MetaGondolat: Kultúra és természetvédelem az ökológiai válságban
»Nem kívül rontottuk el a dolgokat, hanem belül, önmagunkban. Mindezzel pedig le kell döntsünk egy első látásra logikusnak tűnő, de a valóságot sajnos mégsem fedő dogmát: a megoldás és „megváltás" a válságra nem „a környezetvédelem", hanem egy belső forradalom.« - Pacsuta Péter János
Legyetek szívesek - amennyiben erre eddig merő véletlenségből nem került volna sor :) - regisztrálni az ÖKOklikk fenntarthatósági portálra és kommentálni az ÖKOfórumban "A Természet romlása, a romlás természete" főtémacsoportban megjelent gondolataimat, melynek címe: Kultúra és természetvédelem az ökológiai válságban
»Nézzünk kicsit a szavak mögé! -- Ugyan a „környezetvédelem" egy hangzatos, könnyen mozgósító, mindenki által megérthető hívószó, viszont az igazság az, hogy az embernek nem „környezete" van, hanem világa: elmevilága, életvilága, kép-világa, élet- és létszemlélete. Valójában mindenkit, még akik nincsenek ennek teljes tudatában, azon embereket is képek és elképzelések mozgatnak. Az emberek valamilyen el-kép-zelés (tehát szellemi alkotás) alapján cselekednek: minden mozdulatuk alapja egy kép.« - Ez az imagináció.
Ennyi... :)!
Audiovizuális természetvédelem és metafizikai humánökológia: irodalmi dubtechno Hamvassal
Tetszett? Oszd meg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
