PPJ         2010.01.24.

Nem túl megnyugtató és nem sok választ ad, inkább figyelmeztet: rövid az időnk. A tudósok szerint van egy pont, amikor már nem lesz miről vitatkozni: az éghajlatváltozás eléri azt a szintet, ahol már tehetetlenek leszünk.
Ezért igen fontos ez a videó. Szép is. És komoly.
(Eredeti magyar címe: Ideje pánikolni!, angol címe: Wake up, Freak out, Leo Murray, Royal College of Art, 2008, magyar szinkron, 12 perc)

http://www.klimaebreszto.net/node/26

PPJ         2010.01.24.

A bloghoz csatlakozás sorrendjében:

Pacsuta Péter János, 26 éves, SZIE MKK KTI almamáterű természetvédelmi mérnök. Jelenleg az ELTE TáTK humánökológia MSc szak hallgatója. Szívből örülök, hogy működik a GreenR blog, hogy nem jutott a felhagyott kezdeményezések sorsára. Igazán örvendetes, hogy egyre több fiatalt fog össze, akár közös túra, közös beszélgetés vagy közös filmvetítés erejéig. Védem a tradíciót és magyar hagyományt, a buddhizmust, az ökológiai politikát. Érdeklődési köreimbe tartozik a természetvédelmen túl az ökológiai társadalomtudomány, az ökológiai közgazdaságtan és az öko-filozófia.

Martagon, 25 éves, természetvédelmi mérnök. A Nyugat-Mátra környezet védelmének lelkes aktivistája vagyok, a növények diverz világának elkötelezettje és az ifjúság környezeti nevelésének híve. Több természetvédelmi tábor szervezésében és lebonyolításában, öko- és barlangtúrák vezetésében vettem részt. Foglalkoztat a kertészet, a biogazdálkodás, a táplálkozástudomány, a pszichológia és persze a GreenR jelene és jövője.

Dernarmot. Jelenleg a képzőművészet elméletét hallgatom egy nagy hírű budapesti egyetemen, mert hiszem hogy a kultúra mindenkori önreflexiója a társadalomnak. Ezért kutatási területem a posztstrukturalista társadalom elméleten keresztüli feltárása a társas és individuális magatartásformák történeti és kultúránkon keresztül meghatározható mintázatainak. Jelenleg elsősorban a média és tradíció diktálta viselkedési formák érdekelnek. Több cikkem jelent meg a témában és kutatási eredményeimről konferencián is számoltam már be. Tulajdonképpen a kortárs kultúra antropológiája és közösségeken és embereken keresztüli feltárása érdekel és itteni publikációim tematikájának alapját is ez az érdeklődés képezi. A GreenR blogban legtöbbször az ökológia és a művészet kapcsolatáról írok. Mindenhová bringával nyomulok.

S. O., 26, társadalom- és politikatudós növendék. Inkább megfigyelő, mint beavatkozó, inkább leíró, mint elbeszélő, de mindenképp dogmakerülő szkeptikus és örökös kétkedő vagyok, aki híve a reménykedésnek, a jó társaságnak, a természetnek, az irodalomnak és a költői eszközöknek, a demokráciának, a társadalomnak, a közéletnek, politikának, Magyarországnak. Érdekelnek a zöld gondolatok, az ökológiai politika, a filozófia és a (tömeg)lélektan. Jövőbeli aspirációim gyakran változnak, néha újságíró, néha világutazó, néha filozófus, néha valami egészen más lennék, de mindenképpen hasznos tagja a társadalomnak. A GreenR-re írni és tagja lenni ennek a jó szándékú, törekvő és aktív közösségnek számomra öröm és megtiszteltetés.

J. A., 28 éves, matematikus doktorandusz hallgató, ökofilozófus író. Régóta olvasok, írok, és beszélgetek a Föld válságáról, és gyakran találkozom két szélsőséges nézőponttal: Az egyik, hogy megfelelő technológiai és törvényi változtatások segítségével a globális ipari civilizációnk fenntarthatóvá (azaz nem pusztítóvá) tehető. Életmódunk és szemléletünk mély átformálására nincs szükség, elég csak egy kis környezeti tudatosságot hozzácsapnunk az eddigiekhez. A másik, hogy a Föld, így vagy úgy, majd elintézi maga. Az ember garázdálkodása az utóbbi néhány évezredben (de igazán durván csak az utóbbi néhány évszázadban) a geológiai időhöz képest csak egy villanás. Egy félresikerült evolúciós kísérlet vagyunk, és menthetetlenül belepusztulunk saját hülyeségünkbe. Én ezek között köztes utakat próbálok keresni és mutatni, mert úgy látom, hogy az elsőben alaptalan reménykednünk, a másodikba pedig nem szabadna beletörődnünk. Ez azonban egy olyan szemléletváltást jelentene, amit Daniel Quinn az Új Reneszánsz néven emleget. Ennek próbálom elvetni én is a magjait.

dernarmot         2010.01.21.

Papp Sándor Zsigmond Népszabadságos írására szeretném felhívni a figyelmet, az elöző Avatarról szóló poszt apropóján.

"Persze, nyavalyoghatunk itt hosszan, hogy az Avatarral a színész nélküli film kap ismét piros pontos visszaigazolást, a byte-ok ülnek tort a pepecselős, régi s még emberi léptékű iskola felett. Felhozhatjuk, hogy a forgatókönyvben csekély olyan fordulat lelhető fel, amit ne láttunk volna A farkasokkal táncolóban vagy Az utolsó szamurájban. Vagyis inkább tűnik elcsent vázlatnak az egész, semmint kiérlelt műnek. De: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világ bevételeket összesítő toplistáit jelenleg két Cameron-alkotás vezeti: a Titanic 1,8, míg az Avatar eddig 1,6 milliárd dollárt kalapozott össze. Az utóbbi ráadásul egy letöltős-megosztós világban hozta vissza a nézőket a mozitermekbe. Ha van tehát miért ünnepelniük a nagyobb stúdióknak, hát ezért biztosan. És még az is lehet, hogy ez lesz minden idők legdrágább zöld kampánya. Amit nem ért el a Greenpeace, Al Gore Kellemetlen igazsága vagy a többi, sztárral felvértezett ökofilm, azt eléri a korai impreszszionistákra hajazó fantasy. Belénk égeti végre naiv, ám annál megszívlelendőbb igazságát: ne bántsd az erdőt, mert ő is érez. Vagyis van az a számítógép-generálta látvány, amely felébresztheti bennünk a lelkiismeret-furdalást a szétdobált reklámszatyrok felett? Sokatmondó, hogy a dokumentumfilm, a valóság képei erre már kevésbé képesek. Döbbenetet talán, de önvédelemre is használható hisztériát már nem tudnak kiváltani."

Azonban a mérlegnek két oldala van, akármennyi szemet nyitott is ki, egy új parasztvakító korszak nyitódarabja. Vagy ahogy P.S.ZS. írja:

" Sose hittem volna, hogy egyszer a Titanic Oscarjait fogom védeni, pedig az Avatarral szemben még a megkomponált, manuális giccs is több filmes jelleget volt képes felmutatni. Akkor könyveljük el végképp: a korábbi, megmosolyogtató próbálkozások után mégiscsak ez lesz a jövő? Filmavatárok lépnek a valódi mozgókép helyére?"

...

"Ami most biztosnak tűnik: a film a tengerentúli boszorkányműhelyekben egyre kevesebbek számára lesz az, ami eddig volt. Ismerve az álomgyári logikát, amint egyre olcsóbbá válik az avatári technika, úgy árasztanak majd el bennünket a na’vik utódai. A klaszszikus mozi pedig egyre inkább hóbortnak tetszik majd, nevetséges pénzkidobásnak: színészekkel, történettel, drámával. Hiszen mit is kezdenénk egy 3D-s Aranypolgárral vagy digitális Psychóval? Csak néznénk, mint a moziban..."

A letöltések aranykorában visszacsalogatta a nézőket a moziba ez a film, ami mindenképpen mérföldkő. De sajnos úgy néz ki hogy a látványorgiák műfajfílmeknél is üresebb toposzaiba fogunk térdig járkálni, nagykanálla fogyasztjuk majd AMERIKÁT, a hagyományok és történelem nélküli társadalom ezáltal cél és fogyasztásorientált önbeteljesítő utópiáját. Eközben a szerzői filmek elgondolkodtató, színészi játékban és társadalom reflexióban gazdag kópiái megmaradnak a Cirkó és a Kino szerű kis filmklubbok egyre szerényebb közönségének. Elgondolkodtató tendencia..

A teljes Népszabadság cikk itt olvasható.

PPJ         2010.01.21.

A tudomány médiastratégiájának kommunikációfilozófiai és tudományszociológiai vonatkozásairól rendez nyilvános szakmai vitát az MTA Filozófiai Bizottsága, az ELTE-MTA Kommunikációelméleti Kutatócsoportja és a BME Visual Learning Lab munkacsoportja. A vita kiindulópontja Dr. Fábri György egyetemi docens The New Media Strategy of Science című tanulmánya, opponensei Hunyady György és Nyíri Kristóf, az MTA rendes tagjai, valamint Simon Tamás, az origo.hu tudományos rovatvezetője. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk 2010. január 21-én 13.00 és 14.30 között, az MTA Székházának Képes Termében (Budapest, Roosevelt tér 9.)!

Az eredetileg 2009. szeptemberében Dr. Fábri György habilitációs előadásaként elhangzott szöveg a tudománykommunikáció média-lehetőségeiről a legfrissebb fejlemények kapcsán méginkább aktuális kérdéseket vet fel. Hiszen január végén sor kerül az első hazai TED-rendezvényre, zajlik a vita a Mindentudás Egyeteme szakmai tartalmáról, mobiltelefonos tudományvizualizációs program indul, az influenza-védőoltás körüli huzavona pedig az orvostudomány hitelességét vetette fel. Vajon a tudomány hagyományos intézményrendszerének és elismert művelőinek újra kell-e gondolniuk a tudományos tudás társadalmi pozícióját s ebben a saját szerepüket, értéküket?

A tanulmány erre a kérdésre konzervatív választ kínál a posztmodern, szociálkonstruktivista ideológiai hullámmal szemben.

The New Media Strategy of Science -  a tanulmány teljes szövege

Összefoglalva:

 

A tanulmány fő mondandója empirikus kutatások, elméleti elemzések és gyakorlati tapasztalatok feldolgozása alapján fogalmazódik meg: a klasszikus, autonóm, igazság-érvényre igényt formáló tudománynak van reális esélye a versenyképes kommunikációra az "Új Média" és az újfajta médiahasználta korában is. Ezért a tudomány képviselőinek nem kell feladniuk hagyományos értékeiket a kommunikációs ipar új divatirányzataihoz igazodva.

 

Ezeknek az értékeknek az ügye azonban nem csupán a tudósok, hanem a társadalom számára is fontos. Ugyanis a tudományos élet és tudományos kutatás eredményei, technikái, hagyományos etikája és értékei formálták a nyugati kultúrát, azt a kultúrát tehát, amely a legjobb és leginkább otthonos számunkra, mert a szabadság, a közösség, a teljesítmény, a kritikai észhasználat és az emberi méltóság kultúrája.

 

A tanulmány tézisei:

1. Tudományszociológiai és média-használati kutatások alapján az autoritás (hitelesség, tekintély) érvényesülését tekinti meghatározónak a tudomány kommunikációjában.

2. A nyugati tudományosság értékeinek érvényesítését nem csupán bizonyított technológiai fölénye, hanem társadalmi funkciója miatt is szükségesnek tartja: az ellenőrizhető, cáfolható, intézményesen rögzített tudás társadalomszervező és értékadó/értékőrző ereje lényegesen fontosabb mint az időnkénti rugalmatlanságából származó hátrányok.

3. A tudománynak ugyanakkor professzionális szinten kell használnia a legkorszerűbb médiaeszközöket, az “új média” megoldásait (mobilkommunikáció, televízió, közösségi oldalak, videomegosztások stb.). Saját kezében tartva ezeket képes lehet alternatívát kínálni más tudás-projektekkel szemben.

4. Azonban a webkettes megoldások korlátlan használata nem alkalmas a tudomány kommunikációjára, mivel ezek demokratizmusa lehetetlenné teszi a tudomány lényegéből fakadó meritokratizmus érvényesülését.

5. A tudósok válnak a tudománykommunikáció főszereplőivé, a megfelelő kommunikációs készségek elsajátítása segítségével közvetlenül is elérik az érdeklődő laikusokat.

 

PPJ         2010.01.21.

Légköri aeroszolok (szálló por, PM10): A levegőben, mint közegben diszpergált állapotban előforduló, folyékony vagy szilárd halmazállapotú részecskék. Az aeroszol részecskék élettartama néhány perctől akár több hónapos időtartamig terjedhet a részecskék méretétől és tömegétől függően. Méretük 0,001 és 100 mikrométer közé esik. Az egészségre gyakorolt hatásuk függ a méretüktől, ugyanis a nagyobb méretű szemcsék megakadnak az orrunkban, míg az egészen kicsik lejutnak a tüdő mélyére.

Tartalmazhatnak kormot, szerves anyagokat, nehézfémeket, azbesztet. Nagy részük rákkeltő. Egységes egészségügyi határérték megállapítása igen bonyolult, mert sok aeroszol képző anyag már egészen kis mennyiségben is nagyon káros lehet. Az azbeszt belégzés útján kerül az emberi szervezetbe és rákot vagy azbesztózist okozhat. A közúti forgalom is felelős a levegőben megtalálható azbesztszennyezésért (a fék- és kuplungtárcsák kopása következtében). Hazánkban országos programok szolgálnak az azbesztmentesítésre. Ennek hatására az azbeszt mennyisége jelentősen csökkent a levegőben, azonban a molibdén mennyisége nőtt.

A légköri aeroszolok képződésében nagy szerepe van a gépjárműforgalomnak. A dízel üzemű járműveknek számottevő az aeroszol kibocsátása, de a kerekek is felverik a port, amit a levegőben aeroszolnak nevezünk. A városi aeroszolok összetétele nehezen meghatározható, a részecskékre rátapadnak egyéb szennyezők pl.: PAH-ok, nehézfémek. Az Egészségügyi Világszervezet nem ad meg határértéket a közlekedésből (elsősorban a dízelüzemű járművekből) származó részecskék koncentrációjára, mivel álláspontja szerint nem létezik olyan alacsony koncentráció, amely biztosan nem károsítja az egészséget.