Egy darab alma szabadkereskedelmi gazdaság- pszichológiája

PPJ         2012.01.31.

A szabad választás átka

Forrás: www.hajnalvilag.blogspot.com, komlomedia.wordpress.com

Adott egy rekesz alma, benne a szokásos tartalom: vannak nagyon szépek és kicsit csúnyácskák, meg néhány ütődött, romlásnak indult darab.

Ha ez a rekesz egy boltban van, mi történik? A vásárló az alma kilójáért fizet a pénztárnál, így nyilván válogatni kezd, kiveszi a legszebbeket, elvégre ugyanannyit fizet a szép almáért, mint a sérültért. Az első néhány vásárló elégedetten távozik, viszont utánuk már csak a csúnyácska, meg kissé sérült almák maradnak. Kevesebb vásárló lép oda, a kosár lassabban ürül, aki vesz, elégedetlen: hogy lehet ennyit kérni ilyen almákért? Végül az almák fogyása megáll, a sérült almák rothadni kezdenek, a csúnyácskák is megbuggyannak, az almák felét kidobják.

Mi történik, ha az egész rekesz alma az enyém? Az első lépésem, hogy a kicsit sérült almákat kiválogatom, a sérült részt kivágom ha kell, és ezeket eszem meg először (kásába, esetleg almás süteménybe kerülnek). A szépeket kiteszem egy kosárba, ezt esszük napról napra, egyet-egyet. A csúnyácskák hámozva, felvágva megint a reggeli kásába, lepénybe, levesbe kerülnek. Mindegyik almával elégedett vagyok, mert a lehetőségeinek megfelelően használtam fel őket, és az első pillanatban is már menthetetlen darabok kivételével mindegyiket felhasználtam.

Erre varrjatok gombot, közgazdászok, pszichológusok! Mindkét esettel minden rendben van – valójában azonban az első katasztrofálisan rossz a másodikhoz képest. A “szabad” és logikus választás nem feltétlenül a bölcs döntés.

Ha valami az enyém, vagy kiterjesztve: úgy gondolok rá, mint aminek a felhasználásáért felelősséggel tartozom, és rosszul esik minden egyes darab, amit végül ki kell dobnom, akkor jól bánok vele, kihozok belőle mindent, amit lehet, sajnálom, amit végül nem tudok használni. Akár dolgozom is azért, hogy minél többet tudjak megmenteni, nem külső kényszer (törvény vagy pénz) miatt, hanem azért, mert értéknek tekintem magát az “erőforrást”, ami jelenleg egy rekesz alma, olyan, amilyen. Minden, amit sikerül így felhasználnom, sikerélményt ad, összességében boldog vagyok, sőt: egy rekesz nyomott alma akár nagyobb boldogságot jelenthet a számomra (sok munkával “megmentem”: csinálok fagyasztott reszelt almát, almás pitét, almalevest), mint egy reklám almákat tartalmazó.

Ugyanez egy versengő környezetbe helyezve csak elégedetlenséget szül: haragszom arra, aki elvitte a legszebbeket, nem törődöm azokkal, akik utánam jönnek és én is a legszebbeket veszem ki, végül pedig haragszom a boltra, amiért vacak árut próbál rám sózni a drága pénzemért. A bolt pedig mindent elkövet azért, hogy reklám kinézetű almákkal tölthesse meg a rekeszt. Szó szerint bármit, olyan dolgokat is, amikkel nem értenék egyet, ha látnám: a termék java részét a termelőnél hagyja, kenje a hajára; egy csomót kidob, mert nem szép; “nem kérdezi meg”, hogyan marad piros az az alma heteken keresztül, mitől lett háromszor akkora, mint a másik, …

Ha valami az enyém, igyekszem megjavítani, míg ha kívülállóként “megvásárolom”, akkor eldobom, mást választok vagy panaszkodni kezdek. Most miről is beszélek? Egy rekesz almáról, vagy…

  • - bármiről, amit tekinthetnék közösségi erőforrásnak? A megtermett almát egymással versenyezve el akarják adni a termelők, vagy úgy gondolják, hogy “ennyi és ilyen almát kaptunk az idén – hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet együtt”? Mert almalé gyártást egyedül nem lehet kezdeni, de húsz gazda már gondolkodhat benne…
  • - a boltról, ahol összekeveredik a “miénk” a “valahonnan hozottal”? Ahol a termék árát és kívánatosságát hasonlítom össze, nem törődve azzal, hogy az egyik a “miénk”, aminek felhasználásáért felelősek vagyunk, a másikat hatalmas energiafelhasználással ezer kilométerekről szállították ide.
  • - a “termékek” garmadájáról, amelyek között “szabadon” választok? Akkor érzem magam ostobának, ha nem a kívánatosabb terméket választom – és mindegy, hogy ezt esetleg  vegyszeresen kezelték vagy akár genetikai eszközökkel “kívánatosították”, sőt, talán nem is összehasonlítható (“emésztés segítő gyümölcsjoghurt” szemben egy almával). Ezzel pedig távirányítással teszem tönkre az engem helyben ellátó rendszereket ahelyett, hogy segítenék fejlődni neki.
  • - az életemről? Amiben van szép és van ütődött, sérült rész, de mivel ma ezernyi élet-sablon lebeg a szemem előtt, nyilván a “menő” darabokat válogatom össze, a “lúzereket” félredobom. Amikor pedig az én lúzer időm eljön, ötletem sincs, hogy ezzel mit lehetne kezdeni? Nem gondolom végig, milyen lesz majd öregnek, betegnek, haldoklónak lenni, mindig csak az ifjú, a csillogó, a lobogó hajú sztárok járnak a fejemben. Pedig a csillogás mulandó, a rekeszben pedig ott van a többi is,
  • - és azokból is jó lenne a legtöbbet kihozni, nem hagyni mondjuk az intézményesített elbutulásban, Alzheimer kórban megbuggyanni, plasztikai műtétekkel élő viaszfigurákká silányítani

Naná, hogy ostobaságokat csinálok, pótszereket választok, és főként: bamba értetlenséget a valóság végiggondolása helyett. Az pedig pont olyan, mint egy rekesz alma. Csak a bambaság teszi hasonlóvá egy doboz bonbonhoz (“Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.”). Bár a Forrest Gump nagyon jó film, mégis kiábrándító a tény, hogy ma az emberiség a főhőst tekinti példaképnek…

         10 hozzászólás

Címkék: közgazdaság fenntarthatóság agrárium humánökológia szabadkereskedelem

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Akkor most mennyire is vagyunk civilizáltak? - Az X190-es esemény

PPJ         2012.01.30.

»Sokan talán úgy érezhetik, hogy a következtetések még ilyen esetben is durva túlzások; ám sajnos az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy társadalmi-szociológiai oldalról korántsem vagyunk olyan helyzetben, hogy túlértékelhessük emberi reakcióink humánus, etikai vonatkozásait.

Például, sokan közülünk elképzelhetetlennek tartják, hogy fejlett és civilizált nagyvárosainkban fosztogatások kezdődjenek csak azért, mert áramszünet van.

Ez azonban szintén csúfos tévedésként dédelgetett illúzió - 1977-ben és 2003-ban New Yorkban ugyanis pontosan ez történt, amikor kialudtak a fények. Tíz perccel az áramszünet kezdete után törték be az első kirakatokat, amit több ezer üzlet kifosztása és szétverése követett.

Mindössze tíz perc kellett ahhoz - ráadásul a nyugati kultúra egyik központjában - hogy civilizáltnak hitt társadalmunk nem elhanyagolható hányada úgy érezze - a szabadrablás nem is olyan rossz dolog. A legrémisztőbb, hogy a fosztogatásokba olyanok is bekapcsolódtak, akik korábban soha, semmilyen törvényt nem szegtek meg; ám a feldúlt üzletek kirakataiból kilógó, "szabadon elvihető" plazmatévéknek még ők sem tudtak ellenállni.«

Hol is hallottunk már ilyen okfejtést? Ja, igen. George Carlin bravúrozott így a másfél órás ívre felépített Life is worth loosing című standup comedy showjában. Logikusan gondolkodó ember volt.  Magyar felirat elérhető!!!
 

Hogy kerül ez ide?

Döbbenetes intenzitásával a Carrington-esemény az igazi, X190-es skálájú kitörés, amely statisztikai becslések szerint 500 évente ismétlődik - átlagosan. De megtörténhet a 2013-as naptevékenységi maximum idején is.

GreenR törzsolvasóknak kötelező irodalom!

http://feny.idokep.hu/x-190/suncycle1.gif

         5 hozzászólás

Címkék: tudomány napkitörés 2013 humánökológia

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

Már a vizet is elveszik a szegényektől

PPJ         2012.01.26.

(Nem tudom hová kerülhettem ki, vagy, hogy mekkora erőkkel bír(!) a közösségi média (facebookról egyhónap alatt 8500 látogató!) - de az Új-zélandi veteményes tiltási tervezetes poszt egy hónap alatt 5800 látogatót vonzott!)

Frissítés 2012. február 9.: A Világbank és a titkos vízprivatizáció

A fent említett poszthoz kapcsolódik egy újabb fantasztikus emberi találmány: a fölényes korporatív tőkeerő, mellyel akár a szegények utolsó életfeltételeit is ki lehet iktatni, ha nem fizetnek. Egy, a héten bemutatandó dokumentumfilm szerint a multinacionális vállalatok puszta üzleti érdekből még az ivóvíztől is megfosztják a harmadik világban lévő országok lakóit. [Lásd még angolul: Collecting rainwater now illegal in many states as Big Government claims ownership over our water]

„Amikor a Nestlé megjelenik, és azt mondja, 'a Pure Life a válasz', a saját kútvizeteket adjuk el nektek, miközben a csapból semmi nem folyik vagy ihatatlan, nos, ez nem egyszerű felelőtlenség, hanem gyakorlatilag bűntény” – mondja Maude Barlow ENSZ-tanácsadó arról, hogy fertőzött víz miatt a harmadik világban több gyermek hal meg évente, mint az AIDS, a malária, a háborúk és a közlekedési balesetek miatt összesen. - Írja a NOL.hu, ahonnan az alábbiak is származnak!

A Nestlé áll a célkeresztjében annak a dokumentumfilmnek, a Palackba zárt életnek is, amelynek a héten tartják a bemutatóját. Két készítője, az operatőr Urs Schnell és Res Gehriger újságíró Nigériától Etiópián át Pakisztánig követte a svájci céget, ám az alkotásból körvonalazódó kép finoman szólva nem hízelgő az élelmiszergyártóra nézve.

Egy pakisztáni kisváros expolgármestere, Bhati Dilvan azt állítja, hogy a környéken egyre több gyermek hal meg a fertőzött víz miatt, és ezért a Nestlének kell felelnie. „Nem elég, hogy a víz szennyezett, de 30 helyett ma már 100-130 méter mélyről kell felhoznunk” – panaszolja az egykori városvezető, aki szerint bár kérték, a Nestlé elutasította, hogy tiszta vizet pumpáljon a helyieket ellátó vízvezetékbe.

Miközben azonban a Nestlé jó tíz évvel ezelőtt Pure Life néven elsöprő sikerrel futtatta fel új, palackozott ivóvízét, amely John Harris, a Nestlé Waters igazgatója szerint a „portfólió ékköve”, Pakisztánban és máshol is elkezdett hírhedten rossz minőségű lenni az élethez nélkülözhetetlen nedű. Megdöbbentő, de az Egészségügyi Világszervezet szerint évente 3,575 millió ember – 20 másodpercenként egy gyermek – hal meg a vízzel kapcsolatos fertőzések miatt, 884 millióan pedig egyszerűen nem férnek hozzá tiszta vízhez.

A Nestlé kész az azonnali magyarázattal, ha valaki az ivóvízhiányról faggatná. A Tages Anzeiger kérdésére a svájci cég azt válaszolta, két víztisztító komplexuma a pakisztáni Sheikhupura iparvárosban tízezer ember ivóvízellátását biztosítja, épül a harmadik víztisztító, és két iskola is. A svájci cég nem az egyedüli, amelyik hatalmas profitra tesz szert forrásvíz felszínre hozatalából és eladásából a nyugati piacokon. Ezt így csinálja éppenséggel a Coca-Cola és a Danone is, csakhogy a film állítása szerint kettejükkel ellentétben a Nestlé szereti a „közös értékek” bajnokaként feltüntetni magát. Ehhez képest amikor 2007-ben Schnell és Gehriger a céghez fordult közreműködésért, az akkori Nestlé-szóvivőtől azt a frappáns választ kapták, hogy filmjük „rossz helyen és rossz időben” készül. Sokat ez az álláspont azóta sem változott. Melanie Kohli jelenlegi szóvivő szerint a Palackba zárt élet „egyoldalú és igazságtalan képet közvetít a Nestléről, ezért zárkóztunk el attól, hogy részt vegyünk a dokumentumfilm készítésében”.

Ennek ellenére a legtöbb példa világszerte nem éppen a Nestlé mellett szól. A dokumentumfilm szerint volt  ugyan, hogy a svájci cég 750 ezer dollárból építtetett víztisztítót egy etióp menekülttábor számára 2003-ban, két évvel később azonban se szó se beszéd, a cég kivonult az országból, pusztulásra ítélve, amit felépített. Nigériában, Lagosban vannak olyan családok, amelyek bevételük felét költik vízre, az amerikai Maine állam lakói pedig amiatt tiltakoznak, hogy a Nestlé földterületeket vásárol fel, ahonnan nyakló nélkül hozza felszínre a vizet – ezt a szövetségi törvények értelmében egyébként meg is teheti.

Minden évben több millió köbméternyi vízről van szó, ráadásul nem elég, hogy ennek literje alig egy centbe kerül a multiknak, a körítésül szolgáló reklámkampány is hamis. „A vizünket adják el forrásvízként” – meséli a dokumentumfilmben egy hölgy. „Azt, amelyikkel mi a WC-ket öblítjük.”

De ha már ivóvíz, ne felejtsük az utóbbi idők hazai botrányit sem!

Fertőzött ásványvízet vontak ki a forgalomból - helyitermekmagazin.hu

A közel 300 RAKLAP, és több, mint 110 EZER PALACK(!) márkája: Saguaro Pannon-Aqua szénsavmentes és az S-BUDGET (Spar) szénsavas, 2 literes ásványvíz.

Ismét fertőzött ásványvíz - helyitermekmagazin.hu

A Miskolci Likörgyár Zrt. “jóvoltából” ismét bővült az Élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján közzétett jogsértő szervezetek és személyek listája. Egy magyar termék, nevezetesen a Lillafüredi természetes ásványvízben (szénsavmentes, 1,5 l, jelölése: 2012. 05. 02.;B) a Pseudomonas aeruginosa baktérium jelenlétét mutatták ki: 2/250 ml, 3/250 ml, 11/250 ml, 2/250 ml, 2/250 ml.

Igaza volt az IPM-nek: mérgező ásványvizet forgalmazott az Auchan! - greenr.blog.hu

Az IPM magazin márciusi száma óta tartó kálvária végére értünk. Igen, vannak mérgező ásványvizek az Auchanban is! November 17-én a Fővárosi Bíróságon elsőfokon a Visegrádi Ásványvíz Kft után az Auchan is pert vesztett az IPM magazin ellen a mérgező ásványvizek témájában.

 

         7 hozzászólás

Címkék: világ kapitalizmus ivóvíz nestlé polyp humánökológia

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

A dunakeszi tőzegláp kálváriája tehát folytatódik.

PPJ         2012.01.25.

Négy pontba szedtük a dunakeszi tőzegláp helyi területe körüli országos ellentmondásokat.

Újabb állásfoglalás a Magyar Tudományos Akadémia részéről a dunakeszi tőzegláp védelmében! Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya ismételten felemelte szavát a Budapest környezetében egyedülálló, s országosan is igen jelentős természeti érték megőrzése érdekében.

Az elsőfokú természetvédelmi hatóságnak a lápterület keleti részére vonatkozó augusztusi határozata egy magát környezetvédelmi célúnak feltüntető szervezet fellebbezése(!) folytán mégsem emelkedett jogerőre. A dunakeszi láp ügyében az Auchan és a helyi önkormányzat korábbi beadványaiból ismert érveket hangoztató Zöld Zóna Országos Környezetvédelmi Alapítvány egy ízben már beadott fellebbezést az Auchan érdekében, amikor annak Nagykőrösi úti áruháza közelében a konkurens Aldi kívánt áruházat építeni. Az építkezésről és a Zöld Zóna hátteréről itt olvashat.

Az MTA nyilatkozata hangsúlyozza a dunakeszi láp különlegesen sokszínű jellegét, amelynek létrejöttéhez nagyban hozzájárult a terület ún. mozaikos szerkezete, azaz a lápos és homokpuszta jellegű területek váltakozása, egyes élőlények megtelepedéséhez ugyanis mindkét típusú élőhely szükséges. Éppen ezért különösen nyugtalanító, hogy a lápterület nyugati részére vonatkozóan a hatóság által decemberben hozott legújabb határozat centiméterre pontosan kizárólag az összefüggően lápnak minősülő részek védelmét mondja ki, és nem az ökológiai egységet tekinti a vizsgálat tárgyának. Ebből következően az élőhely jelentős részére nem terjedne ki a védettség, nem válnának védetté a kisebb lápfoltok. Tetézi a bajt, hogy a határozat a védelem alá helyezett részek fennmaradásához szükséges védőzóna kijelöléséről sem rendelkezik.

Emlékezetes, hogy július végén Illés Zoltán államtitkár kinyilvánította azt az elvárását, amely szerint kompromisszumot kellene kötni az áruházlánccal, és a terület kevésbé értékes részén lehetővé tenni az építkezést (egyébként teljesen ellentétesen a 2009. novemberi kijelentésével - a szerk. pacsker). A civil szervezetek nem tartották lehetségesnek a megegyezést, ugyanis – összhangban az MTA álláspontjával – úgy látják, hogy az élettér csökkenése a terület degradációjához, hosszú távon a védelemre érdemesnek talált részek pusztulásához vezetne. A decemberi hatósági határozat ellen emiatt immáron a valódi(!) civil szervezetek nyújtottak be fellebbezést.

A dunakeszi tőzegláp kálváriája tehát folytatódik. 

Kriska György és Sarkadi Márton
kapcsolat: 30-4152370

         1 hozzászólás

Címkék: bojkott természet auchan dunakeszi parkoló beépítés illés zoltán láp kötevife tőzegtavak

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark

        

E blog Vége: 1. rész

PPJ         2012.01.23.

Az országunkat mától eladottnak és elárultnak tekintem. Egy világ omlott össze bennem. Így kezdődik hát a víz-sárkány éve... Meglesz ennek a böjtje, csak pislogni fogsz Orbán, hogy mennyire!

Elfogadta Orbán Viktor Ángyán József lemondását

2012. január 23., hétfő, 19:00

http://img1.hvg.hu/image.aspx?id=283232ce-83a4-4bff-a9cc-1779466b1c1f&view=7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c

         7 hozzászólás

Címkék: politika orbán viktor mezőgazdaság agrárium ángyán józsef

Tetszett? Oszd meg!

Share/Bookmark