Kultúra, mezőgazdaság, metafizika - tudatökológiai megközelítések az agrikultúrához

PPJ         2014.04.20.

Idézet Lord Northbourne: Pillantás a mezőgazdaságra című írásából - Ars Naturæ ökofilozófiai műhely (A műhely honlapján bevezetést olvashatunk a tudatökológia alapelveibe.)

psychedelia.jpg

"... Mindazonáltal úgy tűnik, a mennyiségi és mulandó területen elért vívmányaink pillanatnyilag elhomályosították a kvalitatívtól és a múlhatatlantól való függésünket, így zavarva össze tájékozódó képességünket, akadályozván a jó szándékú cselekvést.

Mi köze mindennek a földműveléshez? Valójában minden; mégpedig ama kettős okból kifolyólag, hogy a földi átalakulások eredményeképpen létrejövő termőföld képezi fizikai alapját, s hogy a minőség mennyiséghez való viszonya – nem csupán a mezőgazdaság végtermékeiben, hanem problémáinak megközelítési módjában úgyszintén – sokkal közelebbről érint mindannyiunkat annál, mint az emberek többsége gondolná. Ugyanis pusztán a biológia és a közgazdaságtan szempontjából is a földművelés képezi az emberi élet alapját ezen a bolygón, s így van az utolsó nagy geofizikai kataklizmát követő népszaporulat óta, melynek során túlléptük a szűz Természet élelmiszer-előállító képességének határait. Miután meghonosodott, az ember és Természet közötti viszony fő kifejeződése lett; minden egyéb emberi tevékenység mintha csak belőle nőtt volna ki és tőle függene. Ezek nélkül még megvolnánk, de mezőgazdaság nélkül nem, ennélfogva sokkal közvetlenebbül és sokkal szorosabban érint minket, mint bármely más tevékenység. Életünk és szemléletmódunk minősége visszatükröződik benne, s viszont, a földművelés minősége is kifejeződik az előbbiekben. Ezt a nyilvánvaló igazságot kezdte beárnyékolni az ipari fejlődés csábítása és zűrzavara, ám a világ népességének gyors növekedése mennyiségi aspektusában most újra ránk kényszeríti. Még nem teljesen megvilágított okokból kifolyólag az ilyesfajta növekedés mindig társulni látszik egy ipari forradalommal. Hihetetlenül rövid idő alatt az ipari fejlődés majdnem minden nemzet célkitűzésévé vált, és egy ilyen törekvésről, ha egyszer meghonosodott, nem könnyű lemondani, különösen ha célja a jómód és a vagyon, amely hatalmába keríti. Következésképpen, noha néhány évtizeden belül világméretű éhínség veszélyével kell szembenéznünk, továbbra is egyre növekvő arányban áldozzuk pénzünket és energiáinkat különféle fejlesztésekre az ipar területén, melynek igényei kielégíthetetlenek. Az ipar folyamatosan újabb vadhajtásokat hoz, amelyek csak fokozzák a világ élelemmel való ellátásának problémáját azáltal, hogy új lehetőségeket és ezekkel együtt újabb vágyakat teremt. Elég különös módon – bár meglehet, ebben egyáltalán nincs semmi különös – a legújabb vágyak és kívánt dolgok a legdrágábbak és a legabszurdabbak, így például a színes televízió, az egyre gyorsabb utazás és az emberek eljuttatása a Holdra. A jelszó az önmagáért való haladás lett, s ez leggyorsabban csak valaki más kárára érhető el. Ha mindenki erre törekszik, a különböző – nemzeti vagy másféle – csoportok érdekei közötti rivalizálás mindenütt elmérgesedik, és a háborúra való készülődés, legyen az „hideg” vagy „tüzes”, az erőforrások legfőbb kiaknázójává válik. ..."

Idézet Friedrich Romig: Itt a végünk? - Az ökológiai katasztrófa és annak háttérokai című írásából - Ars Naturæ ökofilozófiai műhely 

"A „piacgazdaság” gyorsabban égeti el a közösségi etikát és a közösségi érzést, mint az ipari társadalom a fosszilis energiaforrásokat. A „piacgazdaság” nem tűri az „etikai szószt”, amellyel egyesek – mint például Peter Koslowski – köríteni akarják. Az, hogy a „piacgazdaságot” „szociális”, sőt „ökoszociális” jelzővel akarják leplezni, hosszabb távon kudarcra van ítélve: a globális verseny és a piacgazdaság bármilyen erős szociális hálót képes széttépni."

Idézet Pacsuta Péter: Kultúra és természetvédelem az ökológiai válságban című írásából - ÖkoKLIKK.hu

"A szellemvilág elsődlegessége és az anyagi világ másodlagossága jól tetten érthető, ha az ősi kultúrák mezőgazdasági fejlettségét vizsgáljuk. Ne felejtsük, hogy a „kultúra” eredeti jelentése és tartalma, a „cultivare” leginkább a természetbeni munkálkodásra vonatkozott, a műveléssel volt kapcsolatos. A művelés eredeti, ősi értelme a tájra, mint szellemi kivetülésre tekintett. Az ember ezáltal nemcsak a tájat művelte, hanem önmaga és a világ szellemét, szellemiségét. A tájra egyfajta kiterjesztett tudatként tekintő ember számára egyértelmű volt, hogy a művelés aktusa a szellemi és anyagi szférák együttes virágzásához vezet. Ma már a történeti ökológia tudományának segítségével igazolni is tudjuk, hogy a földi bioszféra életében, ezen ősi értelemben vett „mezőgazdaság”, mint „kultúra”, a biológiai diverzitás (a faj és fajtagazdagság) növekedését eredményezte! Bár manapság érthető okokból és nem is alaptalanul szeretik az embert oly sokan egy „romboló és pusztító lénynek” beállítani, azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy földtörténeti értelemben és földtörténeti nagyságban az emberiség képes volna olyan kultúrára (művelésre), ami a bioszféra biológiai diverzitását úgy növelné, hogy közben saját élelmezési és egyéb javai is bőven kielégítően rendelkezésre állnának! Ez egy olyan pozitív öngerjesztő folyamat, amiben a szellemiség művelése jelenti a kiutat az anyagi értelemben vett „korlátokból”."

Idézet Pacsuta Péter: Mitől termő a föld, mitől mező a gazdaság? című írásából - MTVSZ.hu

"Mostanára országunkban és az egész glóbuszon olyan helyzet állt elő a mezőgazdaságot illetően, ami sokak számára bőven magyarázatra szorul, nem feltétlenül magától értetődő. Jelen cikkünk szerény feladata az lenne, hogy kellően be tudja mutatni, miért is ellenzik az ökológiai gondolkodók a nagyipari intenzív monokultúrás mezőgazdaságot. Ha ezt sikerül belátnunk, akkor nem csupán a politika terén leszünk képesek felelősen kiállni a földbirtok koncentráció ellen, hanem egy a jelenleginél sokkal fenntarthatóbb és egészségesebb agrikultúrát is tudunk majd művelni. Ami viszont biztosan többet ér ezer és százezer szónál és számadatnál is, hogy ha saját magunk tapasztaljuk meg azt a csodát, amit a termőföld saját valójában adni tud nekünk, embereknek – vagyis menjünk, járjuk a vidéket, az országot, az ökológiai farmokat, látogassuk a fenntartható mezőgazdálkodás úttörőit!"

         szólj hozzá

Címkék: mezőgazdaság természetvédelem metafizika agrárium ökofilozófia tudatökológia

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A bejegyzés trackback címe:

https://greenr.blog.hu/api/trackback/id/tr236044877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

 
 
süti beállítások módosítása