez jár, mert ő kivételezett helyzetben van másokhoz képest.
Aki viszont elnyomott, az nagyon gyorsan megtanulja, hogy okosabb elviselnie, amikor megsértik. Ha ezt megtanulja, akkor a végén ő jár jól, mert olyasmit tanul meg, ami hosszú távon pont a túlélését segíti.
Aki azt hiszi, joga van hisztizni, vádaskodni, számon kérni az "ellenségeit", az a túléléshez alapvetően fontos készségeket nem sajátítja el.
A többi emberrel való együttműködés szinte a legalapvetőbb, amire hosszú távon szükségem van. Nem hiába van beleszőve minden mesébe, hogy aki tisztelettel és segítőkészséggel közeledik egy ismeretlenhez, az utólag jutalmat kap; aki viszont bizalmatlanul vagy tiszteletlenül, az utólag megjárja.
Ami ennek az elsajátításában a leginkább akadályt jelent, az a büszkeség, ez látszik Rogánné viselkedéséből is. A büszkeségről (és balítéletről) nagyon nehéz lemondani, de muszáj. Utána máris könnyebb megbirkózni a többi szorongással, félelemmel, bizalmatlansággal.
Ha megtanulok bízni a többi emberben, akkor a jövőben is megtanulok bízni, és már nem tűnik kilátástalannak és rémesnek, inkább olyannak, mint ami magában rejti a megoldást, amivel el lehet kerülni a tragédiát, és együttműködéssel, szorgalommal, bizalommal helyre lehet állítani mindent.
Most sokkal inkább bízom a jövőben, mint mondjuk három éve. Már nem gondolom, hogy világpusztulás, végső összeomlás következik. Szerintem mindezt el lehet kerülni.
Az út a bizalom, az együttműködés, az összefogás azokkal is, akik rémes ellenségnek tűnnek.
Ha megértem egy számomra ellenszenves ember indítékait, lehet, hogy kiderül róla, hogy csak a félelem vezeti. És ha sikerül valahogy kiegyeznem vele, akkor életben maradhatunk, ahelyett, hogy kölcsönösen kinyírnánk egymást.
A kiegyezés már olyan sokszor segített a történelem során, olyan sok megoldhatatlannak látszó konfliktust megoldott. Miért ne segíthetne most is?
A legérdemesebb a közvetlen közelemben gyakorolni a bizalmat. Ha magam körül sikerül lecsökkenteni a félelem és szorongás szintjét, akkor ezt nagyobb közösségek esetében is el lehet érni. Én bízom benne. Inkább, mint az emberevésben.
www.youtube.com/watch?v=NqI97HbsNN0
Ebben a dalban úgy tűnik, Sarolt a nyertes, Réka a lúzer.
De hosszú távon Rékáé a jövő. Ez egészen biztos, mert ha nem így lenne, nem éltük volna túl az elmúlt ezer évet sem. De itt vagyunk, és ezt csakis a rékai mentalitás tette lehetővé, ami túlélte Sarolt gőgös pusztítását. Amit valójában a félelem motivált.
Aki megszabadul a büszkeségtől, az megszabadul a félelemtől is; és ha szabaddá lesz, erőssé válik és nyer.