dernarmot         2010.01.21.

Papp Sándor Zsigmond Népszabadságos írására szeretném felhívni a figyelmet, az elöző Avatarról szóló poszt apropóján.

"Persze, nyavalyoghatunk itt hosszan, hogy az Avatarral a színész nélküli film kap ismét piros pontos visszaigazolást, a byte-ok ülnek tort a pepecselős, régi s még emberi léptékű iskola felett. Felhozhatjuk, hogy a forgatókönyvben csekély olyan fordulat lelhető fel, amit ne láttunk volna A farkasokkal táncolóban vagy Az utolsó szamurájban. Vagyis inkább tűnik elcsent vázlatnak az egész, semmint kiérlelt műnek. De: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világ bevételeket összesítő toplistáit jelenleg két Cameron-alkotás vezeti: a Titanic 1,8, míg az Avatar eddig 1,6 milliárd dollárt kalapozott össze. Az utóbbi ráadásul egy letöltős-megosztós világban hozta vissza a nézőket a mozitermekbe. Ha van tehát miért ünnepelniük a nagyobb stúdióknak, hát ezért biztosan. És még az is lehet, hogy ez lesz minden idők legdrágább zöld kampánya. Amit nem ért el a Greenpeace, Al Gore Kellemetlen igazsága vagy a többi, sztárral felvértezett ökofilm, azt eléri a korai impreszszionistákra hajazó fantasy. Belénk égeti végre naiv, ám annál megszívlelendőbb igazságát: ne bántsd az erdőt, mert ő is érez. Vagyis van az a számítógép-generálta látvány, amely felébresztheti bennünk a lelkiismeret-furdalást a szétdobált reklámszatyrok felett? Sokatmondó, hogy a dokumentumfilm, a valóság képei erre már kevésbé képesek. Döbbenetet talán, de önvédelemre is használható hisztériát már nem tudnak kiváltani."

Azonban a mérlegnek két oldala van, akármennyi szemet nyitott is ki, egy új parasztvakító korszak nyitódarabja. Vagy ahogy P.S.ZS. írja:

" Sose hittem volna, hogy egyszer a Titanic Oscarjait fogom védeni, pedig az Avatarral szemben még a megkomponált, manuális giccs is több filmes jelleget volt képes felmutatni. Akkor könyveljük el végképp: a korábbi, megmosolyogtató próbálkozások után mégiscsak ez lesz a jövő? Filmavatárok lépnek a valódi mozgókép helyére?"

...

"Ami most biztosnak tűnik: a film a tengerentúli boszorkányműhelyekben egyre kevesebbek számára lesz az, ami eddig volt. Ismerve az álomgyári logikát, amint egyre olcsóbbá válik az avatári technika, úgy árasztanak majd el bennünket a na’vik utódai. A klaszszikus mozi pedig egyre inkább hóbortnak tetszik majd, nevetséges pénzkidobásnak: színészekkel, történettel, drámával. Hiszen mit is kezdenénk egy 3D-s Aranypolgárral vagy digitális Psychóval? Csak néznénk, mint a moziban..."

A letöltések aranykorában visszacsalogatta a nézőket a moziba ez a film, ami mindenképpen mérföldkő. De sajnos úgy néz ki hogy a látványorgiák műfajfílmeknél is üresebb toposzaiba fogunk térdig járkálni, nagykanálla fogyasztjuk majd AMERIKÁT, a hagyományok és történelem nélküli társadalom ezáltal cél és fogyasztásorientált önbeteljesítő utópiáját. Eközben a szerzői filmek elgondolkodtató, színészi játékban és társadalom reflexióban gazdag kópiái megmaradnak a Cirkó és a Kino szerű kis filmklubbok egyre szerényebb közönségének. Elgondolkodtató tendencia..

A teljes Népszabadság cikk itt olvasható.